81) Érettségim...

...volt...
Hol volt, hol nem volt..., az Óperenciás tengeren is túl, úgy vagy 100 évvel ezelőtt...
No azért, ha igazán jól számolunk, akkor pontosan két év múlva lesz 40 éve!!!!!
Nincs is ennyi idő a világon!!!!!!
...
Már elfelejtődött, hogy melyik tételt, milyen sorszámút/témakörűt, milyen tantárgyból húztam.
(Bár a matematikára emlékszem: a háromszögek nevezetes pontjai és vonalai, valamint a hozzá kapcsolódó tételek, bizonyítások, következményeik..., nagyon látványos volt, akkor a feladat mellé még szóbeli elméleti tételt is ki kellett fejtenünk...)
...mind a múlté...
...az érzés azonban még itt van!
...az a boldogság, hogy levizsgáztam./leérettségiztem..., felejthetetlen!
Hogy örültek a Szüleim!

... És hogy örültünk, amikor a lányaink leérettségiztek! Felejthetetlen!

**************************

"Elbocsátásként" kaptunk egy fakanalat a hosszú útra, rajta felirattal...

"Az élet csak általad hozza gyümölcsét."

(Váczi Mihály)

Őrzöm azóta is, mint a kidolgozott érettségi tételeimet, egy dossziéban, saját kézírással, szép külalakkal, a már sárgulttá vált papirlapokon...

... hogy minek?

Minek is?

Akárhányszor, akárhova is költöztem/költöztünk, vittem magammal, mint a múltam egy fontos darabját.

Fontos volt az érettségi, mert általa továbbhaladhatott az ember.
Lépcsőfok volt, összekötő, két szint között... egy középfokú és egy felsőfokú tanulmányi szint között.

Nem felejtem el az iskolámat, a tanáraimat, az osztálytársaimat, a fiatal éveimet...

Enyémek maradnak, s velem  jönnek mindenhova...

(:-)