84) Elköszönés...

Kedves H. K. !!!!!

... nem búcsúzom, csak elköszönnék...
...kár, hogy így alakult a helyzet... (:-(

"Szobatársak" voltunk az iskolában, majdnem úgy, mint egy kollégiumban.
Csak mi ott éltünk, bár nem ott laktunk.

Csöndes, nyugodt, megbízható, korrekt, jó embernek ismertelek meg...
...meg még eszembe jut jónéhány jelző, amivel "illethetnélek".
...
...és nem jelzővel "illetlek", hanem egy igekapcsolattal: "hiányozni fogsz!!!!!"

(Tudnod kell róla, hogy nemcsak nekem, hanem a tantestületben sokónknak.)
...
Kérlek tudass Magadról, mi történik Veled/Veletek!
...
Azért bízom benne, hogy a G. iskolában fogunk találkozni, ha elkezdődik az új tanév, s a barátságunk folytatódik...
...
"Az az igazi barát, akire mindig számíthatsz,
aki minden különösebb ok és cél nélkül is melletted van.
A barátok felvidítanak,
ha rossz a kedvünk,
velünk nevetnek, ha vidámak vagyunk, de a legfontosabb,
hogy akkor is mellettünk állnak, ha igazából semmire sincs szükségünk."

Tonya Hurley

Nekem Te  I G A Z   B A R Á T  lettél!

Küldöm Neked annak a sárga "rózsacsokornak" a képét, amit ma reggel szedtem az udvarunkon és köszöntöttelek vele az iskolában.

Kívánok Neked minden várakozásodon felüli jót, szerencsét és nagyon sok sikert!!!!!
...
Üdv.!

H.Cs.V.

83) Oltások

Á. a kis unokánk betöltötte a három hónapos kort.
Komoly múlttal rendelkezik...
... vele járója, hogy kapja sorra/rendre a védő oltásokat...
...
A puszta gondolatától is kiráz a hideg.
Egy ilyen pici gyermek és szurkálják a nagy-nagy tűkkel...

*****

Emlékszem, hogy a lányaim védő oltásai előtt elmondtam én is nekik, hogy hova, minek, miért megyünk és mi fog történni..., de a szuri fájdalma mindkét gyerekemnél sírást váltott ki, mint ahogy belőlem is...
Inkább engem szurkálnának..., mint azt a gyereket!

*****

...
Á. anyukája V. bölcsen mondta:

"Inkább most sírjunk egy kicsit,

mint később sírjunk nagyon!!!"

...
Ez a meggyőző mondat már többször is elhangzott...
...s mennyiszer el fog még hangzani!(?)
??????????

82) Mama! Megnézed a TIÉMET?

E. az unokánk kakaót, mi felnőttek kávét, tejeskávét ittunk... Ki, mit szeret...
...szépen, csöndben...
E. megtörte ezt a csendet, s közölte:
- Látom a tiédet, nagyon szép!
...
Mama! Megnézed a TIÉMET? (mármint a kakaót)
...
?????
...
...hát persze, hogy megnézem!!!!! ... A Tied is nagyon szép, meg persze nagyon jó...

(:-)

81) Érettségim...

...volt...
Hol volt, hol nem volt..., az Óperenciás tengeren is túl, úgy vagy 100 évvel ezelőtt...
No azért, ha igazán jól számolunk, akkor pontosan két év múlva lesz 40 éve!!!!!
Nincs is ennyi idő a világon!!!!!!
...
Már elfelejtődött, hogy melyik tételt, milyen sorszámút/témakörűt, milyen tantárgyból húztam.
(Bár a matematikára emlékszem: a háromszögek nevezetes pontjai és vonalai, valamint a hozzá kapcsolódó tételek, bizonyítások, következményeik..., nagyon látványos volt, akkor a feladat mellé még szóbeli elméleti tételt is ki kellett fejtenünk...)
...mind a múlté...
...az érzés azonban még itt van!
...az a boldogság, hogy levizsgáztam./leérettségiztem..., felejthetetlen!
Hogy örültek a Szüleim!

... És hogy örültünk, amikor a lányaink leérettségiztek! Felejthetetlen!

**************************

"Elbocsátásként" kaptunk egy fakanalat a hosszú útra, rajta felirattal...

"Az élet csak általad hozza gyümölcsét."

(Váczi Mihály)

Őrzöm azóta is, mint a kidolgozott érettségi tételeimet, egy dossziéban, saját kézírással, szép külalakkal, a már sárgulttá vált papirlapokon...

... hogy minek?

Minek is?

Akárhányszor, akárhova is költöztem/költöztünk, vittem magammal, mint a múltam egy fontos darabját.

Fontos volt az érettségi, mert általa továbbhaladhatott az ember.
Lépcsőfok volt, összekötő, két szint között... egy középfokú és egy felsőfokú tanulmányi szint között.

Nem felejtem el az iskolámat, a tanáraimat, az osztálytársaimat, a fiatal éveimet...

Enyémek maradnak, s velem  jönnek mindenhova...

(:-)

80) Érettségi

Elnök voltam...
...szoktam..., elnökösködni.
Már ez volt a tizenharmadik.
...
mindig másik iskolában,
mindig más osztályban,
mindig más vizsgabizottsággal,
mindig más vizsgázókkal...
...
... a lényeg azonban ugyanaz...
...levizsgáztani, levizsgázni...

Odafigyelni, mindenre/mindenkire.

Fárasztó. De megéri... a megélt siker mindent megér...

...a sok boldog arc, a vizsga előtti drukk, majd a kisimult arcok, a fiatalos lendület, az

"ittvanavilágésmindenazenyémbenne", vagy az

             "aztcsinálokamitakarokmertmostmárfelnőttvagyok" érzése.

É L E T -nek nevezik ezt, mégpedig nagybetűsnek.

Legyen minden fiatalnak

álma, amit megvalósíhat,

sikere, aminek örülhet,

boldogsága, amin megosztozhat...

legyen, akinek elmondhassa örömét/bánatát,

legyen képes elfogadni, beletörődni, harcolni, megélni, szeretni..

...teljes életet élni!!!

Élni és Élni hagyni!!!



... és, hogy az adminisztrációm most is rendben legyen...

Érettségi vizsgaelnöki időpontok, helyek:

1) 2004. – Cegléd, Kossuth Lajos Gimnázium
2) 2004. – Monor, József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Monor
3) 2005. – Nagykáta, Damjanich János Gimnázium és Szakközépiskola
4) 2005. – Cegléd, Török János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakképző Iskola
5) 2006. – Ócsa, Bolyai János Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola
6) 2006. – Dabas, Kossuth Zsuzsanna Szakiskola, Szakközépiskola, Gimnáziumi Felnőttoktató,...
7) 2007. – Nagykőrös, Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
8) 2007. – Nagykáta, Ipari Szakközépiskola és Szakiskola
9) 2008. – Örkény, Pálóczi Horváth István Szakképző Iskola és Kollégium
10) 2009. – Cegléd, Ceglédi Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola
11) 2010. – Monor, Szterényi József Szakközépiskola és Szakiskola
12) 2010. – Nagykőrös, Arany János Református Gimnázium, Szakképző Iskola és Diákotthon

13) 2011.- Cegléd, Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola
...

79) Ribizli/frizbí

...még mindig a fűnyírás...

A nagy munkában fáradni látszott a "fiatalember", E.

Kérdeztem Tőle:
-Van kedved ribizlit enni? Menjünk, szedjünk!

*****

Ő gondolkodás nélkül örömmel szaladt el, ...
...nem igazán értettük, hova...
... aztán pár perc múlva megjelent a kis taligájában hozta a frizbí-játékát...

?????

Így mostmár a eldöntendő kérdéssé válik ezek után: frizbí/ribizli, vagy ribizli/frizbí?
...avagy...
...előbb játszunk, aztán eszünk, vagy előbb eszünk, utána játszunk...?...

... ez ám a nagy kérdés!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

(:-)))))

78) Irányok

Megint fűnyírás...
...merthogy menőtt a fű...
Most aztán nem panaszkodhatott a Papa, volt segítsége is a nagy munkában, mégpedig E., az unoka.
Hozta a kis "fűnyíróját" és ahogy a Papától látta, folymatosan "tili-tolizott" a növényeken, a már szép területen, ill. a vágatlan helyeken.
Itt-ott a virágokon is átgázolt, mondván ő is füvet nyír.
Szinkronban haladtak a "fiúk" a munkával.
E. megfigyelte a fűnyíró működését is és a "fűnyíró"-t (Papát) is.
Aztán megjegyezte:
- Az egyik balra megy, a másik meg balra megy (a vezetékre gondolt, amit a Papa a nyakában tartott a fűnyírás közben).
...
Aranyos volt, nevettünk egyet a speciális iránymegjelölésen...

77) Bocs! Bambulok!

Jöttem hazafelé az iskolából a biciklimmel...

...

Kerekeztem, szépen, lassan...
...
Nagyon meleg volt az aszfalton, tán még 50 fok is...
Alig jártak az utcán...
Minden "normális ember" elbújik a meleg elől, csak néhányan "serte-pertéltek" az utcán.
Kanyarodtam az utcákon...
...balra is és jobbra is. Jeleztem, hogy merre veszem az irányt...
Egy jobbra kanyarodásnál azonban ez kimaradt...

*****

Jött egy elektromos biciklivel valaki és a KRESZ-t jól ismerő módon megállt, megvárt, gondolva, hogy egyenesen megyek tovább.
Nem így történt...
...jobbra kanyarodtam, jelzés nélkül...
Az idegen mély, dörmögő, megfontolt hangon kérdezte:
- Mért nem teszed ki a kezed?
...
-Bocs! ... Bambulok!...
...
-... ja, az mással is előfordul...
...
...s a komoly "párbeszéd" után mentünk tovább a dolgunkra.

76) Papírmunka, többfogásos menüvel...

Papírmunka.

...naplózárás, anyakönyvi törzslapok kitöltése, bizonyítványok megírása, záradékolás, statisztika...
(iskolai munkálatok)

az előző tanév lezárása...

...sokmindenkit érintő kérdések...
...írunk, írunk, és még mindig írunk...
...kitöltünk, áthúzunk, kékkel, pirossal...
...és még mindig írunk...
...több napja.

Szinte az egész napot bent töltöttük az iskolában.

Észrevétlenül nem ettünk, nem ittunk rendesen.
Éhesek voltunk.
Előkerült a szekrény/fiók/polc/szatyor/táska mélyéről mindenféle ennivaló.
...lejárt és lejáratlan szavatosságú is...
Mindent megettünk.
Korpás keksz, puffasztott rizses szelet, csokoládé, tejföl, kétnapos kifli, többször "madárlátott" alma..., és persze nem felejtettünk el vizet is inni..., persze nem eleget...

Ha így utólag "összerakjuk" a "napi menü"-t: csokis-korpás keksz almával, nagyon jól hangzik a több fogásból álló ennivaló.

Finom és tápláló.
...
Csokis-korpás keksz almával, ez volt a tegnapi és a mai menü is...

... és holnap?
Valamiről gondoskodnuk kell, mert az elmúlt két napban mindent megettünk, amit itt-ott találtunk, s már attól tartok, hogy sehol-semmit nem fogunk találni...

... éhesek maradunk?...

Na  NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

(:-)

75) "Unokanézőben"... (2)

Jöttetek...
...meglátogatott bennünket a nagyobbik unokánk, E., a szüleivel.
Volt öröm, zsivaj az udvaron, a kutyával, a macskákkal...
... meg persze fürdés és tili-toli-taligázás...
... és a MAMA! Még csak azt akarom mondani, hogy, ... s már ömlött is belőle a mondanivaló sokasága...
(Ismerős ez a "félmondat" még az Édesanyja gyermekkorából..., hallottuk elégszer, meg emlegetjük is azóta...)

A hobbin volt szaladgálás a nagy kutyákkal, locsolás, meg a madáritató friss vízzel teleöntése, meg persze létrára-mászás..., mert a cseresznye nem jön ám le magától a fáról...
Ízlett a ribizli...
Jókedv minden mennyiségben!

F A N T A S Z T I K U S !

Ez a kisfiú nagyon szeretnivaló!

Szeretjük is!!!!!

Nagyon!

(:-)

74) "Unokanézőben..." (1)

Mentünk...
...meglátogattuk az apró unokánkat, Á.-t és a szüleit.
Már nemcsak alszik, hanem egyre több éber óra van az életében.
... az éber órákban meg játszik a pelenkával. Pici kezével fogdossa, simogatja a puha ruhadarabot. Tetszik Neki.
Meg a csörgő is érdekes, mert folyton hozzáér, és figyeli, hogy mi is történik...
... no és "beszélget"...
...a maga baba-nyelvén formálja kicsi szájával a hangokat, és persze mosolyog..., meg figyel, a hangokra, a fán a levelek mozgására, a szüleire...

F A N T A S Z T I K U S !

Ez az aprócska jövevény a piciségével nagyon szeretnivaló!

Szeretjük is!!!!!

Nagyon!

(:-)

73) Megköszönte, hogy megköszönték

Autóztunk a hétvégén.
Szerencsére nem volt negy forgalom.
Jól tudtunk haladni.
Kis autó, közepes autó, nagy autó...
                                                   ...személyautó, teherautó...
Többször előfordult, hogy az előttünk haladó autó irányjelzőt tett, hogy elenged bennünket. (Ő látta, hogy nem jön semmi szembe, így előzhetünk.)

Nemes gesztus.

Az én férjem megköszönte, hogy segítettek neki.
... és a többi autós?

... mindenki megköszönte, hogy megköszönték.

Jó lenne, ha mindenki segítené a másikat!

72) V A K Á C I Ó !!!!!

Csupa nagybetűvel!

                   !

                Ó!

               IÓ!

            CIÓ!
         ÁCIÓ!
      KÁCIÓ!
   AKÁCIÓ!
VAKÁCIÓ!

Fontos, nagyon fontos!

Eleinte a pihenés,
                       a kikapcsolódás,
                                                 a szabadság megélése...,

majd később a feltöltődés,
                                  erőgyűjtés,
                                                   nekifutás egy következő, nagy erőt igénylő feladathoz.

Okosan beosztva a rendelkezésre álló időt, vakáció eléri célját.

*

Vigyázat, azonban sok a kísértés, a felelőtlenkedés, a nemtörődömség, a veszély...

Fizikai és érzelmi síkon is történhetnek visszafordíthatatlan dolgok.

Vigyázzon mindenki Magára!

... hogy folytatódhasson a következő lépcsőfok, amit megint 

I S K O L A 

 néven ismerünk...

(:-)

71) Tankönyvek

... valaki mesélte...

Összegyűjtött egy adag iskolai tankönyvet, mert fel akarja frissíteni a tudását.
Az illető egy középkorú mesterember, aki úgy gondolja, hogy az iskolai ismeretei felelevenítésre szorulnak.
Szabadidejében olvasgatja a tananyagokat, szépen sorban, egyenként. (úgy a tv. helyett...)

Hogy mit is vár el ettől?
Trénerezi az agyát, szüksége van a friss gondolatokra, melyek igazából már korábban megismert dolgok.
...
Milyen igaza van, ez az ismert tanulási/ismeretbevésési módszer: úgy hívják, hogy ismétlés...
...

***********************************************



... és folytatta tovább...

Elmesélte annak a tanárának a történetét, aki a tanulmányai befejezésekor "elegem van a tanulásból" jelszóval, elásta a kert végébe a tankönyveit, füzeteit.

Azért, hogy többé ne is lássa azokat, meg különben sem lesz szüksége rá, mert soha többé nem fog tanulni...

...

...aztán eltelt kb. egy félévnyi idő, és

rájött, hogy

az élete legjobb vállalkozását akkor kezdi, ha

mégis elkezd tanulni...

Szaladt hát az ásójával a kert végébe a "tett színhelyére", s lázasan kezdett a "kincskeresés"-hez.
Csalódott lett, mert az idő megtette a kötelességét és elporlasztotta a szükségtelennek gondolt tankönyveket...

*****

Sok sok év után lett tanárember, amikor ugyanis a könyveit, füzeteit elásta, még az inas-iskolát végezte csak el.

Beszerezte a tankönyveket, mindenkitől/mindenhonnan, ahonnan/akitől csak tudta...

... és tanult, tanult és még mindig csak tanult..., szívta magába az ismereteket, a tudást, s boldog volt, hogy tanult, tanulhatott.

Mindezt addig folytatta, hogy azóta a doktori címét is megszerezte, s meséli tanítványainak, hogy vigyázzanak nagyon a könyvekre, a tankönyvekre.

A könyv/tankönyv nagy KINCS!

... a jövő kincse!



Bejegyzésemet ajánlom szeretettel annak, aki mostanában a tankönyvek rengetegével dolgozik az iskolában, így a tanév végén, E. H.-nak.

... aki gondoskodik arról, hogy jövőre ismét zökkenőmentesen induljon az új tanév, új feladatokkal, s még újabb érdeklődni, tanulni vágyó ifjú tanulóval...

 H.! Köszönjük!

(:-)

70) Képek az iskolai évkönyvben

Évkönyv, iskolai évkönyv...

... ez olyan "mienk"...

Jó, hogy van.

Mindenki máshogy értelmezi, mindenki "megörökíteni" szeretne benne...

Van humor, és ötlet- és gondolat gazdagság...

A megvalósítás eszköze, módja kötetlen...

... nincs rá szabály,

                            tehát szabálytalan,

                                                       ...ettől azonban mégis "kerek",

                                                                                                    vagy inkább egész!!!

Szeretnivaló.

Egy oldalnyi emlékezés.

A múltunk..., a közös  múltunk...

... és a pár évvel ezelőtt kezdődött "évkönyv alkotás" már "történelem"..., közös történelmünk...

Íme...

(:-)

69) Mondanivaló

... akinek van, az mondja..., a maga módján...

... s ez a mód: a hangfelvétel...

Készítette a fiatal anyuka, aki a legtöbb időt tölti kisfiával..., Á-val.
... s elküldte, mi meg hallgattuk..., nagyszülők,... boldogan...,

...szóval az alig háromhónapos kisfiúnak már közölnivalója van, s ezt meg is osztja velünk.

A babamondanivaló hosszas "szövegből áll", csak a Szülők "érthetik" az aprócska fiúcska "közleményét"...

A babanyelv fantasztikus...
... minden benne van a kis életéből, a megtörtént "eseményekről"...
...
... egyre többször szeretnénk ezeket a "szóbeli megnyilvánulásokat" hallani...

... Köszönjük a hangfelvételt!

(:-)

68) Baba-személyi igazolvány

Hát igen...
Ha igazolni kell majd a személyt, akkor az alig háromhónapos Á., a kisunokánk, akkor igazolni tudja magát.

Az történt, hogy a Szülők úgy gondolták, hogy kell ez az igazolvány.
Mindent megtettek ezért...

Készítettek olyan felvételt, ami teljesen elfogadható a hívatalos személyi igazolványba..., és "meg is született" az az igazolvány...

... a személyt azonosító hívatalos okmány, a baba-személyi igazolvány...

... az egyik legifjabb magyar állampolgár számára...

(:-))

67) Sajátos "Jó reggelt!"

E. az unokám kitörő lelkesedéssel fogad minden reggel, bármikor találkozunk.

Kicsit beszélgettünk: Jól aludt-e..., éppen mivel játszik..., mi foglalkoztatja...

Aztán térült-fordult, megölelt, s ugrott is az ölembe, s fonta át a nyakamat kis karjaival, s szorított meg..., majd elkurjantotta:
"Mama! Te vagy a világ legaranyosabb nagymamája!"

Hétfői reggeli indulásnak igen jó köszöntés volt...

E.!
Én is mondom:
"Te meg a világon a legaranyosabb legnagyobb unoka vagy!"

(:-)

66) Megszólítás: "ANYA!"

Ugyanazon a napon történt..., PEDAGÓGUSNAPON...

Két iskolában is van módom az idén tanítani... (főállás: b. iskola és mellékállás: G. iskola)

Két tanítványom egymástól függetlenül megszólított, hogy "ANYA"!

Ez a megszólítás annak szólhatott, hogy otthon érzehette magát, vagy pedig annak, hogy annyira közeli lehettem mindkét tanulónak, hogy véletlenül így szólítottak...

Aranyos!

Nem?????

(:-))

65) LECKE FÜZET

Az "iskolás játékomból "nőtte ki magát" ez a füzet.
Még az alsó tagozatban kezdtem el írni.

Az évek során formálódott, bővült, "értékesedett", vált "hozzám tartozóvá", örök kísérővé...
Eleinte csak az órarend, no meg a tanulnivaló, vagy más komolyabb iskolai teendő feljegyzései kerültek bele...

Aztán ahogy teltek az évek, a mindenkori osztálynévsorokat is beleírtam, sőt a középső, dupla lapon szinte naplószerűen megjelentek a tantárgyak és az osztályzataim, hónapról-hónapra..., no meg a félévi/évvégi jegylezárások...

Majd tökéletesedett, és az órák neve mellé került a t(anulni) és az í(rni) jelzés, mintegy megkülönböztetve a házi feladatokkal járó teendőket.

Később az óraszámokat is kezdtem feltüntetni.

Minden tanévben új és új füzetet nyitottam.

Emlékszem, szinte fél napnyi időt töltöttem az első lappal, ahol a nevem, az évfolyam, a tanév ideje mellett feltüntettem a sajátos írásmóddal, hogy

x          x x x    x x x    x     x    x x x
x          x         x    x    x  x       x
x          x x      x          x           x x
x          x         x    x    x  x       x
x x x    x x x    x x x    x     x    x x x

  
            x  x
x x x    x    x    x x x    x x x   x x x
x         x    x          x    x           x
x x      x    x       x       x x        x
x         x    x    x          x           x
x         x x x     x x x    x x x     x

...annyi különbséggel, hogy még vonalzóval körbe is húztam a betűk kontúrjait.

Ez a füzet szent volt számomra.
Tudomásul is vette mindenki.
Nem igazán érdekelte az osztálytársakat, hogy mi van benne, bár tudták, hogy vezetem, s hogy nagyon fontos nekem...

A gimnáziumi években nagy jelentősége lett ennek a füzetnek, mert néhány tanárom tőlem kérdezte a következő óraszámot, és hogy mi is volt az előző tananyag, amit vettünk.

*****

A biológia tanárnőm mondta, látva az iskolai, valamint ennek a füzetnek a vezetését, hogy  "ritka precíz ember!"

*****

Megtalálhatók voltak még ebben a füzetben az engem foglalkoztató irodalomból a szép gondolatok, szerző, pontos cím megjelöléssel...

Ezek valószínűleg az én kis önbizalmamat erősítgették.

No persze az egész füzet is ezt szolgálta..., a formálódó gyermekkori lelkem alakulását...

Jó így visszaemlékezni a LECKE FÜZET-re, végigkísérte a tanuló éveimet, a fiatalságomat, a megélt múltamat...

... s vált a praktikus LECKE FÜZET.... igazi  EMLÉKFÜZET-té...

Szeretettel gondolok vissza rá!

(:-))

64) Cs.-nak szeretettel...

Gyereknapra!

Örülök, hogy egészséges vagy!

Tanárodtól...

H.Cs.V.

(:-))

63) Tanítóim/tanáraim... "egy névtablón"

Paulay Edéné
Csoport Dávidné
Móró Imréné

                           Németi Tibor
                           Benkő Ferencné
                           Veresegyházy Attiláné
                           Nagy Katalin
                           Horváth Rudolf
                           Nagy József
                           Magyary Béláné
                           Magyary Béla
                           Balogh Gyula
                           Dr. Csíszér Dezső

                                                        Nagy Jánosné
                                                        Battyányi Zoltánné
                                                        Battyányi Zoltán
                                                        Baranya Károly
                                                        Zengő Mihályné
                                                        Békési Sándor
                                                        Berényi Zsolt
                                                        Halasi Istvánné
                                                        Baráth Ildikó
                                                        Szilágyi Ibolya
                                                        Szemán Istvánné
                                                        Dr. Papp Miklós       
                                                        Árvai Irén

                                                                                  Dr. Hettey András
                                                                                  Dr. Almásy György
                                                                                  Dr. Berencz János
                                                                                  Dr. Kerekesné
                                                                                  Dr. Hajdú Sándor
                                                                                  Pásztor István
                                                                                  Thrón Tibor
                                                                                  Dr. Hatházy Jenő
                                                                                  Dr. Bereznay Gyula
                                                                                  Dr. Varecza Árpád
                                                                                  Dr. Nehéz János

                                                         Dr. Széphalmy Ágnes
                                                         Dr. Meleg Csilla                            
                                                         Dr. Kéry Katalin
                                                         Dr. Kézdy Balázs
                                                         Dr. Bábosik Ildikó
                                                                                                               
                                                                                                           

62) Június volt s ujjongtunk... (2)

Sokféle iskola típusban volt módom tanulni az életem során...

Rengeteg ismerettel, élménnyel lettem gazdagabb.

Köszönöm a tanáraimnak és az osztálytársaimnak is, az együtt töltött tanuló időt. Tanítottuk egymást is, tanultunk egymástól is.

... milyen régen volt!
és ... mintha tegnap történt volna!

Köszönöm a Szüleimnek, hogy taníttattak!
Szerettem tanulni. Már-már sportot űztem belőle, hogy még-még és még tanuljak valamit.
Sikerült egymás után mind szélesebb körben folytatni tanulmányaimat, szépen sorban...

"A legjobb dolog, ami történhet velem, hogy iskolába járok..." címmel írnak gondolatokat a tanítványaim.
Némelyikük hálával, örömmel, mások pedig keserűséggel, szomorúsággal.

Milyen jó annak, aki szereti az iskolát: kívül-belül, tanulóként/tanárként.

Az iskola fiatalon tartja az embert.
Az iskola védő háló az ember feje fölött.
Az iskola burok, mely mindenkor megvéd a nagybetűs ÉLET nehézségeitől.

Ezért sajnálom mindig a ballagóinkat. Megszűnik az iskolai varázslatos hangulata körülöttük.

Nekünk, tanároknak meg jönnek az új arcok, kihívások, közös erőfeszítések és persze az eredmények is.

Június volt s ujjongtunk...
Ez igaz, mert örülünk a szünetnek, meg várjuk is a következő tanévet.
Ez így van jól!

Jó az iskolában.

Legyen mindenkinek jó az iskolájában!

61) Üzenet egykori iskolámba

S most jöjjön az a sokat hallott/olvasott, tablókon részleteiben szereplő emlékezetes vers, kommentár nélkül...

Ady Endre:  Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

60) Június volt s ujjongtunk... (1)

Én is szerettem a szünidőt! Mindenkor!

De már rövid idő eltelte után elkezdtem "iskolást játszani".
Természetetsen a saját naplómmal, meg persze a babáimmal...

A naplómba bevezettem az órákat, a tananyagot, a "gyerekek" adatait, osztályzatait..., az "iskolám" eseményeit...
Írtunk-olvastunk-számoltunk-rajzoltunk-tornáztunk-labdáztunk-énekeltünk..., mint minden iskolában, meg persze osztályzatokat is kaptunk.

Tanítottam a babák által önmagam...
Neveltem a babák által önmagam...

Kicsit sajátos módon én voltam a kérdést feltevő/feladatmegoldó/értékelő/értékelt..., egy személyben...

Voltak ellenőrzők bejegyzésekkel, dicséretekkel...
Egész napokat "eljátszottam" magamban.

Felejthetetlenek ezek a pillanatok, pedig évekig tartottak.

Akkor kezdődhetett a tanárságom...

Még ma is szeretettel emlékszem vissza azokra az időkre, amikor gyermekként "iskolást játszottam".

(:-)