Sokmindent megéltünk, sok jót/rosszat.
Így visszaemlékezve, több jót; de voltak nagyon nehéz időszakaink.
Rengeteget dolgoztunk az életünk során...
Főállásban, mellékállásban, sokadik mellékállásban...
Mindig ténykedtünk..., jókedvűen...
Szellemi/fizikai, alkotó/kiszolgáló munka váltakozva...
volt eddig belőle bőven...
Szerencsénk van, hogy mindketten szeretjük a földet.
Műveljük évtizedek óta, s élvezzük munkánk és a kertünk gyümölcsét egész évben. Szinte önállóak lettünk a családunk gyümölcs-zöldség ellátásában.
No és a virágaink, bokraink is megszépítik a mindennapjainkat.
Megtanultunk sokmindent a föld/kertműveléssel kapcsolatban.
Szeretjük mindezt...
Hisszük, hogy az erőnk az elfoglaltságainkkal megsokszorozódik.
Ilyenkor tavasszal különösen sok a munka, aztán
nyáron különösen sok a munka, aztán
ősszel különösen sok a munka,
s télen?
minden nap kijárunk a hobbi-telekre kutyákat/macskákat etetni/itatni, a kismadarakat jóllakatni, havat söpörni, hógolyózni, unokával hóembert építeni...
Egy-egy egésznapi kerti munka után, általában sötét este, már-már "négykézláb"-on jövünk haza, annyira "eldolgozzuk" a kezünket/lábunkat.
Ilyenkor emlegetjük a családi szókapcsolattá vált "jót haladtunk ma is!",
meg hogy "ettől többet már nem lehet dolgozni!" és a
"JÓ TALÁLMÁNYOK"-at:
meg hogy "ettől többet már nem lehet dolgozni!" és a
"JÓ TALÁLMÁNYOK"-at:
- a meleg fürdővizet,
- a meleg, vagy hűs lakást,
- az ágyunkat, és az alvást,
- a szelet kenyeret, hozzávalóval...
- valamint a jókedvet és a bizakodást is...
Hálásak vagyunk mindenért, mindezért...,
s folytatjuk tovább, ill. másnap kezdjük elölről...
Köszönjük...
:-) :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése