Oldalak

2012. december 24., hétfő

294) ...jókívánság...

Boldog
                     K
                   AAA
                 RRRRR
               ÁÁÁÁÁÁÁ
             CCCCCCCCC
           SSSSSSSSSSS
         OOOOOOOOOOOO
       NNNNNNNNNNNNNNN
     YYYYYYYYYYYYYYYYYYY -t kívánok mindenkinek!!!!!


(:-)


2012. december 20., csütörtök

293) ...előrehozott Karácsony!

...no mi ez az új "találmány"?
Nálunk már volt Karácsony! Több oka is van ennek:

A Papa születésnapjára összeverbuválódott a kis csapatunk.

G. Y. és E. repülnek a külföldi nagypapához, nagymamához és uncsitesókhoz.

V. T és Á. pedig nemigen mozdulnak ki otthonról az elkövetkező időben, mert hamarosan nagy változás lesz a családjuk életében!

Ezért "tartottuk" az előrehozott Karácsonyt!

De azért a SKYPE-n keresztül "találkozunk/beszélgetünk!

Bizony ám!

(:-)

2012. december 16., vasárnap

292) PAPA születésnapja...

Hatvanadik!

Mindnyájan köszöntünk!
Jó egészséget, szeretetet, boldogságot, derűs nyugalmat kívánunk Neked!
...mindnyájan...

S Z E R E T E T T E L ! ! ! ! ! ! ! 

V.   T.    Á.                 G.    Y.    E.

 és én is(!)

(:-)

291) ...érdekes dátum... 2012...

...kicsit megkésve,... de nem elfelejtve...

2012. 12. 12. 12 óra 12 perc...

...megértük...
...és ezt is megértük!

(:-)

2012. december 10., hétfő

290) ...mese, ...mese, ...mese...

Á., a másfél éves kisfiú unokánk "nagyágytulajdonosként" felmászott az ágyára, s könyvvel a kezében,  a lábát lógatva mondogatta... ...mese, ...mese, ...mese...,
Mi ez, ha nem közlése annak a vágynak, hogy meséljenek neki.
...
Aranyos.
...
Olvassák is a mesét neki a szülei szorgalmasan...
...ez az! újra ismétlődik a kedves gyerekkor! Így van ez jól gyerekeim! Csak meséljetek továbbra is az érdeklődő apróságnak!
(:-)

2012. november 23., péntek

289) Papa! Ne felejtsd a FORMA 1-et megnézni!

Nincs már nekünk semmi gondunk, mert az öt és féléves unokánk, E. felhívta a Papa figyelmét, hogy nézze meg a holnapi FORMA 1-et.
Aztán hallom a telefonálásukat...
...mindent megbeszéltek az éppen aktuális helyezés-kilátásokról, a versenyző autókról...
Nagyon hozzáértő kis népek élnek a mi családunkban!
Az unokánk is és a lányunk is nagy FORMA 1-rajongó.
...
Jókívánság nekem, tőlem:
...csak nekem ne kelljen végignéznem egyetlen futamot sem, mert engem nem igazán érdekel ez a verseny, de tetszik és tiszteletben tartom az Ő érdeklődésüket!

(:-)

288) ...gingyolás...

Á., a másfél éves unokánk még csak szókezdeteket, rövid kifejezéseket hangoztat...
Tanulja a magyar nyelvet...
Már mindent megért és meg is értet velünk.
Még nem ragozza a szavakat, de összekapcsolja azokat.
Játszottunk a múltkor.
Csiklandozás, kacarászás...
...s közben elhangzott: gingyoljuk ezt a kisgyereket!
Gingyo! Gingyo! Gingyo!
...s ment a gingyolás, csiklandozás, nevetgélés, végeláthatatlan ideig, kifáradhatatlanul...
 (:-)

287) Én téli álmot akarok aludni!

Ez egy jó kívánság!
E., az öt és féléves unokánk már nem alszik délutánonként, mert NAGY!
Amikor nálunk töltik a hétvégét, azért Ő is kimerül: a játéktól, meg a kertes házunk-adta szabadságban töltött lehetőségektől.
Így aztán  a "nem kell aludnod, csak kicsit lepihenned" anyai mondat után azért többnyire el is alszik.
Így történt ez a múltkor is, amikor az alvás már anyja szerint igen hosszúnak bizonyult, s már a felébredést sürgette volna.
Már mindnyájan ébresztgettük. Én is sorra kerültem...
Feleszmélő unokám aztán közölte álmos hangon...
Mama, én téli álmot akarok aludni!
...
Szeretem én is ezt a kijelentést! Én is meg szoktam fogalmazni ugyanezt, ... de eddig Ő ezt nem tudta!
E:!
Mi megint egy jó csapat vagyunk, mert hasonlóan gondolkozunk!!!
(:-)

2012. november 10., szombat

286) ...még mindig szüret...

A hobbi szomszédunk szerint még életében nem élt meg olyan helyzetet, aminek ma részese volt, hogy november 10-én még szüreten vesz részt.
Hát bevallom, mi sem.
Eddig valahogy sikerült mindig "normális időben" leszedni a szőlőt.
Most szétcsúszott a szüretelés.
Több menetben értünk a végére.
Igaz, még van feladat, mert a darálás/préselés egy része átcsúszik a holnapra.
Aztán "a munka akkor van elvégezve, ha az eszközök tisztán a helyére kerülnek", (szokta mondani a férjem).
...még egy nagy mosogatás elé nézünk...

No de térjünk csak vissza a "fontos" dologra!

Tehát holnap megint lesz friss must, aminek mérhetetlenül örülök/örülünk!!!!!
...mert kimondhatatlanul szeretjük, s mert már a korábban üvegbe télire elzárt nagy mennyiségű must MÁR EL IS FOGYOTT!
Fegyelmezetlen egy banda vagyunk mi!
...
De jön a következő befőzés és megint üvegbe kerül a finom ivólé, ami Otelló és Oporto szőlőből készül...
...gyönyörű, piros/vörös/bordó, 20 fokos és illatos, zamatos, F A N T AS Z T I K U S!!!!!

285) ...hátramenet előre (?)

Érdekes dolgot produkált Á., a másfél éves unokánk.
Anyja mesélte, hogy fél óra alatt már fel is értek a harmadik emeletre. (?)
Gyalog.
Saját lábon. 
Hátrafelé.
Érdekes dolog, de a célnak megfelelt, mert hazaértek. Igaz kissé nehezen kezelhető helyzet volt, mert a "fiatalember" nem fogadott el segítséget, s nem is akart "menetirányba" fordulni, s úgy előre haladni.
Így volt izgibb..., hogy apró kezeivel erősen kapaszkodott a korlátba, meg hátrafelé rakta lábacskáit...
S a cél elérése után a pajkos mosolyával Anyját is megajándékozta...
Minden benne volt abban a mosolyban...
"Ugye hogy sikerült?"

Hajrá Á.!
(:-)

284) Kiesett fog(ak)

Az első kiesett fogacska E., az öt és féléves unokánk életében "mérföldkövet" jelent.
Úgy kiesett, hogy volt, aztán meg már nincs is! Eltűnt. Észrevétlenül adta át helyét a tejfog a véglegesnek.
Ma reggelre pedig kiesett a következő fog is!
(:-)

2012. november 6., kedd

283 ...külső körből indulni...

...ebből azt lehet tanulni, hogy aki kívülről közelíti meg a célt, annak vagy  
nagyobb léptekkel kell futnia
vagy pedig
gyorsabban kell futnia

hogy elsőként érjen a célba!

Mások ezt tudják...

...én nem mindig...

2012. november 4., vasárnap

282) Anya! Rajzoltam egy SZERETLEK-et!

E., az öt és féléves unokánk a kis fekete táblára rajzolgatott a színes krétákkal..
Megmutatta anyjának és fel is sorolta szépen mit is rajzolt:
  
Versenyautót,
                    Napocskát,
                                      fákat...
...meg...
rajzoltam S Z E R E T L E K-et!

???????????????????????????????????

...s ez a SZERETLEK nem más, mint SZÍVECSKE!

E.! Tetszett ám a rajzod mindnyájunknak!

(:-)


281) Reggeli...

Á., a másfél éves unokánk nagyon jó étvágyú kis srác.
Most, ahogy a beszédfejlődése elindult, s formálja az új szavakat, tetszetős volt számára a R E G G E L I szó.
Különös hangsúlyt kapott ez a szó.
Annyira fontos lett az aprócska fiúcska számára, hogy minden étkezés 

R E G G E L I 
volt számára.

...a tízórai,
               ...az ebéd,
                              ...az uzsonna,
                                                  ...a vacsora,

mind R E G G E L I!!!!!

Á.! Kívánunk Neked minden étkezéshez jó étvágyat továbbra is, akármelyik napszakban!

Valamitől fejlődnie kell annak a kisfiúnak!
Egyen hát REGGELI-t!
Bármikor!
(:-)


2012. október 30., kedd

280) Sandy a hurrikán

Borzasztó ez az időjárási helyzet!
El sem tudjuk képzelni azt a körülményt, amit egy H U R R I K Á N teremt.
Hiába nézzük a különféle képeket/felvételeket a világ hálón, nem igazán vagyunk képesek megfelelően érzékelni.
Nekünk nincs emlék képünk, még hozzávetőlegesen sem, mivel jár egy ekkora természeti katasztrófa.
Ez megint egy olyan történés, ami hosszú ideig a LEG-ek szempontjából vezető hír lesz.

Csak EGYÜTT ÉREZNI TUDUNK AZ OTT ÉLŐKKEL, s

drukkolunk Nekik, hogy ne történjen bajuk.

...mert baj, az már így is van, mégpedig a H U R R I K Á N.
Az ereje, a következményei... ember felettiek!

...mint egy filmben..., láttunk már ilyet...

Néha már azt gondolom, hogy a sok forgatott katasztrófa filmmel mi, emberek idézzük elő ezeket az életeket ellehetetlenítő helyzeteket...
...mint egy önmagát beteljesítő jóslat?...
...
Nem tudhatjuk...
...csak azt tudjuk, hogy a kollektív tudat meghatározó, a közös gondolkodásnak, a kimondott szónak teremtő ereje van!
...
Mit tudunk tenni?

Együtt érzünk, imádkozunk, fohászkodunk...

...s akinek a filmalkotás a feladata, az emberközelibb filmet forgat!...
(legalábbis reméljük!)


279) Elmaradt az ősz?

...azért ez mégiscsak borzasztó!
Fázunk! Fázunk! Fázunk!
 A csontunkig fázunk, hiába is került elő a télikabát és a téli ruha!

Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr........................................

Még csak október 29-ét mutatott a naptár, s máris "télbe öltözött" minden!
...jött a hideg szél...
...esett a hideg eső...
...esett a hó...
Szokatlan ez az időjárás ilyenkor!
...
Megnövekedtek a kerti teendők...
A még kint lévő virágoknak is csak ablaktisztítás után lett helyük, úgyhogy mindent félretettünk és belevetettük magunkat a rendkívüli feladatokba.
Téliesítettünk, amit eddig bírtunk.

A cicáink már korábban "tudtak valamit", mert "vastag ruhát növesztettek maguknak!
...
Csak sóvárgunk a gyönyörű, verőfényes őszi melengető napsugár után!
...bizakodunk, hogy lesz még szebb idő, lesz még jobb idő...!
...hogy mikor?
...V A L A M I K O R !

2012. október 28., vasárnap

278) FORMA 1 - "őrület"

Nagyon fontos programmá váltak a FORMA 1-es futamok a családunkban.
Minden közvetítés, legyen az idő mérés, vagy maga a verseny, "odaragasztja" a családom tagjait a TV elé.
E., az öt és féléves unokánk már "átlátja" az összefüggéseket.
Sok mindent tud a versenyekről/versenyzőkről/szabályokról.

Hiába, nő ez a gyerek!

Le a kalappal G., a lányunk előtt, aki érdeklődő-tájékozódóként kisfiával végignézi a közvetítéseket, majd a Papával telefonon hosszasan "megtárgyalják" az eseményeket.
V., a másik lányunk másfél éves kisfia Á. is "részesül" a közvetítésekből, bár Őt még kevésbé érdekli a FORMA-1 "világa".
...
...de már a BMW-t "mondja!

 Hiába, nő ez a gyerek! 
(:-)


277) Mi is szeretnénk velük együtt lenni...

G., a lányunk és családja vendégül látja V.-t a lányunkat és családját.
...MOST...
...ebben a pillanatban...
...
Volt már részünk korábban nekünk is ilyen közös családi időtöltésben.
Akkor is nagyon klassz volt.
Most éppen kimaradunk ebből.
Csak felemlegetjük, hogy E., az öt és féléves és Á. a másfél éves együtt milyen jót játszottak.
Gyerekzsivaly, jókedv, kacagás, és játék minden mennyiségben.
...
Ma sincs ez másként, hallottuk telefonon a "háttér zajt" az apróságoktól...

Gyerekeink! Unokáink! Nagyon jó időtöltést kívánunk Nektek!
PAPA,  és MAMA
(:-)

2012. október 24., szerda

276) A gumicsizma "MŰKÖDIK"!

Néhány héttel ezelőtt, az esős időben történt...
V., a lányom elővette a kis gumicsizmát, s Á.-ra, a kisfiára ráadta...
A másfél éves apróság, a kis gumicsizmában úgy közlekedett, ahogy kell...
Minden tócsába beletapicskolt, toporgott, s közben sandítva nézte anyját, hogy jól végzi-e a gumicsizma-tesztet. Közben jókedvében kacarászott is.
A teszt sikeres volt, mert minden tócsát megjárt a kisfiú a csizmácskájával.
A gumicsizma tehát bevált, jól "működött"!
...
...s a kis csizmáknak "előélete" is van!
A pár piros gumicsizmát még anyja kapta kicsi korában.
Ő is "tesztelte" valamikor a csizmácskát, és akkor is "működött".

Miért is nem "felejtik el" a kis csizmák, hogy mi a feladatuk?
Bizonyára azért, mert van aki emlékeztesse az apró lábbeliket a "feladatukra"...
...örömmel toporogni a licsi-locsi tócsákban...
(:-)

2012. október 22., hétfő

275) Mese a "legrövidebb" gyerekről!

E. az öt és féléves unokánk nagycsoportos óvodás.
Mesél, mesél, mesél, ...és még mindig mesél..., mint annak idején G., az anyukája.
...
Nos mesébe kezdett...
Már igazából nem is a mese volt a lényeg, hanem az igen érdekes szereplője, mégpedig a
 LEGRÖVIDEBB GYEREK!
...
...bizonyára a legkisebb gyerekről szólt a mese.
...
Hát nem aranyos?

(:-)

2012. október 21., vasárnap

274) Birskörte-lé

Megint "konyhatündérkedést játszom", igaz, ha jobban meggondolom, ez inkább "konyhaboszorkánykodás"...
Érik a birskörténk.
A birskörte év közben csak úgy titokban éli az életét.
Méltatlanul szentelünk rá kevés figyelmet.
Apró fehér virágokkal bólogat zöld lombozata közül, aztán mintha mi sem történt volna, alakulnak a gyümölcsök a fákon.
Szinte észrevétlen a növekedésük, de szeptemberre "megtelik" a fa gyönyörű szép, aranysárga körtékkel.
Némelyik súlya az 1 kilogrammnyit is megközelíti...
Szegény kis fák, jól megedződnek gyümölcseik érlelésekor!
...és aztán szedjük, majd jön a befőttes üveg, s szeretnénk az illatos gyümölcsöket télre beletölteni, hogy el ne felejtődjön az az illat, amit a szedésükkor megtapasztalunk.
...
...és akkor, amikor már elég kompót került az üvegekbe, és már boldog-boldogtalant megajándékoztunk a finom gyümölccsel, sor kerülhet a birskörte-lé, mint gyümölcslé télre elrakásához is.
...
Úgy kezdődik, hogy vedd elő a legnagyobb fazekadat, amit az edényeid között találsz...
Igen, ez az "arány"!
Nos, íme a recept:

6 liter víz, meg annyi birskörte (a birsalmából is így készül), hogy az edény tele legyen.
Puhára főzni a gyümölcsöt, cukorral, vagy akár cukor nélkül, aztán a gyümölcsöt turmixolni, két rétegű celofánnal (ami között a tartósító szert elhelyezni), lezárni, és mehet rá a csavaros kupak, száraz dunszt, majd végleges helyére rakni, s a családnak feltálalni és jóízűen elfogyasztani...
Jaj és egy egész citrom leve, héja, ami olyan zamatossá teszi az innivalót, hogy felejthetetlenné válik!

...ennyi a "használati utasítás"!.
Pikk-pakk és már készen is van!
Nincs annyi üveg, ami tele ne lenne birskörte-lével!
No, de amikor egy "húzásra" fél liternyit is képesek vagyunk meginni belőle! Így nem is olyan sok!
Finom, egészséges!
...
S a munka, ami vele van, az felejthető, mert kárpótol az íz/aroma, amivel üvegbe zártam a nyári napsugarakat is!
ÖRÖMÜNKRE!
EGÉSZSÉGÜNKRE!

Köszönjük ARANYLÓ NAPSUGÁR!

(:-)

2012. október 7., vasárnap

273) S-z-ü-r-e-t

Bizony, ilyen szaggatott a mi szüretünk.
Mindig.
Sohasem egyszerre szedünk le minden szőlőt.
Ennek az az oka, hogy dolgozunk. Sok más teendőnk van a hobbi-munka mellett. Így kikapcsolódásként/szabadidős foglalatosságként műveljük a kertet. Nagy-nagy szeretettel.
...
Először a fehér szőlő került sorra most az idén is.
Sok-sok szőlő, aztán darálás, préselés...
No ez az ami a legfontosabb...

...A MUST!
...
Nagyon szeretjük.
Merthogy nagyon finom!
Aztán, hogy télre is megmentsünk egy kicsit, kerül a fagyasztóba is pár üveggel, meg forralás után üvegbe, száraz dunsztba is varázsolok jó néhány üvegnyit.
A téli napokon, a családi találkozásokon elővesszük, és a nyári/őszi munkákra emlékezve jóízűen elfogyasztjuk.

Ez korábban is gy volt, s a musttal is ragaszkodunk a régről kialakult családi szokásainkhoz.
...
...és ami még hátra van...
...a fekete szőlő még a töveken van.
Szüretelésére sor kerül, ha e hónap végén hazalátogatnak a gyerekeink...
...legalább megint lesz egy kis friss must.

A MUST!!!!!

Most és később is...

MUST!!!!!    MUST!!!!!

(:-)

2012. október 6., szombat

272) Papa a "paradicsomszedő"

Családom apraja-nagyja nagyon szereti a paradicsomot...
...minden változatban: nyersen/főzve...
Elterveztük, hogy az idén a bőséges termésünket elfogyasztjuk, darált paradicsomot meg veszünk és abból teszünk el paradicsomlevet télire.
Meg is beszéltük a férjemmel, hogy ő lesz a beszerző.
...
Aztán a nyár végén a Papa beállított 30 liter paradicsomlével, hogy íme itt van a télire tervezett befőznivaló.
Először alig kaptam levegőt...

30 liter paradicsomlé?

HŰHA!
Borzasztó sok!
(Ez a gondolat még tőlem is szokatlan, hiszen köztudott rólam, hogy képes vagyok a paradicsom levet is paradicsom lével inni, a nap bármelyik szakában, bármikor.)
...
Nos jött az üveg beszerzés...
...üveg mosás...
...forralás...
...száraz dunszt...

Aztán amikor minden a helyére került, már nem is kellett nagy levegőt vennem!

Nagyon örülök, hogy sikerült a paradicsom lé eltevése.

Hiába! A Papa mindig sajátosan oldja meg a feladatokat!
Most is ez a "paradicsom szedés" olyan "PAPÁS"-ra sikerült!

Papa! Köszi!
Megjegyzem, nem is olyan sok az a 30 liter paradicsom lé!
(...főleg így, hogy már az eltevés után vagyok, s mind az elfogyasztásra vár!)

(:-)

271) E., a "paradicsomszedő"

E., az öt és féléves unokánk már már kiismeri magát nálunk.
Kis korától többször indult felfedezni az udvarunkat.
Ő együtt működő, ha segítésről van szó, mindig önzetlen.
Így történt ez most is...

Egy kísérletet kezdtem az idén: a garázs tetejére nagy konzerves dobozokba ültetettem palántákat, abban bízva, hogy mire megnőnek, a falat elborítják az indák és a sok-sok paradicsom.
Látványnak se utolsó, no meg praktikus is!

Nos megérett a koktél paradicsom!

Kértem E.-t, hogy szedjük le.
Felmerült a kérdés, hogy is "varázsoljuk le onnan a paradicsom termést.
Máris előkerült a létra, s E. mászott is a magasba a paradicsomokért.
Ügyesen "leszüretelte" az összes piros bogyót.

Paradicsom szüret létráról!
...
No de ilyet!
Érdekes változat!

Jó játék volt!!! Tetszett mindnyájunknak!

Azóta többször is emlegettük, hogy a magasból is szedtük az idén a paradicsomot.

(:-)

270) Á. a "paradicsomszedő"

...még a nyáron történt...
Á. a másfél éves unokánk számára a kertes házunk udvara minden szeglete újdonságokat rejt.
Ő természetesen felfedezője a sok-sok zeg-zugnak.
...és akkor történt...
...hogy meglátta a hosszú indákon csüngő paradicsomokat.
...odament, jól megnézte, és pici kezével már le is csavarintotta a tőről.
(Számára különben még igencsak az újdonság a paradicsom ilyen formája, hogy le kell azt "szüretelni".)
...s már mutatta is a zsákmányt nagy diadallal.
...
Aztán telt-múlt az idő. Elfelejtődött a ténykedés.
Önfeledt játszás következett.
Majd egy következő pillanatban már a másik paradicsom is a kezébe került.
Így a "zsákmánnyal" még boldogabb lett.
...
Aztán ami a két paradicsommal történt:
...a nagy csodák...
...felváltva nézegette az egyik, ill. másik kezében lévő paradicsomokat,
majd összeütögette,
meg is próbált beleharapni, (de mi ott voltunk és így a még éretlen narancssárga paradicsomok "megmenekültek"),
aztán a dömperben "szállítgatta" ide-oda a két paradicsomot.
...
...Ki gondolná, hogy két paradicsom ilyen elmélyült, önfeledt játék"szereplője" lehet egy másfél éves kisgyermek számára?
(:-)

2012. október 4., csütörtök

269) ...idén is volt paradicsomkertünk...

Mindez csak azért érdekes, mert a korábban virágoskertnek tervezett kert részünkbe tavalyról koktél paradicsom mag került.
A tavasszal még virágos terület átváltozott paradicsom-kertté.
Sorban szedtem ki a palántákat, és ültettem ki a hobbira, hogy ott hozzák majd a termést.
Abban reménykedtem, hogy mégiscsak lesz virágoskertem. (?)
...de még mindig maradt palánta...
...és nőtt, nőtt, nőtt...
Több méteres hosszúságú indákat sikerült fejlesztenie a töveknek, s rajta temérdek kis paradicsom növekedett.
Imádja a családom az apró paradicsomokat, így megmaradtak a palánták, s még most is termelik a kis piros gömböket.
...
...és jövőre?
...
...egyáltalán nem aggódom paradicsom ügyben!
Bizonyára lesz mag-utánpótlás, s lesz jó bő termés is...
...a családom apraja-nagyja örömére...
(:-)

2012. október 1., hétfő

268) Megállt az idő?

..Egy hónapig teljesen elhanyagoltam a blogomat, mert nem írtam...
...
...pedig megnyugtatok mindenkit, nem állt meg az idő, sőt! és még eseménytelen sem volt az elmúlt időszak!
Nagyon gyorsan pörögnek a percek, órák, napok, hetek, s már el is szállt az egy hónap...

Kinyitottuk az új tanévet, aztán ami azóta belefért, minden feladatot egymás után szépen sorban (igaz átfedésekkel is) véghez vittünk...

A D M I N I S Z T R Á C I Ó!, minden szinten...
...adat egyeztetések, névsorok, napló írás, törzslap írás..., no és az elmaradhatatlan statisztika...
...
Elfáradtam/elfáradtunk...
Sokmindenre odafigyelni, pontos időre kész lenni, alkalmanként sorban állni az adatok leadásánál...

...most már végre taníthatunk is!

Ez már jó!

Nagyon jó! 

F E L E M E L Ő   É R Z É S !

(:-)

2012. szeptember 1., szombat

267) OSZTÁLYTALÁLKOZÓ VOLT ...

1 hete még lázasan készülődtünk...
...hogy a régi csapat újra egy úton haladjon...,
...a találkozás felé.
Mindnyájan nagyon vártuk a viszont látás pillanatát...
Felemelő, sok erőt adó, jókedvű percekkel indult a viszont látás..., s telt az együtt töltött idő.
A 18 éve végzett osztállyal 11 évvel ezelőtt találkoztunk, s most megint összeverbuválódott a kis csapat...
...
Nézem a tablónkat..., most is könnybe lábad a szemem...

...akik megjelentek:
T. Szidi,      B. Ági,      K. Hajni,      Sz. Éva,
Sz. Marika,     K. Erika,      K. Krisztike,
K. Olga,     V. Marcsi,      N. Marcsi,
T.Rozi,      K. Edit,     G. Anita,
K. Marcsi,     V. Gabi,     B. Anita,     Z. Erzsike

...akikről tudunk, de nem jöttek el, de szeretettel gondoltunk rájuk:
M. Rita,     H. Éva,     F. Viki,
M. Szilvi,     É. Ági,     N. Marcsi

...akire már csak emlékezünk:
H. Györgyi (+)
...

És most jöjjön egy kis statisztika (?)

24 tanulója volt az osztálynak, eljöttek 17-en, hiányoztak 7-en. (:-(

A régi történetek felidézése mellett előkerültek az osztály képek...
...és meséltek, és meséltek, és meséltek...
...mi történt azóta,
...ki, hol dolgozik,
...eredményekről, sikerekről, kudarcokról,
...és a számukra legfontosabbról:
...a családjaikról!

Láttunk még iskolai képeket, aztán esküvői fotókat, és képeket apró/nagyobb kisemberekről,

a GYEREKEIKRŐL!

...és újabb statisztika:

37 kis/nagy gyermek!

Királylányok!

K L A S S Z    V O L T !

Köszönöm Nektek, hogy megszerveztétek a találkozót!
Sz. Éva,   T.  Szidi!
hogy eljöttetek, s feledhetetlen délutánt/estét szereztetek mindnyájunk számára!!!!!

...és aki a hely biztosítás mellett az oroszlán részt vállalta: T. Árpi!
készséges vendéglátásával, grillezésével, no meg a többiek, akik a finom salátákat,
a még finomabb süteményeket és az innivalót hoztátok...
...és persze, hogy eljöttetek!!!!!

Jövőre Veletek ugyanígy! Valahol!
Találkozunk!!!!!
...a legjobb osztállyal!!!!!
(:-)


2012. augusztus 24., péntek

266) OSZTÁLYTALÁLKOZÓ LESZ!!!!!

Bizony ám!
Rettenetesen boldog vagyok, mert a volt osztályom találkozót szervez.
18 éve végeztek.
Ez azért egy kerek szám, (legalábbis nekünk!) és természetesen jeles esemény, mert most kell megtörténnie.

Néhány hónapja kezdődött..

... A  S Z E R V E Z É S !

......aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre közelebb jött az idő, amikoris találkozunk...

Pontosan holnap délután lesz az a jeles nap, amikor összegyűlünk.
.
21 éve kezdtek a lányok az iskolában. Nőiruha-készítőként klasszul végeztek.

Rettentően büszke voltam a csapatra.
A 4,4-es osztályátlagukkal iskolaelsők voltak.
Csodaszép eredmény!
...
...aztán telt-múlt az idő. Szétszéledt a kis csapat. Mindenfelé a világban!
Nagyon nagy várakozással telnek az utolsó órák, hogy megint viszontláthassuk egymást.
A jókedvért biztosan most sem kell majd a szomszédba menni. a kis jólelkű diáklányokból felnőtt hölgyek lettek, többnyire családdal a hátuk mögött.

Örülök a sikerüknek!

Hogy honnan lehet tudni, hogy sikeresek?
Azok az értesítések, amiket olvashatunk Tőlük, mind arra következtetnek, hogy most is erősek, jókedvűek... sikeresek.
...
Holnap délután megtudjuk, ki, hol él és mit csinál?
...és persze előkerülnek a régi időkből kis és nagy titkok is.

KIRÁLYLÁNYOK!

Köszönöm Nektek, hogy megszervezitek ezt a találkozót!

Kívánom Nektek és családtagjaitoknak a legjobbat!

...a volt ofi: Ho Csiz Vali

(:-)

2012. augusztus 15., szerda

265) ...forróságra hideg vizes borogatás...

...ez a szokás az emberek körében...
Forróságra hideg vizes borogatás. Jól is esik, ha a napocska majdnem lecsöppen az égről.
...
R. G. velünk korban közeli ismerősünk mesélte:
...meleg volt, hát hideg vizes borogatást tett a hobbin, a háza bejáratának belső ajtajára rögzített rádiójára. (?)
Arra gondolt, hogy a 35-40 éves működő rádiójának bakelit-foglalatát megvédi a nagy-nagy forróságtól.
Csakhogy a vizes törölköző kicsit több vizet tartalmazott, mint amennyit elbírt, így a víz belefolyt a rádióba.
...
Másnap, sőt még a következő napokon is hol szólt, hol nyekeregve szólt a rádió...
...de SZÓLT a RÁDIÓ!
...
Egy hét elteltével még mindig rekedtesen szól a masina, de még mindig SZÓL A RÁDIÓ!
- Majd kiszárad!- jelentette ki G. egykedvűen, s legyintett.
????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
...
Nem igazán értettük a helyzetet...
...de jót nevettünk rajta!
S megállapítottuk: "vannak bolond emberek!"
...
Talán, ha az ajtót behajtja, hogy ne süsse a nap a rádiót, talán nem "szenvedte" volna meg a rádió a hideg vizes borogatást!
(:-)

2012. augusztus 6., hétfő

264) ...a 40 fokos meleg enyhítésére...

Legyen itt néhány "hűsítő felvétel" a HIDEG TÉLBŐL, a

 FORRÓ NYÁRBA...




Jó lenne egy kis eredeti hűs HÓ, s JÉG...
...nem pedig a hűtőszekrény legmélyebb/leghidegebb sarkából kiszedett hűsítő...

(:-)

2012. július 27., péntek

263) Anya! Kattints a sebtapaszra!

G., a lányunk otthon töltött le valamit a számítógépére az internetről.
Valami nem úgy sikerült, ahogy azt tervezte, s ezt meg is jegyezte.
E. az unokánk odaszólt anyjának:
-Anya! Kattits a sebtapaszra!-mondta a legtermészetesebb módon.

?????
Nagy-nagy nevetés lett ezután...

Kiderült, hogy a "sebtapasz" a képernyő jobb felső sarkában lévő bezáró kis négyzetben lévő x-et jelenti.

Az öt és féléves "számítógépes ismerete" zseniális!!!!!

Ugye, tényleg sebtapasz?

(:-)

262) ...szóalkotás: Meme! Nyenye! Nyanya! Anya!...

Aranyos folyamat az, amikor a másféléves "kisember", nevezetesen Á., az unokánk gőgicsél; hangokat utánoz, szókezdeteket formál, amivel megérteti magát a környezetével...
Délutáni alváshoz készülődtek...
Á. bekerült a kiságyába, de még nem volt kedvére az alvás...
Anyja elköszönt, kiment a szobából, bízva, hogy csemetéjét az álom megkörnyékezi...
Aztán kintről hallja ám Á. hangját:

-Meme!


-Nyenye!


-Nyanya!


-Anya!

(:-)

2012. július 24., kedd

261) ...elajándékoztam a teát...

Még 2011-ben, a 120. bejegyzésemben írtam...

"...ha nyár, akkor kezdődik a 
NA G Ytakarítás, vagy  N A G Y  takarítás
(ahogy tetszik)!R E N D R A K Á S!    M e g ú j u l á s!
A fűszereket szeretem a legjobban, mert mindig okoznak meglepetéseket.

...nini!
...vannak lejárt szavatosságúak is. Csak óvatosan merem leírni,  hogy találtam 10 éves fűszert...

Ki vele!
             Kukába!
                            Kidobni!
                                           ...
                                              Kidobtam!

Hú, mekkora NAGY HŐS vagyok!
...és megint NINI!

Találtam két kis üveget, fekete teával (másfélékkel), még az elmúlt évszázadból/évezredből...

Egészen pontosan 34 évesek (házasságunk első éveiben kerültek a kis üvegbe).
Még a férjem, Á. hozta az orosz teákat. Aztán megmaradtak...

Kinyitottam azokat, megszagoltam, ...klassz az aromájuk, visszazártam őket, áttöröltem az üvegeket és ne tessék csodálkozni!, visszatettem a polcra!
Mostmár csak KIS HŐS vagyok!
*****

Kedves Családom!

Ígérem Nektek, hogy nem fogom megfőzni senkinek!

Akkor meg minek?
...jó kérdés! ...szerintem nem jött még el az ideje, hogy a kukában kössön ki..."


...hát az ígéretemet sem sikerült betartanom, mert...
...jött hozzánk vendégségbe egy fiatalasszony, M. és a két kislánya P. és B...


...este a mit igyunk a nagy melegben kérdésre M. egy másik kérdést fogalmazott meg:
-Esetleg fekete tea van?
...
?????
...
...eszembe jutottak, a réges-régóta tárolt kisüveges teák...
Elindultam a keresésükre.
Meg is találtam, még mindig érintetlenek voltak. (Már 35 éve!)
Tétován nyitottam az üvegeket, hogy komolyan gondolja-e M., hogy ezt a fekete teát szeretné fogyasztani...
...de aztán beleszippantott a kis üvegbe, s közölte, hogy "fantasztikus illata van!"
Még mindig kétségeim voltak, de megnyugtatott, hogy hosszú ideig foglalkozott teafélékkel, és ért hozzá,...
így elkészítettük a teát, ami "beillatozta" az egész konyhát...
M. megelégedéssel nyugtázta a finom aromájú italt..., s elfogyasztotta.
...
Másnap ismét előkerült az üvegecske és az újabb adag tea, amit mostmár mi is megkóstoltunk...
...
Tényleg finom, illatos, aromás... volt.
...
Aztán a hazamenetelükkor odaajándékoztam az előző évezredből származó teafüvet...
...
DE VAN MÉG EGY MÁSIK ÜVEGEM IS!

(:-)



2012. július 19., csütörtök

260) ...a nevenincs rigó"gyerek"...

Még akkor történt, amikor huzamos ideig nagy meleg volt...
...a majdnem megyven fokos hőségben késő este, úgy tizenegy felé nagy szellőztetést tartottam, kinyitottam az ablakokat, sőt még az utcára nyíló műhelyajtót is...
...akkor láttam, hogy valaki a házunk sarkánál a villanyoszlop alatt áll...
...megkérdeztem:
-Segíthetek-e?
...
-Nem tudom mit kellene tenni, itt van egy kismadár az úttest szélén. -felelte a fiatalember, aki kislámpával mutatta meg a madarat...
...
A madárka egy feketerigó"gyerek" volt, aki valószínűleg "repülőleckéket vett" rigó anyukájától, csak éppen rosszul vette az irányt és lepottyant a fűbe...
Nem volt más, markomba vettem a megszeppent, remegő kismadarat és bevittem megmutatni a családomnak...
Csak kikukucskált az ujjaim közül...
...
...majd elővettem egy nagy üveget beletettem a félős kismadarat, és sárgarápát reszeltem neki...
Gondoltam sárgarigó, vagy bármilyen rigó egyen sárgarépát, ha már egyszer rigó! (bár biztosan nem a sárgarápától tudnak olyan szép hangot adni!)
...
Nem kért belőle!
...
Leoltottam a villanyt. s éjszakai nyugalmára biztam a kis ágról leesettet...
...
G. a lányom és E. az unokám is megnézték a madárkát, jó éjszakát kívántak neki.
...
Másnap reggel a rigó"gyerek" érdeklődő szemmel figyelte a világot..., s nagyon csöndben volt...
...
Jött a "hadművelet"!
Valamirevaló kismadár sem mehet el itthoról reggeli nélkül... gondoltam, megitatom/megetetem...
Sikerült.
Apró csőrével csak úgy ízlelgette a friss vizet, mint a "nagyok".
A reggeli kiegészítéseként pedig a csőrébe beleadagoltam a reszelt sárgarépát.
...
Szépen, óvatosan megtelt az éhes begy, s egyre elégedettebb szemekkel nézett a rigó"gyerek".
...aztán kimentem az utcára és egy meggyfa magasan lévő ágára "ráültettem" a kismadarat, s vártam...
Kicsit messzebb mentem.
Nem telt el, csupán néhány perc, s ott röpdösött egy felnőtt rigó.
"Figyelőállásba helyezkedtem", s láttam, hogy a kis csőrön át kapja a kismadár az utánpótlást, az ennivalót... S ez többször egymás után is megismétlődött.
E.-szel, az unokánkkal is meglestük a madarakat.
Megnyugtató volt, hogy megtalálták egymást, rigó-anyja és -gyereke...
...
Napközben többször hallottam, hogy a rigómama, "szólongatja" rigó-kicsinyét...
...
HA ÉRTENÉM A RIGÓ-NYELVET, MÉG MEG IS ÉRTHETTEM VOLNA A RIGÓ-MAMA NEVELŐCÉLZATÚ CSIRIPELÉSÉT, AMINT A RIGÓGYEREKÉT NEVELTE.
...
Még mostanában is sokszor hallom a "beszélgetésüket"!
...
Nem is gondolnék arra, hogy mi lett volna, ha az éber cicusok közül valamelyik észrevette volna az "elveszett" kismadarat.
...
Ez a rigó"gyerek" hozzánk jött egy éjszakát aludni, megpihenni, erőt gyűjteni, s másnap "útra kelni".
Olyan rövid időt töltött nálunk, hogy még nevet sem adtunk neki...
...így marad ő a rigó"gyerek"..., neve ugyan nem lett, mégsem felejtjük el...
(:-)

2012. július 17., kedd

259) ...MICÓ, a cica"gyerek"...

Hol volt, hol nem volt, volt/van három macskánk...
...sorrendben: Kormi, Marci és Tóbiás...
...
Elmentem az egyik reggelen vásárolni, a sarki kisboltba.
Hogy jön ez ide?
...
...akkor történt...
...
Hazaérkezésemkor a férjem/papa és E., az unokánk nagy ovációval fogadtak...
...s már mondták is az eseményeket szépen, sorban...
...hogy míg nem voltam itthon, addig...
...nos addig a garázs-eső csatornájából előkerült egy vékonyan nyávogó hang, mégpedig egy kiscica képében...
Ők pedig gyorsan megmentették... és már be is fogadtuk... és adjunk neki enni/inni,... meg "ismertessük össze" a többi macskával,... meg a kis Picur nevezetű kutyánkkal...
S ezt így egyetlen levegővétellel közölték...
G. lányommal mi ketten csak mosolyogva hallgattuk az élménybeszámolót és a jót tenni akarás fokozatait.
...
Ez lett tehát az új feladat...
...telt a nap, s minderre sor került...
A kiscica hozzánk szegődött, nálunk akarta cicagyerekkorát tölteni, s nálunk akar felnőni...
Mindez úgy két-három hete történt...
S a neve?
Telefonos név adás útján V. a lányunk adta neki a MICÓ nevet, amit azonnal el is fogadtunk, s azóta is használjuk...
Miután egyetlen szomszéd sem keresett eltűnt kiscicát, így Micó azóta éli a mindennapokat nálunk, a többi állatunkkal együtt a családunk örömére.
Van játék, kergetőzés, kúszás-mászás, önfeledt nyávogás, jó étvágy, a kosárban sok-sok alvás és nyújtózkodás...
...
Jókedvet hozott ez a cica"gyerek"!
Mindnyájan örülünk a rövid idő alatt teljes jogú "családtagnak", a kis szürke cirmos pamutgombócnak...
(:-)

2012. július 5., csütörtök

258) ..."helyváltoztató jókedv..."

E., az öt és féléves unokánk és G., a lányunk jókedvűen szálltak fel az autóbuszra...
...utaztak, nézegettek, s az idő telt...
G. megkérdezte kisfiát:
- Mi történt? E.! Hova lett a jókedved? Ottmaradt a buszmegállóban?
...
... a válasz semmitmondó volt...
...
- Elmenet a jókedvem...
...
- Majd visszajön! ... Biztatta anyukája.
...
Már a nap is eltelt. A jókedv/rosszkedv kérdésről pedig szó sem esett...
...
Este a fürdéskor megint csak mosoly, sőt nevetés "zengte be a házat".
- Anya! Késett a busz, most ért vissza a jókedvem!
...
(:-)

2012. július 4., szerda

257) ...pancsolunk...

Kaptam egy mms-t, V-tól, a lányomtól.
A küldött kép látványnak elsőrangú, épphogy "meg nem szólal".
S ha megszólalt volna, "boldog rajcsúrozást, kiabálást, hancúrozást" hallhatnánk.
...s hogy mit is mutat az a kép?
...
Természetesen a másfél éves kisfiát, Á-t, aki éppen fültől-fülig mosolygósan űl egy kád fürdő vízben, s játszik a vízbeli játékokkal.
Szinte hallom a "kis kiabálót", örömteli kritikát, hogy ez igazán jó ötlet Anyukám, ebben a nagy-nagy melegben...
...
...a kis "ZABÁLNIVALÓ PANCSOLÓ KISFIÚ"!
(:-)

2012. július 2., hétfő

256) ...némaságot választva...

...bizony, bizony...
...már rég elfelejtettük azt is, hogy cseresznyét ettünk az idén, mert már a meggy is lassan "leért", a feketeribizke, a ribizli, a josta még mutatóban maradt a fákon ill. a bokrokon.
A sárgabarackból alig 10 szem "termett" az idén... nincs is gond a befőzésével...,
...de nem is eszünk az idei barackból...
...
...tehát a gyümölcsök "végzik a dolgukat", mint ahogy én is azt tettem...
...dolgoztam, haladtam..., elfoglaltam magam...
...s így választottam a némaságot, mert más volt helyette, ami kitöltötte a napjaimat...
... s közben nem hódoltam az írásnak...
...de mostmár megint itt vagyok/leszek!!!!!

Reszkessetek emlékek, mert megírlak Benneteket, hogy ne merüljetek feledésbe!
...és persze reszkessetek Ti is olvasóim, mert nincs kímélet!

Írok továbbra is!!!!!!!!!!

(:-)

2012. június 13., szerda

255) ...cseresznyefalatok...

15 szem cseresznye!

Matematikus "anyája" kimagvalás után minden cseresznye szemet 12-felé darabolt...
Á. nevű kisgyereke meg a gyümölcs-adagokat apró ujjacskáival felszedegette a tányérról...
...és nagyon jóízűen el is fogyasztotta...,
...mégpedig az összes szemet, s tetszését is nyilvánította...
...
(:-)

2012. június 12., kedd

254) ..."babanyelv" Á.-módon...

Á. a kis unokánknak "kinőtt a keze", mert már érinteni, fogni, mutatni tud...
                               "kinőtt a lába", mert már járni is tud... no meg persze kúszni-mászni...

...mivel még alig jutott túl az EGYÉVES korán,
 a "szája még nem nőtt ki", azaz még nem beszél, de az irány már nyomon követhető...

...sajátos a baba nyelv, a kisgyerek anya nyelv-tanulásának folyamata...

- ooo, s mutogatás a kicsi ujjakkal...
- mamamamamamamama... ismételgetése,
- vau vau vau vau..., mert akármilyen állat megpillantásakor elhangzik a vau-vau-vau...
...aztán telik-múlik az idő, s finomodik a "szókincs", mert már nem minden állat vau-vau, hanem
...kot-kot-kot-kot, és
- gá-gá-gá-gá...
...sőt az autó sajátos hangon berreg/brummog..., a játékok pedig szintén más-más hangot "produkálnak"...

Tud már "köszönni", intetegetéssel, no és "üdvözölni", azaz puszit dobni...

Néha majd még szótár is kell a kislegény szavai/gondolatai megértéshez...
...tudjuk ezt már,.....de akkor majd ott lesznek a Szülei, és majd megértik a kisfiukat...
...vagy mégse?????
Majd az élet eldönti...

(:-)

2012. június 11., hétfő

253) ...újabb lábbeli-helyzet...

Á., a 15 hónapos unokánk még hozzá sem szokott a lábbeli-hordáshoz, máris kinőtte az első kis szandált.
Helyes!
...csak növekedjen az az apróság!!!
(:-)

2012. június 1., péntek

252) "Rendezzünk szülinapot!"

Ismét hazalátogattak a gyerekeink...
Ebédeltünk, s E., az öt éves unokánk tölcsért formált a kezeiből, s súgta a fülembe:
-Mama! Kitaláltam valamit! Rendezzünk szülinapot!
-Kinek rendezzük?-kérdeztem igencsak kerekre nyitott szemekkel, mert senkinek nincs a családunkban most születésnapja.
-...a Papának! ...tudod, a Papa nagyon szereti a születésnapot, meg a tortát!
?????

Inkább a torta volt a lényeg, mert azt Ő is szereti,...
...a születésnap csak ok volt a torta evésre...
(:-)

251) ..."kicsit tulzásba vagyok!"

Telefonon beszéltünk E.-vel, az öt éves unokánkkal.
Merre járnak, mit csinálnak, hogy érzi magát...
...
Autóztak, s egy daruskocsit láttak. Mégpedig egészen közelről.
E. pedig "kezelte" a helyzetet:
-Kicsit túlzásba vagyok, nem tudom mire figyeljek!
Így aztán abbamaradt a telefonálás!
...mert egy darus kocsival még én sem tudok versenyezni!
(:-)

250) ...a "nem-ízű kakaó"...

A szokásos reggeli kakaóját készítettem E.-nek, az ötéves unokánknak...
Minden gördülékenyen ment...
Vittem is Neki szeretettel, a megszokott szívó szállal...
...de a lelkesedése nem a szokás szerinti volt...
?????
Meg is kérdeztem, mi a baj a máskor nagyon szeretett reggeli finomsággal...

-Mama! Ez olyan "nem-ízű kakaó"! ...s már adta is vissza a kezembe...

Valószínűleg kevesebb kakaó port tettem a langyos tejbe.
?????

Minden esetre új ízesítését "találtuk fel" a kakaónak!

(:-)

2012. május 7., hétfő

249) ...kiscipő, kiscipő...

Á., az egyévesünk nem volt barátságban a lábbelivel...
Sőt, semmilyen viszonyban nem volt korábban (már koránál fogva sem!).

Nos ezt is meg kell tanulni...

A kis szandált a múltkor a Szülei "felvarázsolták" a lábára..., aztán jöhetett a séta...
Most meg az történt, hogy hűvösebbre fordult az idő, esett is az eső. Ilyenkor meg az ember kisfia lábára igencsak kevésnek bizonyult a szandál.
Így az Édesanyja elővette a kis cipőket és hipp-hopp, már fent is voltak a lábakon az apró cipellők.

No azért volt egy kis elégedetlenség..., no de igazán picike a korábbiakhoz képest!

...és megint jöhetett a séta, ...a világ további felfedezése...

...és ami igazán meglepő!
Első alkalommal a kis cipőkkel az emeletre való feljutás is megoldódott...
...lépésről-lépésre, korláttól-korlátig, kapaszkodva egészen hazáig, mégpedig a saját emeletük szintjéig...
...no és hogy kopik a cipőről a festék, mert beleakadt a lépcsőbe a fellépéseknél?

Oda se neki! Majd lesz másik! Különben is hamar kinövi a kisgyerek a cipellőt, s az újabb cipőkkel újabb méterek meghódítása következik

(:-)

248) ...megjegyzés az autó tetejéről...

E., az ötévesünk, már-már sportot űz a Papa autójának "meghódításából"...
...ki-bemászik a nyitott ablakokon...,
...a föld-úton a Papa ölében ül és kormányozza azt...,
...rendszeresen együtt mossák az autót...

...történt a múltkori fűnyíráskor...

"Eltűnt" az unokánk egy kis időre...
...a hobbin kerestem több helyen, mígnem kint találtam,

a Papa autójának TETEJÉN SZEMLÉLŐDÖTT

(?  EZ AGY RÉM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

...s nem is kérdés, az antennára kapaszkodva küzdötte fel magát a magasba!!!!!

S EZ IS AGY RÉM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)

...állt és felfelé nézett... s felháborodva mondta:
-Igazán nem jó, hogy ezeknek a fáknak a leveleit annyira levágták!!!
Nem kellett volna!!!
Nem jó ez így, nem szépek!!!

A fák, amikre felnézett, diófák voltak, s még csak most hajtják a leveleiket.
E. meg azt hitte, hogy a nyírás a levelekre is vonatkozik...

Hát nem aranyos!!!!!

(:-)

2012. május 6., vasárnap

247) Lépcsőzetes érkezés/távozás

Nagyon vártuk már a kis csapatunkat...
...elérkezett a jövetel ideje...
No azért ez sem volt egyszerű, mert ahányan, szinte annyiféle időpontban érkeztek a hosszú hétvégére...

E.-t, az ötéves unokánkat a Papa hozta pénteken késő este.
 Nagy volt az öröm.
Előkerültek a korábban általa bőröndbe pakolt játékok, ...  majd nagy játszás következett.
Hiába volt fáradt, még egy biciklizést is be kellett iktatni. Ekkor már éjfél felé járt az idő.
Aztán meg mindnyájan szépen ágyba dőltünk, s a aludtunk.

Másnap, szombaton este érkezett G.
          Nagy volt az öröm, hogy E. édesanyja megérkezett.
...és folytatódott a játék...
...biciklizés, gokartozás, ... no meg egy kis munka is belevegyült a nagy játékba, ...a Papával e. füvet nyírt...
(...bevallottuk az éjfél táji háztömb-körbebicajozást, meg mindent elmeséltünk, ami az elmúlt napon történt...) 

Vasárnap délután érkezett Á. az egyéves unokánk a Szüleivel.
                    Nagy volt az öröm.
Nagyot nőtt a pici. Kb. egy hónapja láttuk...
Minden új volt számára, mindent jól megnézett, megfigyelt..., gyűjtötte a tapasztalatokat.
Persze szegénykém a Picur kutyánk minden "megszólalására"/ugatására összerezzent.
Mindig "mondta",  hogy -Vau,vau..., s már indult a kiskutya felé.
Nagy játszás vette kezdetét.
Aztán megoldódott a "régi" cipő-kérdés is, egy szandál formájában a Papa közreműködésével. (Talp bélést "gyártott" az apró lábbelihez. A Szülők összefogva, együttes "erővel" a lábára "varázsolták" a legénykének a kis lábbelit.

Hétfőn érkezett Y., E. Édesapja.
                              Nagy volt az öröm.
Folytatódott a játék, s a kellemesen együtt töltött idő.
E. az utca kövét úgy 10 méter hosszon telerajzolta krétával. Alkotó munka folyt.
Á. gyalogolt, gyalogolt, gyalogolt, apró lábaival újabb és újabb helyekre jutott el. Felváltva, hol T., az Édesapja, hol V., az Édesanyja , hol pedig a Papa "vette kezelésbe" a kis "világjárót".
...persze nekem is jutott ebből egy kicsi...

Hétfőn délutántól pedig kezdődött a búcsúzkodás.
Y. hazavitte a családját, G.-t és a kisfiukat, E.-t.

Kedden délután pedig T. vitte haza a családját, V.-t és a kisfiukat, Á.-t.

...megint elcsendesedett a ház, s az udvar. A Picur sem "kiabált" annyit...
Maradtak a játékok, a mosni-, mosogatni- és elrakni való dolgok.
Csöndesebb időszak következett...

Gyerekeink megint jó volt Veletek!
Várunk szeretettel bármikor, máskor is Benneteket!

2012. április 26., csütörtök

246) ...járás-stabilizálás...

Á., az egyéves unokánk a járást "tanulja".
Egyre biztosabbak a léptei, s közben "fedezi fel" a kis/nagy világot.
Először csak meg-megállt, majd egy-két lépést tett, majd ötöt/hatot, majd tízet, tizenkettőt is lépegetett., kis segítséggel.

Élmény! Élmény! Élmény! Élmény! Élmény! A járás örömteli!!!!!

245) Mama! Képzeld el, van füzetem!

Ezzel a mondattal indította a szokásos esti telefon beszélgetést E.

...anya vette, és már írtunk is bele!

...az öt éves, inkább még csak rajzolni tudó unokánk számára a füzet fogalma kezd kirajzolódni.

Gyanítom, hogy a minden irányba érdeklődő fiúcska életében hamarosan ki is alakul a fontos, életre szóló fogalom:

A FÜZET!!!!!

...a kicsi, a nagy, a sima, a vonalas, a "kockás", a kemény/ puha borítójú, no és az akármilyen fedelű/mintázatú füzet, elkíséri majd egy életen át...

2012. április 24., kedd

244) ...aki világgá ment...

Ő az, aki itthagyott mindent, hogy megtapasztaljon valamit, valahol, máshol...

Ő az, aki most kipróbálhatja az erejét a hazájától/családjától/munkájától távol...

Ő az, aki néhány napot úgy tölt el az életéből, hogy EGYEDÜL van...

Ő az, aki számára most válik bizonyossá, hogy a jég hátán is meg tud élni...

Ő az, aki most életképeset, értékeset tud alkotni...

Ő az, aki erőt gyűjt a további feladataihoz...

Ő az, aki hamarosan haza is jön...

Ő Sz. E., akit mindnyájan hazavárunk...

(:-)

2012. április 15., vasárnap

243) ...az a fránya kiscipő...

Á. az egyéves unokánk már egyre stabilabban áll...
...ha elfelejtkezik magáról. már néhány percig egyedül is meg-megáll...
...már segítséggel lépéseket is tesz, sőt, a maga kis nyelvén közli is ezt az igényét Szüleivel...
...
...csak hát a cipellőkkel problémák vannak...

A kis cipőkkel nagy baj van!

Semmiképpen nem óhajtja felvenni a cipőt a lábára.
A cipő puszta látványa sírást vált ki belőle...
Édesanyja közölte is vele:
-...tudnánk ám mi már az utcán is sétálni, csak a cipőt fel kellene venni!

Hiába foglalkozik/foglalkozott egész életében cipő tervezéssel/gyártással/javítással a Papa?

Mit sem ér ez az egész, mert az egyéves fiatalembert ez egyáltalán nem érdekli...

242) ...biciklizés...

A Papa találós kérdéssel jött haza valamelyik este...
- ...no mit vettem?
...
- ...fogadjunk, hogy biciklit! - válaszoltam a világ legtermészetesebb hangján.
...
- aztán folytatódott a beszélgetés, és csak később derült ki, hogy az a bizonyos bicikli sárga színű...
...
...van már sárga gokart is, most meg bicikli is...

Most pedig E., az ötéves unokánk tart ott, hogy kellett egy bicikli hozzánk is, hogy tanuljon gurulni...

Az oldalkerekes, otthoni bicajjal már megy a "kerekezés", de a biztonságos haladást segítő kis kerekek nélküli biciklivel még nem megy a "hadművelet"...

A hétvége azzal telt, hogy az új szerzeménnyel ismerkedett E., a Papa meg "szorgalmasan" követte "guruló" unokáját...
...
A bicaj még egy kicsit nagy, a boldogság pedig még nagyobb!!!


2012. április 5., csütörtök

241) "Olyan eső volt, hogy Na!!!!!

...mondta Kiss E. általános iskolai osztálytársam még amikor ötödikesek voltunk és táboroztunk Hajdúböszörményben, s majdnem elmosta a sátor-táborozásunkat az eső...

Olyan eső volt, hogy Na!

Ma is érvényes volt ez a régről fennmaradt mondat.

Amióta az eszemet tudom, nem volt ekkora eső, mint ma délután.

Az udvaron, az utcán a falig állt a sík víz, kb. 10 cm magasan.
Egy órányi volt az esős idő, 5 perc alatt tele lett az esővizes hordó.
Nem gondoltam volna, hogy ez alatt az egy óra alatt annyi eső esik, mint az elmúlt fél év alatt kellett volna.
Nagyon száraz volt már a föld...
...látszott a növényeken, hogy nem érzik jól magukat, szomjaznak...

...s az egy órányi dörgés és jég kíséretében leesett, a mindent takaró/áztató eső, s néhány perc alatt beszívódott a talajba, ill. eltűnt a csatornában...

Holnap lesz mit söprögetni, mert a hordalék az egész utcát és az udvart elfedi...

Ja és a hobbi?

Még csak ma vetettem el a borsót. A szárazság miatt kissé elmaradt a veteményezés...
Most aztán nem kell panaszkodnom, eső igazán bőségesen jutott  a elvetett magvakra.

Majd jön a többi is sorban, szépen... (mármint a veteményezés!)

Kellett az eső...

No de ennyi?????

No de ennyi!!!!!

2012. március 31., szombat

240) Napi piros pont

Nemrég történt...

Autóztunk hazafelé a gyerekektől...
Hosszú, többórás úton, sötétben, forgalom nélküli utakon...
(Meg is jegyeztük, hogy minden normális ember már otthon van, mi meg...
...mi meg tartunk hazafelé..., hogy közzéjük tartozzunk!!!!!)

Egy kamion ment előttünk. Segítve jelezte, előzhetünk.
 A férjem ki is előzte, meg is köszönte...
...s ekkor feltűnt neki, hogy a vontató-részen a rendszámtábla ferdén lóg...
-Biztos kilazult...-mondta.
Majd a következő autóbusz megállóhoz közeledve lassított, s ki is állt, vészvillogózott, no meg integetett is.
Csodák-csodája, a kamionsofőr megállt.
A férjem kezdte mondani, mit látott, de kiderült, hogy a sofőr nem beszélt sem angolul, sem németül...
(olasz volt). A férjem odavezette a rendszámtáblához, mire a sofőr a két kezét a fejéhez kapta, s a maga nyelvén elszörnyűlködött...
Köszönte, köszönte és köszönte...s kezet rázott segítőjével...

Apa! Ezért Neked jár a piros pont!

2012. március 30., péntek

239) ...gyönyörű gondolat... J. J.-tól

"...zenélnek az orsók,
más kezében máshogy zenélnek...
...olyan jó hallani...
...csak mindig zenéljenek...
...valahol, valakinek a kezében!"
(Józsa Julianna)

"Története" is van az idézetnek:

Juló néni néhány évvel ezelőtt, egy téli súlyos beteg időszaka alatt mondta.
Egész úton hazafelé koncentráltam, majd otthon lejegyeztem a mára már híres csipkeverő-idézetté alakult gondolatsort...

Minden szava igaz, minden szava mélyérzésű.

Hálás vagyok, hogy lejegyezhettem...
 ...azóta az idézet olyan meghívókra, tájékoztatókra került, melyek Juló nénivel, ill. a csipkeveréssel voltak kapcsolatosak...

2012. március 22., csütörtök

238) Nem "holél", hanem farkas!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

E., anyja és apja barkochbáztak útközben hazafelé az autójukban:

-E: Találd ki, hogy mire gondolok! 4 lába van, szőrös, és húst eszik.
?????
-Apja: Hol él?
?????
-E.  dühösen: Nem holél, hanem farkas!
...

(:-)
.....

237) ...mini-torta az egyévesnek!

2012. március 18., vasárnap

236) ...csöndes elmélkedés/emlékezés...

...figyelem a családtagjaimat...
...hallgatom a hangtalanságukat, elmélkedésüket...
...együtt érzek az emlékezésükkel...

...hiszen én is ezt csinálom...

...befelé fordulóvá tett bennünket a gyászhír...

Juló néni meghatározó volt az életünkben.

Az egész családom minden tagja számára felejthetetlen...

...a történeteivel, a kedvességével, a gondoskodásával, az odaadó szeretetével, a türelmével, a gondosságával... a humorával, a bíztató szavaival...

A történetek előjönnek majd... szépen lassan, s válnak az emlékezés részeivé...

2012. március 16., péntek

235) ...no comment...


*
A szívünk a kapu ég és föld között,
összekötő híd az anyagi és a spirituális világ között.
Szívünk lelkünk temploma,
 lelkünk pedig Istennek otthona.
Szívünk ereje, Isten ereje.

A szeretet  az egyetlen eszköz
mely visszavezet hozzá.

részlet az angyalforras.hu oldalról

234) J. Juló +...

... 2012. március 16. (péntek) 13 óra ...

...élt 99 évet...



2012. március 13., kedd

233) ...az első 12 lépés segítséggel

Anyai segítséggel megtette Á. a majdnem egyéves unokánk élete első 12 lépését...

Nagy élmény!!!!!!!!!

Kitárulkozik a világ, felfedezhetővé válik!!!!!
Minden elérhető, megközelíthető!

Bárcsak ott lettünk volna!, s láthattuk volna!

...ez az érzés innen messziről is nagy jelentőségű! ...de hamarosan mi is osztozhatunk a látvány örömében!
...alig várjuk...

(:-)

2012. március 11., vasárnap

232) Blog-évforduló

...ha van ilyen.(?)
Sikerült.
Eltelt egy év, amióta írom a blog-naplómat.
Amiért létrehoztam, éppen azt a funkciót tölti be...
...segít nem elfelejteni azokat a kis/nagy eseményeket az életünkből/életemből, amik tarkítják a mindennapokat.
Örülök, hogy elkezdtem.
Van még teendőm, mert a nyár végétől a képeim feltöltésével adós vagyok...
...pótolnom kell a hiányosságot...

...meg aztán itt van a "VISSZALAPOZÓ 2011", ami az elmúlt egy év beírásait és képeit az elektronikus formán kívül papír-alapon is megőrzi...

...szóval Ho Csiz Vali! ...csak így tovább, "szorgalmatosan", haladni tovább a bloggal...

(Kell ám az ön biztatás is, ha van ilyen!)

A Blog-évfordulóm alkalmából köszöntök minden KEDVES OLVASÓT!
...a legjobbat kívánom MINDENKINEK!

Javaslom, hogy bárki kezdjen hozzá a blog naplója írásához!
Fog menni, csak ki kell próbálni!
Felbecsülhetetlen "hozadéka" van! Saját "történelmünk" megörökítése, sőt egy
VÉR ÁTÖMLESZTÉS / VÉR FRISSÍTÉS!

Ho Csiz Vali

2012. február 27., hétfő

231) Á.

ESZIK...

ISZIK...

ALSZIK...

ÁLL...

ÜL...

KÚSZIK-MÁSZIK...

JÁTSZIK...

230) Találkozás


Kisgyereknek kis ünnep, nagyszülőknek nagy ünnep!

Játékkal, jókedvvel...
Kúszással-mászással... autókázással..., brummogással...

Aranyos!

Köszöntünk Téged!

Á-Papa és V-Mama!

2012. február 23., csütörtök

229) Végre találkozunk!

Karácsonykor láttuk az "aprókánkat".
Az időjárás "közbeszólt".
Nem volt tanácsos autóba ülni, nem volt biztonságos az utazás...
...sok hó, szélvihar, nagy hideg...
...
...de most szombaton utazunk és meglátogatjuk Á.-t a 11 hónapos unokánkat és a szüleit.
Jó lesz újra látni őket.
A skype mégsem ugyanaz, mintha közel lennénk...
...már csak az idővel versenyzünk...
(:-)

2012. február 19., vasárnap

228) "5 éves, udvarias vásárló"

...vásároltunk a hétvégén.
E. már olyan nagy, hogy a bevásárlókocsit képes egyedül húzni-tolni.
Ügyesen egynsúlyoz vele, sőt készségesen segít a bevásárlásban is...
Rakosgattuk a portékákat...
A tejtermékeknél állt két beszélgető pár két bevásárlókocsival. Kissé eltorlaszolták a tejhez vezető utat...

Mire E:

-"KÉRLEK, LÉGYSZÍVES..."
...majd "KÖSZÖNÖM!"

...no comment...

(:-)


(:-)

227) ...két generáció beszélget...

...hogy mi történt az óvodában, s melyik a legklasszabb játék, és ki a legjobb játszó pajtás...
...ezekről folyt a jó kis beszélgetés Juló néni (99. éves) és az unokánk (5 éves) között...

Aztán búcsúzáskor az öt évesünk mondta:
-"Szia Juló néni! Gyógyulj meg!"

...nagy öröm a csipkeverő Juló néni 99. születésnapja...
...az örömbe azért vegyül üröm is, mert az elmúlt héten kórházba került...
...erősítésre, szakszerű ellátásra szorul...
...
...bementünk és meglátogattuk őt a kórházban...
G. lányommal, E. ötéves unokánkkal és a férjemmel...

Négy generáció találkozott!

226) 99. születésnapi köszöntés...

Névnapod és 99. születésnapod alkalmából köszöntünk Téged Juló Néni!

Kívánunk Neked nagyon jó egészséget!

...a csládom apraja és nagyja!

2012. február 12., vasárnap

225) "...majdnem megrémültem!"

Élménybeszámolót tartott E., az öt éves unokánk.
Anyjával ellátogattak a B.-i ÁLLATKERTBE.
Szokássá vált náluk, hogy télen több órás állat néző programjuk van.
Most is ezt tették...
...s telefonon megtudtuk, hogy...
"Mama! Képzeld el, félelmetes volt a sok pók, meg bogár, amiktől majdnem megrémültem...
...de a fától nem ijedtem meg!"
Ez a "fa" pedig a botsáska volt, amit én a telefonba "bocsáska" néven hallottam.
(Jót nevettünk az elhalláson!)

G., a lányom, (E. anyukája) pedig így kommentálta az állatkerti kirándulásukat:
"Kevesen voltak az állatkertben, csak az ilyen dilis anyukák, mint én vagyok, vitték el e gyereküket állatkerti látogatásra..."

Gyerekem! ...ennyi belefér! Kell egy kicsit dilis anyukának lenni!


Nekem tetszik!!!
(:-)

2012. február 9., csütörtök

224) ...V I S S Z A L A P O Z Ó...

...márciusban lesz egy éve, hogy írom a blog-naplómat...

Korábban úgy döntöttem, hogy megszerkesztem az elektronikus blog nyomtatott változatát is, hogy nap-mint-nap kézbe is vehessük, s hogy bárhol, bármikor olvashassuk..., s akár újratöltődjünk általa...
...
Eddig érleltem a gondolatot...
...
...a terv kész, most pedig a tettek mezejére lépek, mert elkezdem a "kiadványszerkesztés"-t.

V I S S Z A L A P O Z Ó  2011.

lesz a címe, s az elmúlt évben megélt/megírt eseményeket/történeteket "szerkesztem" bele.

- Majd lesz egy "visszalapozó"-d!- mondta egy korábbi beszélgetéskor Sz. E.

Kaptam az ötleten, s ezért lesz a frappáns cím!

Köszi E.!

Nos hajrá!

Itt a következő feladat!
Minden nap egy kicsit "szerkesztem",
...aztán egyszercsak a végére érek!!!!!

Látom lesz feladatom, mert megállapítom, hogy igencsak sokszor lejegyeztem a gondolataimat.

Nincs szorító határidő, csak a szeretet jön elő a kis írások újraolvasásával/szerkesztésével...

...és ha majd kész lesz?
...
...majd jól meglepődünk és nagy-nagy örömmel "fogadjuk" az "új olvasnivalót"...

(:-) (:-) (:-) (:-) (:-) (;-) (:-) (:-) (:-) (:-) (:-)

2012. február 6., hétfő

223) Szomorú történet...

Ma az iskolában az egyik óra utáni tanulóktól való búcsúzásom során elhangzott:

- Vigyázzatok magatokra és ne felejsétek a madarakat is megetetni ebben a nagy hidegben!

...
- Hát tanárnő, a madarakat is megetetnénk, de néha nekünk sincs mit ennünk!

...???...

Pedig minden gyerek a legjobb életet érdemli!