59) Vizsgák

Háromféle ember van...
Az egyik vizsgázott,

                             a másik vizsgázik,

                                                       a harmadik vizsgázni fog...

Különleges ragozás ez az életben.

Itt az idő... vizsgázási/vizsgáztatási idő.

Most semmi másra nincs idő, csak a vizsgára, különböző helyen, időben, iskolatipusban...

Mindenki vizsgázik ilyenkor.

A szervező/lebonyolító/közreműködő intézmény/személy és persze az igazi vizsgázó...
... a vizsgázó, aki még tegnap nebuló volt az iskolapadban, a vizsga végeztével pedig az ismeretek, készségek, hajlandóság birtokában szakemberré vált.

Mindenki a felkészültéségéről tesz tanubizonyságot.

A jó vizsgaprodukció siker.

Felejthetetlen, ha megérdemelt dicsérettel is párosulhat.
Inspiráló egy további tanulás megkezdéséhez, befejezéséhez.
Milyen sok múlik az odafigyelésen, a másik elismerésén, a nyugodt vizsgáztatáson!

Volt/lesz belőle része mindnyájunknak.
Nem felejtődik el, hogy mi is voltunk iskolások, alsó, közép és felső szinten...

Mintha tegnap történt volna... így emlékezünk néhány vizsgára.

KEDVES VIZSGÁZÓK!

Ne felejtse el senki megmutatni/megköszönni a bizonyítványát mindazoknak, akik segítettek a felkészülési időben kicsit könnyebbé tenni az életet (...megkenték azt a szelet vajas kenyeret, vagy békén hagyták a kis embert, a tanulmányaival... a nagy "magányában", s nem rendezte össze senki a szanaszét hagyottnak látszó könyveket, füzeteket, jegyzeteket..., még ha talpalatnyi hely sem maradt a szobácskában...).

Siker esetén legyen mindenki büszke a saját produkciójára!

****************************************************************

Minden vizsgáztatónak/vizsgázónak itt és most kívánok megérdemelt, jó eredményt, majd egy nagy, hosszú pihenést!
...
... mihez is?
... az erőgyűjtéshez, a nekifutáshoz egy következő vizsgához!!!!!.....
...
-Hmmmm!!!!

(:-)

58) Cicák

... kaptuk Őket ajándékba.

Pici cicák. Kis macsekok.

Minden új volt számukra, meg persze számunkra is.

Kezdődött a szoktatás.
Új helyen újfajta ételek, hangok, simogatások...
...meg persze Picur, a kiskutyánk ugatása, a Kormi cicánk "nagysága"... mind idegen volt.

Adtunk nevet is Nekik.

Marci, Ő nyugodtabb, csöndesebb.

                                       

                                        

                     Tóbiás, Ő nyugtalanabb, harciasabb.

Egy  hete vannak nálunk.
Jól érzik magukat.
Játszanak, szaladgálnak, jókat esznek, nyújtózkodnak a fűben, homokban, s persze alszanak nagyokat az udvarunk legkülönbözőbb részén. Mindenhol kipróbálják a szundikálást.
Néha fújnak Picurra, mert félnek Tőle. Pedig Picur csak játszani szeretne, de az apró

macskusz kitekuszok ezt nem igazán értik, így nem is engedik.

 

Megy a harc..., néha zajosabban, máskor meg csöndesebben.

...

Majd összeszoknak... egymással is, meg velünk is...

Örülünk Nekik!

(:)))

57) Új munka

... még az egyik éppen csak befejeződik, máris kezdődik a másik...

Új feladatok, új teendők, újra előkészület és felkészülés a következőre.

Keresett valaki valakit, hogy segítsen...
...aztán rám talált.
Ezek szerint én voltam, az a valaki, akit keresett, és rám talált, hogy segítsek.

Felnőttoktatás.
Szakirányú képzésben tanítás.
Klassz.
Más, mint a nappali tagozatos, tinik tanítása.
Egészen más.

A felnőttek másként gondolkodnak.
Lehet, hogy "lökdöste őket az élet ide-oda", de az is lehet, hogy "minden sima volt az eddigi életükben" (ez a ritkább).
A felnőttek akarnak valamit.
Tanulni.
Szakmát/másodszakmát... szerezni, hogy megélhessenek, hogy a családjukat - ha van - eltartsák.
Bíznak, mert már rendelkeznek azzal a képességgel is, hogy akarják az alagút végét látni.

A felnőttek kicsit félősebbek, mint a tinik.
Az önbecsülésüket, az önértékelésüket fejlesztve, tanulásukat segítve ismét diákként  tudnak gondolkodni.
... akár felhőtlenül, fiatalosabban...
... és rettenetesen (ha van ilyen) tudnak örülni a számukra korábban elképzelhetetlen sikernek...
... hogy meg is mutathatják akár a családjuknak, hogy Ők tudnak/képesek olyan teljesítményre, amit eddig maguk sem tudtak...

Tehát....

... ha van a környékünkön felnőtt, aki tanulni akar, szakmát szerezni, vagy érettségizni... segítsük Őket.

Én most ezt fogom tenni hamarosan.

Örömmel.

...

...de azért nem felejtődnek el a mindennapjaimat kitöltő fiatalok, akik a közös munkánk után eredményeket érnek el...

... jó velük...

SMILE! Ho Csiz Vali!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

56) Gyermeknap

Akinek gyermeke van, minden nap gyermeknap!

Az együtt töltött idő, a közös játék, beszélgetés, jó hangulat...

Felnőtt gyerekeinkkel és családjaikkal töltöttük a hétvégét.

Ragyogó volt.
Mindnyájan jól éreztük magunkat együtt, abban a néhány órában.

Amióta unokáink is vannak, visszaemlékszünk a gyermekeink kiskorára is és megéljük az unokáink kisgyermekkori életét is, együtt.

Jó volt emlékezni.

Kacagás, bőröndbe való elbujás, és megtalálás...

Az ajándékok: csilingelő labda és a kis autó, örömet okoztak...

Jó móka volt.

Gyerekeink! Unokáink!
Köszönjük Nektek!

(:-)   (:-)

55) Vicces néni...

... bemutatkozom, ez én vagyok...

Találkoztam egy 3-4 év körüli kislánnyal, akinek az anyukáját látásból ismerem, köszönünk is, ha találkozunk, sőt váltunk is néhány szót alkalmanként.
Vele volt a csöpp lánykája...
...
...
...
...beszélgetni kezdtünk a kislánnyal, majd készültünk elköszönni.
A kislány sajátos módon búcsúzott:

- Anya! Ez  egy vicces néni!

...hétvégén egy ilyen fél mondat feldobja az emberfiát...

Így tehát én lettem a VICCES NÉNI!

(:-)

54) Konfliktus

...
Beszélgettünk a gyerekekkel az iskolában...

Konfliktus...
...mi az? kik között jön létre? hogyan lehet feloldani/megoldani? van-e megbocsátás? elfelejtjük-e?...
...aztán jöttek az óvodás-kisiskolás-nagyiskolás és jelenlegi történetek...
...sok sztori vált számunkra ismertté...
...
Meséltek a gyerekek. A múltbéli események még nevetéssel körítettek voltak, a jelenlegiek már kevésbé.
Egyre komorabb lett a hangulat.
Szinte mindenki beszélt arról, hogy otthon folyamatos a konfliktus.

- Már nem is jövök ki a szobámból, csak ha nagyon muszáj. Tálcán eszem inkább egyedül.

- Az apámmal évek óta nem beszélek.

- Csak anyuval beszélünk, vele nagyon jó..., de apuval nem.

- Amikor kicsi voltam jó volt, annyira szerettek, sokat nevettünk, most meg állandóan veszekszünk.

- Apával élünk, meg a testvéremmel. Anya elköltözött külföldre. Mostmár jobb a hangulatunk, vele is jobban kijövünk, ha találkozunk. Korábban a válásuk miatt nem is törődtek velünk.

- Apa nagyon szigorú. Azt mondja, hogy az én érdekembe teszi ezt.
Soha nem hisz el nekem semmit. Mindig bizalmatlankodik. Nagyon megváltozott. Nincs soha jó hangulat otthon.

... s mondták... mondták... mondták...

Elképedtem.
Milyen nehéz Nekik!
Most, fiatalon már megharcolnak a saját életükért.

Elfelejtik-e a korábbi, vagy máshol szerzett sérüléseiket? Felül tudnak-e emelkedni a problémákon?

Milyen felnőttek lesznek?

És milyen szülők lesznek majd?

53) Gondozás

Két hölgy beszélget az étteremben:
Egyik:
- Nem igazán tudom, mit fogunk csinálni, ha rosszabbodik az állapota?
Újabban az történik, hogy elkószál. ... Minket meg a frász kerülget, hogy ki, mikor, hol, hogyan talál rá.

Másik:
- Én is hallottam ilyet. A múltkor X. Y. "veszett el" a városban. Csak annyi időre hagyta magára a lánya, míg egy újságot vett az árusnál, s mire ez lezajlott, a papa már seholsem volt.
Még jó, hogy ismerős talált rá. Rendőrségi ügy is lehetett volna belőle...
Azóta egy cetlit írtak, és tették a kabátjába, hogy hol lakik és kit értesítsenek...
No de akkor is...Borzasztó veszélyes egy idős emberre nézve...

* * * * *

Küzdünk ezzel sokan...
Ki előbb, ki utóbb szembesül azzal, hogy valamelyik Szülője gondozásra szorul...
Hosszabb-rövidebb idő? Nem tudható, kinek mennyi...

Nagyon nehéz időszak az életünkben...
Látni, amint a számunkra mindig erős, döntés képes, szeretetre méltó Szülőnk élete megváltozik...
Beteg lesz... és egyre betegebb...
Nincs rá szabály,  hogyan alakul a helyzet... nehezen is birkózunk vele általában...
Lelkileg teljesen összetörünk, gondolataink, cselekedeteink rövid távúak, a legfontosabb teendőkre szűkülnek...

Se éjjel, se nappal... állandó ügyelet a szeretett személyre, aki egyre kevésbé együttműködő, közreműködő, sőt egyre kötözködőbb, bántóbb is lehet.

Akinek munkahelye van, nagyon nehéz helyzetbe kerül.
Akinek nincs munkahelye, szintén nagyon nehéz helyzetben van.
Gondozni szükséges, nem kérdés.

Vannak fokozatok a betegség idejében, mélységében, a családra való hatásában...
Nem tudjuk igazán a helyén megfelelően kezelni a szülőgondozást.
A betegellátás szintjén marad meg a gondozás.
Gondterheltek vagyunk a nap huszonnégy órájában. Őrlődünk...

Magyarországon az idősgondozás a gyermekméretű cipőnél is kisebb cipőben jár.

Tájékozódnunk kell a lehetőségeinkről, segítséget kell kérnünk, megoldást kell keresnünk.
Humorral kellene csinálnunk mindezt....

Kell... kell... kell...
Mondják kívülről a jó tanácsokat. Csak aki benne van, az elvész a saját nagy gondjában, szomorúságában.
Meg sem tudjuk igazán fogalmazni a bajunkat, mégis megoldást keresünk...

Kell... kell... kell... a megnyugtató megoldás,
... mert rámehet az egészségünk, a türelmünk, a családunk..., és akkor ki fogja gondozni Őt?

Tanácsadó csapat, érdekszövetség, szakszerű tájékoztató szakember-gárda is elkelne...,
... mert egyedül ez sem megy!

(:-(

52) 1 forintnyi jókívánság

T. I. a hobbi szomszédunk volt.
Humoros, máskor kesergő.
Felesége halála után nem igazán tudta összeszedni magát.
Fiára mindig büszke ember volt.
Szorgalmas, dolgos, a múltról sokat mesélő ember hírében állt.

Sokszor hallottuk Tőle egy-egy történet befejezése után...
Feltette a kérdést:
- Tudod mi a legfontosabb?
... ? ...
- Csak 1 Ft-tal legyen többje az embernek, mint amire szüksége van!
...

Ezt kívánom..., mindenkinek...!!!!!

Jó kívánság!

1 Ft-nyi értékű jókívánság...

Sokszor emlegetjük...

51) Pénzvisszaadás (régi történet)

Valaki mesélte...

Még az 1960-as években történt...

Gépkocsivezetőként dolgozott, s vásárolt egész napra ennivalót munkatársainak és magának egy egyszemélyes kis boltban.

368 Ft volt a végösszeg.

Sajnálkozva közölte a pénztáros/eladóval, hogy csak apró pénze van, s odaborította az asztalra pénztárcája tartalmát.

(Akkoriban az aprópénz 2, 1 forintos, 50, 20 és 10 filléres volt. Ezek mind fém pénzek.)

Sokáig tartott a pénz kupac számolása, bár nem csinált belőle nagy ügyet a hölgy a boltban, csak a végén nézett kérdőn a vevőre...

?

- Ez nem elég. - közölte.

Kiderült, hogy 367 Ft került az asztalra, 1 Ft-tal kevesebb, mint amennyi a vásárolt termékek összára.

Főhősünk elővette a pénztárcáját, s kivett belőle egy 100 Ft-ost és letette az asztalra.

A pénztárosnő pedig visszaadott 99 Ft-ot, természetesen a legapróbb címletekben...

...

... hát nem aranyos?...

50) Kaszálás

No megint egy nehéz kerti munka!

Az én férjem Á., még fiatal korában Édesapja mellett megtanult kaszálni.
A Tisza töltésén vágták a zöldet, kettesben. Felejthetetlen élménnyé vált a közös munka.

Most egyedül végezte ezt a munkát.
Nagy volt a fű/gaz, nehezen, fűnyíróval megközelíthetetlen helyeken, körülményesen folyt a munkálat.

A könnyűipari (cipő ipari) szak-üzemmérnök ember nem felejtette el a munkájától teljesen távol eső ténykedést.
Jól elfáradt, keze-lába "érezte" a visszatérő, nagy tavaszi megpróbáltatást.

...persze az enyém is...

Nekem maradt a gaz szedése.
Lapos kúszás a ribizli/josta/fekete ribiszke bokrok alatt/mellett, a hagymák, zöldségek, sóska között...

Szóval este már arra sem maradt erőm, hogy beszámoljak a hét végi nagy munkánkról...

...számítógép/internet "nem bekapcs"!

... de megérte, mert egyre szebb/gondozottabb lesz a telek...
...egyszercsak utolérjük magunkat, bár akkora megint ősz lesz...
...aztán majd kezdjük előlről... vagy folytatjuk?????

...csak így tovább..., mondom magunknak...,
...hogy legyen energiánk folytatni...

(:-)