A bejegyzésem írását még május 3-án kezdtem...
...piszkozatként mentettem, nem írtam végig...
... ma viszont befejeztem...
T.Zs. (anya),
Cs.J.G. (fia),
Cs. V. (lánya),
H. V. (unokája).
Édesanyám is művelte a csipke verést. J. a bátyám Tőle tanulta el a fortélyokat... ma is tudja készíteni.
Nekem, akkor ott öt évesen osztályrészül jutott, hogy a csipkeverő párnába "szurkáljak". Nem nagyon szerettem a gombostűk szurkálását, de Édesanyám fontosnak tartotta.
Csak sok év múlva jutottam annak tudatába, hogy milyen fontos volt az a ténykedés, mert Ő gyorsabban haladt a csipke készítéssel.
Édesapám nagyra értékelte a gyönyörű kézimunkát, elismerte Édesanyám ügyességét, szorgalmát, szépérzékét, alkotni vágyását..., büszke volt Rá...
A családunkban nagy értéke volt mindig a "fabrikálás"-nak, "barkácsolás"-nak, ALKOTÁS-nak.
A "szurkáláson" kívül megmaradtak a vezényszavak:
"kifele-befele-átcserélni".
"Mindössze" ezt kell az orsókkal csinálni és már készen is van a csipke...
S, hogy hányszor kell ezt véghez vinni?
Míg kész nincs az a csipke, vagy ..."sokmilliószor"...
Művelni kezdtem én is...,
majd művelni kezdte V., a nagyobbik lányom is.
Mi is "beálltunk a sorba, készítjük azt az igényes kézimunkafajtát,
- mely saját gyönyörűségünkre, ritka kincsként szolgáló ajándékul készül,
- azt a kézimunkafajtát, amelyik egy óra alatt 1 cm-es sebességgel halad...
- amelyik testünket/lelkünket gyönyörűségével, az alkotás örömével tartja karban...
a C S I P K E V E R É S-t.
Ez így jó nekünk.
... és T A N Í T O T T U K / T A N Í T J U K
mindnyájan, a művelni akaróknak...
... és T A N Í T O T T U K / T A N Í T J U K
mindnyájan, a művelni akaróknak...
Munkáink:
Készítette: H. V. 
Készítette: H. Cs. V.a "100. éves az endrédi csipke" kiállításán szerepeltek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése