Nemrég történt...
Autóztunk hazafelé a gyerekektől...
Hosszú, többórás úton, sötétben, forgalom nélküli utakon...
(Meg is jegyeztük, hogy minden normális ember már otthon van, mi meg...
...mi meg tartunk hazafelé..., hogy közzéjük tartozzunk!!!!!)
Egy kamion ment előttünk. Segítve jelezte, előzhetünk.
A férjem ki is előzte, meg is köszönte...
...s ekkor feltűnt neki, hogy a vontató-részen a rendszámtábla ferdén lóg...
-Biztos kilazult...-mondta.
Majd a következő autóbusz megállóhoz közeledve lassított, s ki is állt, vészvillogózott, no meg integetett is.
Csodák-csodája, a kamionsofőr megállt.
A férjem kezdte mondani, mit látott, de kiderült, hogy a sofőr nem beszélt sem angolul, sem németül...
(olasz volt). A férjem odavezette a rendszámtáblához, mire a sofőr a két kezét a fejéhez kapta, s a maga nyelvén elszörnyűlködött...
Köszönte, köszönte és köszönte...s kezet rázott segítőjével...
Apa! Ezért Neked jár a piros pont!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése