349) ...kis szövegelők...

Kettő is van/lesz belőlük...
Egy fiú, ő N., egy lány, ő A.... Nem ikrek, hanem unokatestvérek. Húsz nap különbséggel születtek, nagy örömünkre! :-) Elmúltak másfél évesek.
Szoktam mondani, hogy már kinőtt a lábuk, mert már stabilan kúsztak, másztak, és már járnak is.
Beszélni... Azt nem... Egyelőre... Titkolóznak... Pedig mindent értenek...
*
A:
Anyja kereste a lakásban apró kislányát. Meg is kérdezte nagy fiát:
- E,! A. hol van? Nem láttad?
A. válasza:
- "Itt vok!"
:-)
*
N:
Mamáékhoz mentek ebédre. Az apró fiatalember igen ottohosan érezte magát. Vette a kis sámlit, felállt a kézmosó csaphoz és pancsolni kezdett.
Mire mama:
- A kutyafülét!
N:
- vau vau...
:-)

348) ...bevásárolt a "siserehad"...

Az üdülést félbeszakítva T vejünk és V lányunk hazavitték Á és B unokáinkat, mert betegek lettek.
Ez senkinek nem jó, de a legjobb döntés ez volt, mert otthon hamarabb gyógyulhatnak az ember kisgyerekei/unokái, ha saját "vacokjukban" alszanak, no meg a megszokott tárgyaik és szeretteik veszik körül őket.
A gyerekek persze gyorsan gyógyultak, már el is felejtették, hogy megrövidült a nyaralásuk.
Anyjukkal mentek bevásárolni.
Én meg "betolakodtam" a ténykedésükbe, mert éppen akkor telefonáltam nekik.
Hallom ám, hogy a kis emberpalánták igencsak jól érzik magukat, mert a "siserehad" nem igazán a vásárlással volt elfoglalva, hanem szaladgáltak egy kicsit az üzletben. Egy üzletben különben teljesen elfogadott dolog, hogy a négy és féléves, ill. a két és féléves a szabadságot élvezve viselkedik.
Hogy örülhettek az eladók.
De ez a legjobb hír róluk, mert garantáltan meggyógyultak.
Gyanítom, hogy anyjuk egyedül vásárolt. Jó, hogy elkísérték anyjukat a kis hátramozdítók...
(:-)

347) ...nyári szünet 2015...

---igen, réges-rég eljött a nyári szünet...
...még valamikor július elején...
Mit is csinálok/csinálunk a szünetben?
Jó kérdés... ki sem látszom/látszunk a munkából...
...itthon, a hobbin, éjjel és nappal, hét közben és hétvégén.... mindenkor van teendő...
...fizikai és szellemi munka is jutott nekünk bőven...
...és persze a munka akkor van elvégezve, ha a romokat is eltakarítjuk - szokta mondani a férjem a már családunkban szállóigévé vált aranyos mondatot...
(különben ez a mondat mindig inspiráló, mert valaminek a végéhez közeledtünk és le is zárjuk azt hamarosan... csak "még a romokat...." (:-)
Eddig nagy kánikula volt, szerencsére késő este és az éjjel kiadós zuháré volt, ami megkönnyíti a kertművelést, legalább nem kell locsolnunk...
...no és érik a paradicsom, amit már nagyon várunk... saját nevelésű palántából, ami a "palánta-palotánkból" származik...
(:-)

346) ...influenza 2...

Már nem melegítjük az ágyunkat, mint korábban...
Nem vagyunk lázasak, csak úgy, hangulattalan lötyögésben telnek a napjaink.
A délelőttök még úgy, ahogy eltelnek, de délutánonként vissza-visszacsábulunk az ágyba egy kicsit még gyógyulni... Alszunk is jó nagyokat, úgy félórányit... órányit...
Reménykedünk, ha jön a jobb idő, mi is újra erőre kapunk, mint régebben, s jobb kedvvel éljük az életünket...
(:-)

345) ...influenza...

Ha tél van, akkor influenza....
...INFLUENZA... mégpedig a javából...
...láz, hidegrázás, végtagfájdalom, étvágytalanság,...

...ahogy a NAGY KÖNYVBEN MEG VAN ÍRVA,,,

Napokon át, minimum egy héten át, vagy tovább is...
Mi sem tudtuk ezt az idén elkerülni, pedig vagy 25 éve nem voltunk ilyen betegek... EGYÜTT...
Jól beleestünk, kikecmeregni meg nem akaródzik belőlünk... pedig mindent megtettünk...
Alszunk, alszunk, alszunk..., pihenünk...
Gyógyszer, plusz C-, D-vitamin, gyömbér, fahéj... folyadék, minden mennyiségben, mindenféle...

És várjuk a CSODÁT, 

a GYÓGYULÁST...,

no meg a TAVASZT!

(:-)

344) Ajándékok születésnaposoknak...

E. 8 éves lett...
B. 2 éves lett...
Á. 4 éves lesz...

Telik az idő...

Mindenki kapott, vagy kap valamilyen neki, korának megfelelő ajándékot.
...
Az idén azonban volt egy kedves ajándék, amiből mindenkinek jutott...

H., a barátnőm éjt-nappallá téve kötötte a sapkákat és a hozzájuk tartozó sálakat...

Felgömbölyítette a sálakat és beletette a kis sapkákba...
Jókat nevettünk, amikor ideadta, mert úgy néztek ki a sapkák, mint a muffinok...

Aztán az éppen aktuális születésnapos meg is kapta...
Nagy volt az öröm, mindenki tudta, mire valók a kis "muffinok"...

Fejrevalók... méretre...
...helyükre is kerültek...

...aztán a sapkák "levarázsolása" már nehezebb volt...

B. azóta is naphosszat fején tartja a sapkáját és boldogan mondogatja:

KAPKA
KAPKA
KAPKA... (s lesz abból majd SAPKA is...)





H.! 
Köszönjük Neked, a munkád eredménye naponta örömöt okoz mindnyájunknak...

343) ...mi leszek, ha nagy leszek?

Á. majdnem négyéves.
Mint mindenkinek az életében, számára is eljött a nagy gondolat megfogalmazása...
ha nagy leszek, vagy RÓKA leszek, vagy BAGOLY... (?) - jelentette ki anyjának.
...ha RÓKA leszek, akkor ravasz leszek, ha BAGOLY, akkor...
... de erre már nem jött válasz, mert elviharzott játszani...
(:-)

...elgondolkodhatunk, vajon milyen foglalkozás/szakma az, amelyik RÓKA, ugyanakkor BAGOLY is... ???

342) ...van akarata B-nek

B. a legkisebb unokánk. Még nem volt egyéves, amikor kiderült, hogy neki is van végre AKARATA!
Nagy dolog ez egy kisgyerek életében!
 Addig nem is tudták a szülők még, hogy milyen is a kisfiuk...
...most már szembesüthettek vele, hogy B. így alig egyévesen is tud bizonyos dolgokban "dönteni"!
Kér-e még enni/inni..., vagy akar-e valamivel játszani....
Tud ám az apróság összevont szemöldökkel is nézni a nem tetsző dolgokra, pedig alapvetően kis mosolygós emberke!
(:-)

341) Szív-agresszorok, Lélek-tiprók

...mindnyájunk életében vannak.
Nehezen, vagy sosem felejthetők el a gonosz mondataik!
Kik ezek az emberek?
Azok, akik tétovák, döntésképtelenek, felkészületlenek és a saját gyengeségüket agresszióba öltöztetve bántó megjegyzéssel illetik embertársaikat.
Nem tudnak viselkedni, csak ortályoskodni...
Mint akinek elvették a homokozó lapátját, őrjöngve toporzékolnak, a saját igazukat bizonygatják és közben a másik embert csúnyán megalázzák, pedig lehet, hogy a másiknak van igaza…, csak a szenvedő kivárja, míg szóhoz juthat...
Szemrebbenés nélkül ritkábban szemtől-szembe, gyakrabban hátba döfve, gátlástalanul acsarkodja a tényeket figyelmen kívül hagyó a véleményét....
...és a legszomorúbb... amikor a férfi teszi ezt egy nővel, vagy egy fiatalabb az idősebbel...
Genetika?
Lehet!
Bár nem hiszem, hogy valakit otthon nem a szépre-jóra tanítottak.
De ha mégis, akkor kellene, hogy a józan ész felülkerekedve győzzön, mégpedig az, hogy "ha már velem rosszul bántak, akkor én nem bánok rosszul más emberrel!" ...és nem szégyelli magát, hogy embertársával gorombán bánik, hogy áll a szülei elé, milyen emberré vált?
Azt azért nekik sem kellene elfelejteni, hogy kitalálták már a fizikában korábban a hatás/ellenhatás törvényét.
Meg hogy a másokra fenyegető ujjakat mutatók önmaguk felé három újjal mutatják vissza a saját gonoszságukat.
És akkor éljen a pozitív gondolkodás, mert MI, a többség csak kivárjuk, hogy "egy-egy hisztériás rohamú színházi előadás után" hívjuk-e a mentőket???
... és közben szomorúak vagyunk,
...vagy csak megvárjuk, míg elfárad az illető rossz szándéka...
(:-(
Kedves SZÍV-AGRESSZOROK! LÉLEK-TIPRÓK! Drukkolok Nektek, hogy találkozzatok Ti is a "jólmegmondó emberetekkel" és szembesültök önmagatokkal? Hátha elgondolkodtok. és megváltoztok.... 
(:-)

340) ...lórúgás....

Ez nem egy gyógyszer hatása, hanem valami egészen más....,
mégpedig egy


L Ó R Ú G Á S ....

BELERÚGTAM EGY LÓBA!

...vagy mégsem??????

*****

Először elújságoltam H. barátnőmnek, hogy 
-Fáj a lábam, mert belerúgtam egy lóba!
?
Mire Ő:
- Szegény ló! És fájt neki?
?

*****

Aztán elújságoltam a férjemnek, hogy
- Fáj a lábam, mert megrúgtam egy lovat!
?
Erre Ő:
- És nyerített?
?

*****

...hát ennyit a szolidaritásról, meg a kis ember sajnálatáról...

De azért bevallom, van azért valami huncutság bennem!!!!!

Hétköznapi eseménnyel kezdődött...
...vihar közeledett... és mentem lehúzni a redőnyöket mindenhol, hogy védjem az ablakokat, meg nehogy befolyjon az esővíz.
G. lányunk szobájában történt a"baleset"...
A sötétben lavírozva jöttem kifelé és ekkor belerúgtam a hintaló "lábába".
(Ha megtudja az unoka, lehet, hogy a lovat fogja először sajnálni?)

Csillagokat láttam a sötétben a fájdalomtól. A második lábujjammal kaptam telibe a hintaló "lábát".

Teltek-múltak a napok, sőt már több, mint egy hét is eltelt, s az én lábam még mindig sajog...
Kék-zöld-lila lett a lábfejem jobb oldala (olyan igazi naplemente-árnyalatú).
Közben pedig a sarkam alatt van a fájdalmam középpontja.

Lehet, hogy a huncutságom miat fáj még a lábam?
Holnaptól nem tréfálkozom ezzel, hátha hamarabb meggyógyul.

???

...de azért hogy leírjam, azt semmiért nem hagytam volna ki!

(:-)