...még a nyáron történt...
Á. a másfél éves unokánk számára a kertes házunk udvara minden szeglete újdonságokat rejt.
Ő természetesen felfedezője a sok-sok zeg-zugnak.
...és akkor történt...
...hogy meglátta a hosszú indákon csüngő paradicsomokat.
...odament, jól megnézte, és pici kezével már le is csavarintotta a tőről.
(Számára különben még igencsak az újdonság a paradicsom ilyen formája, hogy le kell azt "szüretelni".)
...s már mutatta is a zsákmányt nagy diadallal.
...
Aztán telt-múlt az idő. Elfelejtődött a ténykedés.
Önfeledt játszás következett.
Majd egy következő pillanatban már a másik paradicsom is a kezébe került.
Így a "zsákmánnyal" még boldogabb lett.
...
Aztán ami a két paradicsommal történt:
...a nagy csodák...
...felváltva nézegette az egyik, ill. másik kezében lévő paradicsomokat,
majd összeütögette,
meg is próbált beleharapni, (de mi ott voltunk és így a még éretlen narancssárga paradicsomok "megmenekültek"),
aztán a dömperben "szállítgatta" ide-oda a két paradicsomot.
...
...Ki gondolná, hogy két paradicsom ilyen elmélyült, önfeledt játék"szereplője" lehet egy másfél éves kisgyermek számára?
(:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése