...sorrendben: Kormi, Marci és Tóbiás...
...
Elmentem az egyik reggelen vásárolni, a sarki kisboltba.
Hogy jön ez ide?
...
...akkor történt...
... Hazaérkezésemkor a férjem/papa és E., az unokánk nagy ovációval fogadtak...
...s már mondták is az eseményeket szépen, sorban...
...hogy míg nem voltam itthon, addig...
...nos addig a garázs-eső csatornájából előkerült egy vékonyan nyávogó hang, mégpedig egy kiscica képében...
Ők pedig gyorsan megmentették... és már be is fogadtuk... és adjunk neki enni/inni,... meg "ismertessük össze" a többi macskával,... meg a kis Picur nevezetű kutyánkkal...
S ezt így egyetlen levegővétellel közölték...
G. lányommal mi ketten csak mosolyogva hallgattuk az élménybeszámolót és a jót tenni akarás fokozatait.
...
Ez lett tehát az új feladat...
...telt a nap, s minderre sor került...
A kiscica hozzánk szegődött, nálunk akarta cicagyerekkorát tölteni, s nálunk akar felnőni...
Mindez úgy két-három hete történt...
S a neve?
Telefonos név adás útján V. a lányunk adta neki a MICÓ nevet, amit azonnal el is fogadtunk, s azóta is használjuk...
Miután egyetlen szomszéd sem keresett eltűnt kiscicát, így Micó azóta éli a mindennapokat nálunk, a többi állatunkkal együtt a családunk örömére.
Van játék, kergetőzés, kúszás-mászás, önfeledt nyávogás, jó étvágy, a kosárban sok-sok alvás és nyújtózkodás...
...
Jókedvet hozott ez a cica"gyerek"!
Mindnyájan örülünk a rövid idő alatt teljes jogú "családtagnak", a kis szürke cirmos pamutgombócnak...
(:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése