Véletlen beszélgetésbe kezdtünk egy nem közeli ismerőssel...
Mesélt, mesélt, mesélt...
Örömeit, tennivalóit, döntésre váró dolgait emlegette...
Beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk... hosszasan...
... s a végén megköszönte a közreműködésemet, a megerősítő mondataimat.
Elcsodálkoztam.
Foglalkozásából, élettapasztalatából adódóan azt hittem, hogy Ő az, aki mindenre, mindenkor tudja a megoldást.
Sőt tanácsot ad, kész megoldást kínál tálcán, egy pillanat alatt...
Mégis szüksége volt a megerősítésre.
Kell beszélgetni, kell az együtt gondolkodás, a külső szemmel rátekintés a dolgokra, az "idegen" véleménye, állásfoglalása, a megerősítése a problémásnak hitt dolgokban...
Jókívánságom!
Legyen mindenkinek beszélgető társa, legyen mindnyájunknak legalább egy "meghallgatója", s vele együtt gondolkodója..., beszélgető partnere...
Főleg a gyerekeknél fontos ez!
Kedves Szülők!
Beszélgessünk a gyermekeinkkel, ...hogy elillanjanak a kételyeik, hogy általunk is erősödjenek, s váljanak életképessé, sikeressé..., boldoggá..., felnőtté...
Felbecsülhetetlen értékűek a beszélgetések az életünkben...
Akkor ne fogjuk vissza magunkat!
Beszélgessünk...
Kedves OLVASÓM! Köszöntelek! Bemutatom a NAPLÓM-at: ... az életemet/életünket... benne: események, fotók, történetek... az emlékezés segítésére, ill. szolgáljon ajándékul bárkinek, aki örömét leli az elolvasásában. Várok szeretettel mindenkit a virágaim és állataim megtekintésére... Ho Csiz Vali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése