250) ...a "nem-ízű kakaó"...

A szokásos reggeli kakaóját készítettem E.-nek, az ötéves unokánknak...
Minden gördülékenyen ment...
Vittem is Neki szeretettel, a megszokott szívó szállal...
...de a lelkesedése nem a szokás szerinti volt...
?????
Meg is kérdeztem, mi a baj a máskor nagyon szeretett reggeli finomsággal...

-Mama! Ez olyan "nem-ízű kakaó"! ...s már adta is vissza a kezembe...

Valószínűleg kevesebb kakaó port tettem a langyos tejbe.
?????

Minden esetre új ízesítését "találtuk fel" a kakaónak!

(:-)

249) ...kiscipő, kiscipő...

Á., az egyévesünk nem volt barátságban a lábbelivel...
Sőt, semmilyen viszonyban nem volt korábban (már koránál fogva sem!).

Nos ezt is meg kell tanulni...

A kis szandált a múltkor a Szülei "felvarázsolták" a lábára..., aztán jöhetett a séta...
Most meg az történt, hogy hűvösebbre fordult az idő, esett is az eső. Ilyenkor meg az ember kisfia lábára igencsak kevésnek bizonyult a szandál.
Így az Édesanyja elővette a kis cipőket és hipp-hopp, már fent is voltak a lábakon az apró cipellők.

No azért volt egy kis elégedetlenség..., no de igazán picike a korábbiakhoz képest!

...és megint jöhetett a séta, ...a világ további felfedezése...

...és ami igazán meglepő!
Első alkalommal a kis cipőkkel az emeletre való feljutás is megoldódott...
...lépésről-lépésre, korláttól-korlátig, kapaszkodva egészen hazáig, mégpedig a saját emeletük szintjéig...
...no és hogy kopik a cipőről a festék, mert beleakadt a lépcsőbe a fellépéseknél?

Oda se neki! Majd lesz másik! Különben is hamar kinövi a kisgyerek a cipellőt, s az újabb cipőkkel újabb méterek meghódítása következik

(:-)

248) ...megjegyzés az autó tetejéről...

E., az ötévesünk, már-már sportot űz a Papa autójának "meghódításából"...
...ki-bemászik a nyitott ablakokon...,
...a föld-úton a Papa ölében ül és kormányozza azt...,
...rendszeresen együtt mossák az autót...

...történt a múltkori fűnyíráskor...

"Eltűnt" az unokánk egy kis időre...
...a hobbin kerestem több helyen, mígnem kint találtam,

a Papa autójának TETEJÉN SZEMLÉLŐDÖTT

(?  EZ AGY RÉM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

...s nem is kérdés, az antennára kapaszkodva küzdötte fel magát a magasba!!!!!

S EZ IS AGY RÉM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)

...állt és felfelé nézett... s felháborodva mondta:
-Igazán nem jó, hogy ezeknek a fáknak a leveleit annyira levágták!!!
Nem kellett volna!!!
Nem jó ez így, nem szépek!!!

A fák, amikre felnézett, diófák voltak, s még csak most hajtják a leveleiket.
E. meg azt hitte, hogy a nyírás a levelekre is vonatkozik...

Hát nem aranyos!!!!!

(:-)

247) Lépcsőzetes érkezés/távozás

Nagyon vártuk már a kis csapatunkat...
...elérkezett a jövetel ideje...
No azért ez sem volt egyszerű, mert ahányan, szinte annyiféle időpontban érkeztek a hosszú hétvégére...

E.-t, az ötéves unokánkat a Papa hozta pénteken késő este.
 Nagy volt az öröm.
Előkerültek a korábban általa bőröndbe pakolt játékok, ...  majd nagy játszás következett.
Hiába volt fáradt, még egy biciklizést is be kellett iktatni. Ekkor már éjfél felé járt az idő.
Aztán meg mindnyájan szépen ágyba dőltünk, s a aludtunk.

Másnap, szombaton este érkezett G.
          Nagy volt az öröm, hogy E. édesanyja megérkezett.
...és folytatódott a játék...
...biciklizés, gokartozás, ... no meg egy kis munka is belevegyült a nagy játékba, ...a Papával e. füvet nyírt...
(...bevallottuk az éjfél táji háztömb-körbebicajozást, meg mindent elmeséltünk, ami az elmúlt napon történt...) 

Vasárnap délután érkezett Á. az egyéves unokánk a Szüleivel.
                    Nagy volt az öröm.
Nagyot nőtt a pici. Kb. egy hónapja láttuk...
Minden új volt számára, mindent jól megnézett, megfigyelt..., gyűjtötte a tapasztalatokat.
Persze szegénykém a Picur kutyánk minden "megszólalására"/ugatására összerezzent.
Mindig "mondta",  hogy -Vau,vau..., s már indult a kiskutya felé.
Nagy játszás vette kezdetét.
Aztán megoldódott a "régi" cipő-kérdés is, egy szandál formájában a Papa közreműködésével. (Talp bélést "gyártott" az apró lábbelihez. A Szülők összefogva, együttes "erővel" a lábára "varázsolták" a legénykének a kis lábbelit.

Hétfőn érkezett Y., E. Édesapja.
                              Nagy volt az öröm.
Folytatódott a játék, s a kellemesen együtt töltött idő.
E. az utca kövét úgy 10 méter hosszon telerajzolta krétával. Alkotó munka folyt.
Á. gyalogolt, gyalogolt, gyalogolt, apró lábaival újabb és újabb helyekre jutott el. Felváltva, hol T., az Édesapja, hol V., az Édesanyja , hol pedig a Papa "vette kezelésbe" a kis "világjárót".
...persze nekem is jutott ebből egy kicsi...

Hétfőn délutántól pedig kezdődött a búcsúzkodás.
Y. hazavitte a családját, G.-t és a kisfiukat, E.-t.

Kedden délután pedig T. vitte haza a családját, V.-t és a kisfiukat, Á.-t.

...megint elcsendesedett a ház, s az udvar. A Picur sem "kiabált" annyit...
Maradtak a játékok, a mosni-, mosogatni- és elrakni való dolgok.
Csöndesebb időszak következett...

Gyerekeink megint jó volt Veletek!
Várunk szeretettel bármikor, máskor is Benneteket!

246) ...járás-stabilizálás...

Á., az egyéves unokánk a járást "tanulja".
Egyre biztosabbak a léptei, s közben "fedezi fel" a kis/nagy világot.
Először csak meg-megállt, majd egy-két lépést tett, majd ötöt/hatot, majd tízet, tizenkettőt is lépegetett., kis segítséggel.

Élmény! Élmény! Élmény! Élmény! Élmény! A járás örömteli!!!!!

245) Mama! Képzeld el, van füzetem!

Ezzel a mondattal indította a szokásos esti telefon beszélgetést E.

...anya vette, és már írtunk is bele!

...az öt éves, inkább még csak rajzolni tudó unokánk számára a füzet fogalma kezd kirajzolódni.

Gyanítom, hogy a minden irányba érdeklődő fiúcska életében hamarosan ki is alakul a fontos, életre szóló fogalom:

A FÜZET!!!!!

...a kicsi, a nagy, a sima, a vonalas, a "kockás", a kemény/ puha borítójú, no és az akármilyen fedelű/mintázatú füzet, elkíséri majd egy életen át...

244) ...aki világgá ment...

Ő az, aki itthagyott mindent, hogy megtapasztaljon valamit, valahol, máshol...

Ő az, aki most kipróbálhatja az erejét a hazájától/családjától/munkájától távol...

Ő az, aki néhány napot úgy tölt el az életéből, hogy EGYEDÜL van...

Ő az, aki számára most válik bizonyossá, hogy a jég hátán is meg tud élni...

Ő az, aki most életképeset, értékeset tud alkotni...

Ő az, aki erőt gyűjt a további feladataihoz...

Ő az, aki hamarosan haza is jön...

Ő Sz. E., akit mindnyájan hazavárunk...

(:-)

243) ...az a fránya kiscipő...

Á. az egyéves unokánk már egyre stabilabban áll...
...ha elfelejtkezik magáról. már néhány percig egyedül is meg-megáll...
...már segítséggel lépéseket is tesz, sőt, a maga kis nyelvén közli is ezt az igényét Szüleivel...
...
...csak hát a cipellőkkel problémák vannak...

A kis cipőkkel nagy baj van!

Semmiképpen nem óhajtja felvenni a cipőt a lábára.
A cipő puszta látványa sírást vált ki belőle...
Édesanyja közölte is vele:
-...tudnánk ám mi már az utcán is sétálni, csak a cipőt fel kellene venni!

Hiába foglalkozik/foglalkozott egész életében cipő tervezéssel/gyártással/javítással a Papa?

Mit sem ér ez az egész, mert az egyéves fiatalembert ez egyáltalán nem érdekli...

242) ...biciklizés...

A Papa találós kérdéssel jött haza valamelyik este...
- ...no mit vettem?
...
- ...fogadjunk, hogy biciklit! - válaszoltam a világ legtermészetesebb hangján.
...
- aztán folytatódott a beszélgetés, és csak később derült ki, hogy az a bizonyos bicikli sárga színű...
...
...van már sárga gokart is, most meg bicikli is...

Most pedig E., az ötéves unokánk tart ott, hogy kellett egy bicikli hozzánk is, hogy tanuljon gurulni...

Az oldalkerekes, otthoni bicajjal már megy a "kerekezés", de a biztonságos haladást segítő kis kerekek nélküli biciklivel még nem megy a "hadművelet"...

A hétvége azzal telt, hogy az új szerzeménnyel ismerkedett E., a Papa meg "szorgalmasan" követte "guruló" unokáját...
...
A bicaj még egy kicsit nagy, a boldogság pedig még nagyobb!!!

241) "Olyan eső volt, hogy Na!!!!!

...mondta Kiss E. általános iskolai osztálytársam még amikor ötödikesek voltunk és táboroztunk Hajdúböszörményben, s majdnem elmosta a sátor-táborozásunkat az eső...

Olyan eső volt, hogy Na!

Ma is érvényes volt ez a régről fennmaradt mondat.

Amióta az eszemet tudom, nem volt ekkora eső, mint ma délután.

Az udvaron, az utcán a falig állt a sík víz, kb. 10 cm magasan.
Egy órányi volt az esős idő, 5 perc alatt tele lett az esővizes hordó.
Nem gondoltam volna, hogy ez alatt az egy óra alatt annyi eső esik, mint az elmúlt fél év alatt kellett volna.
Nagyon száraz volt már a föld...
...látszott a növényeken, hogy nem érzik jól magukat, szomjaznak...

...s az egy órányi dörgés és jég kíséretében leesett, a mindent takaró/áztató eső, s néhány perc alatt beszívódott a talajba, ill. eltűnt a csatornában...

Holnap lesz mit söprögetni, mert a hordalék az egész utcát és az udvart elfedi...

Ja és a hobbi?

Még csak ma vetettem el a borsót. A szárazság miatt kissé elmaradt a veteményezés...
Most aztán nem kell panaszkodnom, eső igazán bőségesen jutott  a elvetett magvakra.

Majd jön a többi is sorban, szépen... (mármint a veteményezés!)

Kellett az eső...

No de ennyi?????

No de ennyi!!!!!