...mindnyájunk életében vannak.
Nehezen, vagy sosem felejthetők el a gonosz mondataik!
Kik ezek az emberek?
Azok, akik tétovák, döntésképtelenek, felkészületlenek és a saját gyengeségüket agresszióba öltöztetve bántó megjegyzéssel illetik embertársaikat.
Nem tudnak viselkedni, csak ortályoskodni...
Mint akinek elvették a homokozó lapátját, őrjöngve toporzékolnak, a saját igazukat bizonygatják és közben a másik embert csúnyán megalázzák, pedig lehet, hogy a másiknak van igaza…, csak a szenvedő kivárja, míg szóhoz juthat...
Szemrebbenés nélkül ritkábban szemtől-szembe, gyakrabban hátba döfve, gátlástalanul acsarkodja a tényeket figyelmen kívül hagyó a véleményét....
...és a legszomorúbb... amikor a férfi teszi ezt egy nővel, vagy egy fiatalabb az idősebbel...
Genetika?
Lehet!
Bár nem hiszem, hogy valakit otthon nem a szépre-jóra tanítottak.
De ha mégis, akkor kellene, hogy a józan ész felülkerekedve győzzön, mégpedig az, hogy "ha már velem rosszul bántak, akkor én nem bánok rosszul más emberrel!" ...és nem szégyelli magát, hogy embertársával gorombán bánik, hogy áll a szülei elé, milyen emberré vált?
Azt azért nekik sem kellene elfelejteni, hogy kitalálták már a fizikában korábban a hatás/ellenhatás törvényét.
Meg hogy a másokra fenyegető ujjakat mutatók önmaguk felé három újjal mutatják vissza a saját gonoszságukat.
És akkor éljen a pozitív gondolkodás, mert MI, a többség csak kivárjuk, hogy "egy-egy hisztériás rohamú színházi előadás után" hívjuk-e a mentőket???
... és közben szomorúak vagyunk,
...vagy csak megvárjuk, míg elfárad az illető rossz szándéka...
(:-(
Kedves
SZÍV-AGRESSZOROK! LÉLEK-TIPRÓK! Drukkolok Nektek, hogy találkozzatok Ti
is a "jólmegmondó emberetekkel" és szembesültök önmagatokkal? Hátha
elgondolkodtok. és megváltoztok....
(:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése