Á., az egyévesünk nem volt barátságban a lábbelivel...
Sőt, semmilyen viszonyban nem volt korábban (már koránál fogva sem!).
Nos ezt is meg kell tanulni...
A kis szandált a múltkor a Szülei "felvarázsolták" a lábára..., aztán jöhetett a séta...
Most meg az történt, hogy hűvösebbre fordult az idő, esett is az eső. Ilyenkor meg az ember kisfia lábára igencsak kevésnek bizonyult a szandál.
Így az Édesanyja elővette a kis cipőket és hipp-hopp, már fent is voltak a lábakon az apró cipellők.
No azért volt egy kis elégedetlenség..., no de igazán picike a korábbiakhoz képest!
...és megint jöhetett a séta, ...a világ további felfedezése...
...és ami igazán meglepő!
Első alkalommal a kis cipőkkel az emeletre való feljutás is megoldódott...
...lépésről-lépésre, korláttól-korlátig, kapaszkodva egészen hazáig, mégpedig a saját emeletük szintjéig...
...no és hogy kopik a cipőről a festék, mert beleakadt a lépcsőbe a fellépéseknél?
Oda se neki! Majd lesz másik! Különben is hamar kinövi a kisgyerek a cipellőt, s az újabb cipőkkel újabb méterek meghódítása következik
(:-)
Kedves OLVASÓM! Köszöntelek! Bemutatom a NAPLÓM-at: ... az életemet/életünket... benne: események, fotók, történetek... az emlékezés segítésére, ill. szolgáljon ajándékul bárkinek, aki örömét leli az elolvasásában. Várok szeretettel mindenkit a virágaim és állataim megtekintésére... Ho Csiz Vali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése