E. januárban volt négy éves, Á. ezen a héten lesz egy hónapos.
Már találkoztak.
Á.-t még nem igazán érdekelték a körülötte lévő dolgok. Neki a Szülei és a számára biztosított nyugalom jelenti még a "világot".
Á. születése előtt E. közölte, ha megszületik, "majd adunk neki cumit".
E. látogatásunkkor jól "szemrevételezte" az új családtagot, megállapította, hogy "még nagyon picike, sokat alszik, és ha megnő, majd fognak játszani". Aztán folytatta játékát.
Aztán néhány nap múlva elővette a "Tente Babát" és szerető gondoskodással megnyugtatta, mesélt neki, betakargatta, megsimogatta, jóéjtpuszit is adott neki.
"Te Mama! Figyelj csak! Menj el hozzánk, keress egy játékot és vidd el a kisbabának! Hadd játsszon! Jó?"
Én szót fogadtam.
A kiválasztott játék egy kis piros autó, ami ajándék E-től Á-nak. Az első kis piros autó...
Visszük a kis autót egy plüss nyuszi kíséretében, s átadjuk...A fogadtatásról, majd hónapok múlva...
Mi ez, ha nem szeretet a javából?...
Szeretet...
Unokatestvéri szeretet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése