Lecsó... Lecsó... Lecsó... Lecsó... Lecsó... Lecsó... Lecsó...
... a magyar konyha legjellegzetesebb, legfontosabb alkotórésze.
Igazából csak a tejberizshez, meg a piskótához nem használjuk, egyébként meg mindnehez!
(...hát azért ez nem igaz!)
...csak olyan gyakori az ételeinkben, hogy már-már úgy tűnik, hogy még a lecsóhoz is lecsót teszünk, hogy lecsósabb legyen!
Vettem paradicsomot, meg paprikát...
...mert már a mi idei jó és nagy mennyiségű termésünket mind felfaltuk...
...kinyitottam a konzervüzememet, üveget, üvegfedőt mostam,... előkészítettem a befőznivalót...
...és darboltam, daraboltam, aztán elölről kezdtem, meg folytattam a darabolást, míg a végére nem értem...
...
És most jöjjön a lecsókészítés folyamatábrája...
Nagy lábos,
paradicsom,
fortyanás,
bele paprika,
fortyanás,
üvegberakás,
lekötözés,
helyrerakás...
és már pikk-pakk kész is!
...és már pikk-pakk kész is!
ENNYI!
(igaz ez tartott egy egész hétvégén!)
...és mostmár jöhet a felhasználás, mindenhez!
...no azért a gyümölcsleveshez mégse!...
...s most, hogy ennyire körbejártam a témát,
már érzem is a jellegzetes finom ízét/illatát...
Jó étvágyat minden lecsószeretőnek/lecsóevőnek!
Ha külföldre utazunk, szeretjük megkóstolni az adott hely étel specialitását is.
Közben míg gusztáljuk és fogyasztjuk önkéntelenül eszünkbe jut a mi kis magyar lecsónk: a jó sok hagymával kiegészített pörköltben, gulyásban, kolbászos/rizses/tojásos változatú lecsónak nevezett ételben, meg akár hideg téli estéken a meleg pirítós kenyérre kent, fokhagymával is kiegészített, meleg, citromos teával fogyasztható kis üvegünkből elővett házi készítményünk..., meg a meleg, szeretett, minket váró otthonunk és persze a családunk is...
... s rögtön honvágyunk is támad!
Lecsó... Lecsó... Lecsó... Lecsó... Lecsó... Lecsó... Lecsó...
(:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése