Egyik:
- Nem igazán tudom, mit fogunk csinálni, ha rosszabbodik az állapota?
Újabban az történik, hogy elkószál. ... Minket meg a frász kerülget, hogy ki, mikor, hol, hogyan talál rá.
Másik:
- Én is hallottam ilyet. A múltkor X. Y. "veszett el" a városban. Csak annyi időre hagyta magára a lánya, míg egy újságot vett az árusnál, s mire ez lezajlott, a papa már seholsem volt.
Még jó, hogy ismerős talált rá. Rendőrségi ügy is lehetett volna belőle...
Azóta egy cetlit írtak, és tették a kabátjába, hogy hol lakik és kit értesítsenek...
No de akkor is...Borzasztó veszélyes egy idős emberre nézve...
* * * * *
Küzdünk ezzel sokan...
Ki előbb, ki utóbb szembesül azzal, hogy valamelyik Szülője gondozásra szorul...
Hosszabb-rövidebb idő? Nem tudható, kinek mennyi...
Nagyon nehéz időszak az életünkben...
Látni, amint a számunkra mindig erős, döntés képes, szeretetre méltó Szülőnk élete megváltozik...
Beteg lesz... és egyre betegebb...
Nincs rá szabály, hogyan alakul a helyzet... nehezen is birkózunk vele általában...
Lelkileg teljesen összetörünk, gondolataink, cselekedeteink rövid távúak, a legfontosabb teendőkre szűkülnek...
Se éjjel, se nappal... állandó ügyelet a szeretett személyre, aki egyre kevésbé együttműködő, közreműködő, sőt egyre kötözködőbb, bántóbb is lehet.
Akinek munkahelye van, nagyon nehéz helyzetbe kerül.
Akinek nincs munkahelye, szintén nagyon nehéz helyzetben van.
Gondozni szükséges, nem kérdés.
Vannak fokozatok a betegség idejében, mélységében, a családra való hatásában...
Nem tudjuk igazán a helyén megfelelően kezelni a szülőgondozást.
A betegellátás szintjén marad meg a gondozás.
Gondterheltek vagyunk a nap huszonnégy órájában. Őrlődünk...
Magyarországon az idősgondozás a gyermekméretű cipőnél is kisebb cipőben jár.
Tájékozódnunk kell a lehetőségeinkről, segítséget kell kérnünk, megoldást kell keresnünk.
Humorral kellene csinálnunk mindezt....
Kell... kell... kell...
Mondják kívülről a jó tanácsokat. Csak aki benne van, az elvész a saját nagy gondjában, szomorúságában.
Meg sem tudjuk igazán fogalmazni a bajunkat, mégis megoldást keresünk...
Kell... kell... kell... a megnyugtató megoldás,
... mert rámehet az egészségünk, a türelmünk, a családunk..., és akkor ki fogja gondozni Őt?
Tanácsadó csapat, érdekszövetség, szakszerű tájékoztató szakember-gárda is elkelne...,
... mert egyedül ez sem megy!
(:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése