Anyja mesélte, hogy fél óra alatt már fel is értek a harmadik emeletre. (?)
Gyalog.
Saját lábon.
Hátrafelé.
Érdekes dolog, de a célnak megfelelt, mert hazaértek. Igaz kissé nehezen kezelhető helyzet volt, mert a "fiatalember" nem fogadott el segítséget, s nem is akart "menetirányba" fordulni, s úgy előre haladni.
Így volt izgibb..., hogy apró kezeivel erősen kapaszkodott a korlátba, meg hátrafelé rakta lábacskáit...
S a cél elérése után a pajkos mosolyával Anyját is megajándékozta...
Minden benne volt abban a mosolyban...
"Ugye hogy sikerült?"
Hajrá Á.!
(:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése