260) ...a nevenincs rigó"gyerek"...

Még akkor történt, amikor huzamos ideig nagy meleg volt...
...a majdnem megyven fokos hőségben késő este, úgy tizenegy felé nagy szellőztetést tartottam, kinyitottam az ablakokat, sőt még az utcára nyíló műhelyajtót is...
...akkor láttam, hogy valaki a házunk sarkánál a villanyoszlop alatt áll...
...megkérdeztem:
-Segíthetek-e?
...
-Nem tudom mit kellene tenni, itt van egy kismadár az úttest szélén. -felelte a fiatalember, aki kislámpával mutatta meg a madarat...
...
A madárka egy feketerigó"gyerek" volt, aki valószínűleg "repülőleckéket vett" rigó anyukájától, csak éppen rosszul vette az irányt és lepottyant a fűbe...
Nem volt más, markomba vettem a megszeppent, remegő kismadarat és bevittem megmutatni a családomnak...
Csak kikukucskált az ujjaim közül...
...
...majd elővettem egy nagy üveget beletettem a félős kismadarat, és sárgarápát reszeltem neki...
Gondoltam sárgarigó, vagy bármilyen rigó egyen sárgarépát, ha már egyszer rigó! (bár biztosan nem a sárgarápától tudnak olyan szép hangot adni!)
...
Nem kért belőle!
...
Leoltottam a villanyt. s éjszakai nyugalmára biztam a kis ágról leesettet...
...
G. a lányom és E. az unokám is megnézték a madárkát, jó éjszakát kívántak neki.
...
Másnap reggel a rigó"gyerek" érdeklődő szemmel figyelte a világot..., s nagyon csöndben volt...
...
Jött a "hadművelet"!
Valamirevaló kismadár sem mehet el itthoról reggeli nélkül... gondoltam, megitatom/megetetem...
Sikerült.
Apró csőrével csak úgy ízlelgette a friss vizet, mint a "nagyok".
A reggeli kiegészítéseként pedig a csőrébe beleadagoltam a reszelt sárgarépát.
...
Szépen, óvatosan megtelt az éhes begy, s egyre elégedettebb szemekkel nézett a rigó"gyerek".
...aztán kimentem az utcára és egy meggyfa magasan lévő ágára "ráültettem" a kismadarat, s vártam...
Kicsit messzebb mentem.
Nem telt el, csupán néhány perc, s ott röpdösött egy felnőtt rigó.
"Figyelőállásba helyezkedtem", s láttam, hogy a kis csőrön át kapja a kismadár az utánpótlást, az ennivalót... S ez többször egymás után is megismétlődött.
E.-szel, az unokánkkal is meglestük a madarakat.
Megnyugtató volt, hogy megtalálták egymást, rigó-anyja és -gyereke...
...
Napközben többször hallottam, hogy a rigómama, "szólongatja" rigó-kicsinyét...
...
HA ÉRTENÉM A RIGÓ-NYELVET, MÉG MEG IS ÉRTHETTEM VOLNA A RIGÓ-MAMA NEVELŐCÉLZATÚ CSIRIPELÉSÉT, AMINT A RIGÓGYEREKÉT NEVELTE.
...
Még mostanában is sokszor hallom a "beszélgetésüket"!
...
Nem is gondolnék arra, hogy mi lett volna, ha az éber cicusok közül valamelyik észrevette volna az "elveszett" kismadarat.
...
Ez a rigó"gyerek" hozzánk jött egy éjszakát aludni, megpihenni, erőt gyűjteni, s másnap "útra kelni".
Olyan rövid időt töltött nálunk, hogy még nevet sem adtunk neki...
...így marad ő a rigó"gyerek"..., neve ugyan nem lett, mégsem felejtjük el...
(:-)