Még délelőtt kezdődött...
Eldöntöttük, hogy ma füvet nyírunk.
Várjuk az esőt, így most ezt a munkát kell elvégezni.
Á. a férjem, "megreparálta" a fűnyírót, ami azt jelenti, hogy nagyjavítást végzett rajta, mindent megvizsgált, hogy jól működjön a masina.
Délelőtt kezdte az utcán a ház előtt, majd folytatta az egyik, másik, harmadik és negyedik szomszéd előtt a fű nyírását - amíg a vezeték elért, majd bent az udvaron is levágta a füvet.
Mindig így szokta. Az elérhető összes szomszéd összes füvét "karban tartja".
Fűnyíró bajnokságon vesz részt, melyen Ő az induló versenyző, a zsűri elnök és a befutó is.
Ma megint megnyerte...
Mi meg söprünk utána.
...
Most, mivel csak ketten voltunk itthon, rám maradt ez a feladat.
Késő délután a hobbi szomszéd füvére került sor, majd a mienkre is...
Este fél kilenckor már be is fejeződött a mai "hadművelet".
Nagy munka volt, nem kell bennünket alvásba ringatni.
Szép lett, karban tartott, örülünk, hogy befejeztük.
Azt szokták mondani, hogy a szomszéd füve zöldebb.
Nekünk el kell gondolkodnunk, hogy melyik szomszédé?
...
Szerintem teljesen egyformák...
Míg ezt a "komoly" kérdést latolgatjuk, az én fűnyíró bajnokom pihenni tér..., erőt gyűjt a következő kerti feladathoz...
... mert egy-egy ilyen munka után fáj a keze-láb-háta..., "fáj az egész gyerek" - mondta az Édesanyám valamikor a nagy munkák befejeztével...
Szerintem álmában a Mennyország kapuja előtt is szépíti a füvet..., s hallgatja a zümmögő csoda masináját, s "frizurát igazít a fűszálaknak"...
(:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése