Én is szerettem a szünidőt! Mindenkor!
De már rövid idő eltelte után elkezdtem "iskolást játszani".
Természetetsen a saját naplómmal, meg persze a babáimmal...
A naplómba bevezettem az órákat, a tananyagot, a "gyerekek" adatait, osztályzatait..., az "iskolám" eseményeit...
Írtunk-olvastunk-számoltunk-rajzoltunk-tornáztunk-labdáztunk-énekeltünk..., mint minden iskolában, meg persze osztályzatokat is kaptunk.
Tanítottam a babák által önmagam...
Neveltem a babák által önmagam...
Kicsit sajátos módon én voltam a kérdést feltevő/feladatmegoldó/értékelő/értékelt..., egy személyben...
Voltak ellenőrzők bejegyzésekkel, dicséretekkel...
Egész napokat "eljátszottam" magamban.
Felejthetetlenek ezek a pillanatok, pedig évekig tartottak.
Akkor kezdődhetett a tanárságom...
Még ma is szeretettel emlékszem vissza azokra az időkre, amikor gyermekként "iskolást játszottam".
(:-)
Kedves OLVASÓM! Köszöntelek! Bemutatom a NAPLÓM-at: ... az életemet/életünket... benne: események, fotók, történetek... az emlékezés segítésére, ill. szolgáljon ajándékul bárkinek, aki örömét leli az elolvasásában. Várok szeretettel mindenkit a virágaim és állataim megtekintésére... Ho Csiz Vali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése