249) ...kiscipő, kiscipő...

Á., az egyévesünk nem volt barátságban a lábbelivel...
Sőt, semmilyen viszonyban nem volt korábban (már koránál fogva sem!).

Nos ezt is meg kell tanulni...

A kis szandált a múltkor a Szülei "felvarázsolták" a lábára..., aztán jöhetett a séta...
Most meg az történt, hogy hűvösebbre fordult az idő, esett is az eső. Ilyenkor meg az ember kisfia lábára igencsak kevésnek bizonyult a szandál.
Így az Édesanyja elővette a kis cipőket és hipp-hopp, már fent is voltak a lábakon az apró cipellők.

No azért volt egy kis elégedetlenség..., no de igazán picike a korábbiakhoz képest!

...és megint jöhetett a séta, ...a világ további felfedezése...

...és ami igazán meglepő!
Első alkalommal a kis cipőkkel az emeletre való feljutás is megoldódott...
...lépésről-lépésre, korláttól-korlátig, kapaszkodva egészen hazáig, mégpedig a saját emeletük szintjéig...
...no és hogy kopik a cipőről a festék, mert beleakadt a lépcsőbe a fellépéseknél?

Oda se neki! Majd lesz másik! Különben is hamar kinövi a kisgyerek a cipellőt, s az újabb cipőkkel újabb méterek meghódítása következik

(:-)

248) ...megjegyzés az autó tetejéről...

E., az ötévesünk, már-már sportot űz a Papa autójának "meghódításából"...
...ki-bemászik a nyitott ablakokon...,
...a föld-úton a Papa ölében ül és kormányozza azt...,
...rendszeresen együtt mossák az autót...

...történt a múltkori fűnyíráskor...

"Eltűnt" az unokánk egy kis időre...
...a hobbin kerestem több helyen, mígnem kint találtam,

a Papa autójának TETEJÉN SZEMLÉLŐDÖTT

(?  EZ AGY RÉM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

...s nem is kérdés, az antennára kapaszkodva küzdötte fel magát a magasba!!!!!

S EZ IS AGY RÉM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)

...állt és felfelé nézett... s felháborodva mondta:
-Igazán nem jó, hogy ezeknek a fáknak a leveleit annyira levágták!!!
Nem kellett volna!!!
Nem jó ez így, nem szépek!!!

A fák, amikre felnézett, diófák voltak, s még csak most hajtják a leveleiket.
E. meg azt hitte, hogy a nyírás a levelekre is vonatkozik...

Hát nem aranyos!!!!!

(:-)

247) Lépcsőzetes érkezés/távozás

Nagyon vártuk már a kis csapatunkat...
...elérkezett a jövetel ideje...
No azért ez sem volt egyszerű, mert ahányan, szinte annyiféle időpontban érkeztek a hosszú hétvégére...

E.-t, az ötéves unokánkat a Papa hozta pénteken késő este.
 Nagy volt az öröm.
Előkerültek a korábban általa bőröndbe pakolt játékok, ...  majd nagy játszás következett.
Hiába volt fáradt, még egy biciklizést is be kellett iktatni. Ekkor már éjfél felé járt az idő.
Aztán meg mindnyájan szépen ágyba dőltünk, s a aludtunk.

Másnap, szombaton este érkezett G.
          Nagy volt az öröm, hogy E. édesanyja megérkezett.
...és folytatódott a játék...
...biciklizés, gokartozás, ... no meg egy kis munka is belevegyült a nagy játékba, ...a Papával e. füvet nyírt...
(...bevallottuk az éjfél táji háztömb-körbebicajozást, meg mindent elmeséltünk, ami az elmúlt napon történt...) 

Vasárnap délután érkezett Á. az egyéves unokánk a Szüleivel.
                    Nagy volt az öröm.
Nagyot nőtt a pici. Kb. egy hónapja láttuk...
Minden új volt számára, mindent jól megnézett, megfigyelt..., gyűjtötte a tapasztalatokat.
Persze szegénykém a Picur kutyánk minden "megszólalására"/ugatására összerezzent.
Mindig "mondta",  hogy -Vau,vau..., s már indult a kiskutya felé.
Nagy játszás vette kezdetét.
Aztán megoldódott a "régi" cipő-kérdés is, egy szandál formájában a Papa közreműködésével. (Talp bélést "gyártott" az apró lábbelihez. A Szülők összefogva, együttes "erővel" a lábára "varázsolták" a legénykének a kis lábbelit.

Hétfőn érkezett Y., E. Édesapja.
                              Nagy volt az öröm.
Folytatódott a játék, s a kellemesen együtt töltött idő.
E. az utca kövét úgy 10 méter hosszon telerajzolta krétával. Alkotó munka folyt.
Á. gyalogolt, gyalogolt, gyalogolt, apró lábaival újabb és újabb helyekre jutott el. Felváltva, hol T., az Édesapja, hol V., az Édesanyja , hol pedig a Papa "vette kezelésbe" a kis "világjárót".
...persze nekem is jutott ebből egy kicsi...

Hétfőn délutántól pedig kezdődött a búcsúzkodás.
Y. hazavitte a családját, G.-t és a kisfiukat, E.-t.

Kedden délután pedig T. vitte haza a családját, V.-t és a kisfiukat, Á.-t.

...megint elcsendesedett a ház, s az udvar. A Picur sem "kiabált" annyit...
Maradtak a játékok, a mosni-, mosogatni- és elrakni való dolgok.
Csöndesebb időszak következett...

Gyerekeink megint jó volt Veletek!
Várunk szeretettel bármikor, máskor is Benneteket!