200) Kekszmorzsák

A keksz, mint "aprósütemény" gyakori szereplője az emberek életének.
Szeretjük. Jellegzetes ízét, illatát, formáját.

Szeretjük a forró, gőzölgő teához.
Szeretjük, ha egészségesek/betegek vagyunk.
Szeretjük, kisgyermekkorban, meg időskorban is és persze a közben eltelt időben is.

Mindenkor segít.
Jókedvű lesz tőle mindenki.

Bárhol, bármikor fogyasztható, egymagában, vagy valaminek a kíséretében, pl. almával...

A legjobb nasi, éjjel/nappal..., TV-nézéskor...

...hát ez az!

...néhány nappal ezelőtt történt...

Kezdődött egy bögre langyos tejjel, és egy csomag finom, omlós keksz-szel.

Mégpedig úgy, hogy bevittem az ágyamba.

Az egész csomag keksz akkor nem fogyott el, így bent maradt az ágyban a párnák alatt/között.

Majd telt az idő, el is feledkeztem a kekszről.

Egy szerencsétlen véletlen folytán a celofán megbomlott, a kekszek elterültek a párna alatti helyen, majd kezdtek aprózódni, morzsává válni.
Aztán az az érzetem támadt, hogy az egész ágyam telis-teli van keksz morzsákkal, amik persze szúrnak.
Méghogy szúrnak! Nagyon szúrnak és még jobban szúrnak. Pizsamán keresztül is!
Mindenhol a kekszeket érzem! Tehetetlen állapotot éltem át ezzel a keksz-dologgal!

Voltak álmatlan éjszakáim a keksz miatt!

Egy ágyneműhúzás megoldja a problémát, mert a lepedővel egyszerre valószínűleg megszűnhet ez a morzsa-mizéria!

HŰ! Micsoda helyzet!

Sima, pihe-puha ágyban lehet majd ismét aludni!

...csak reménykedem!...

(:-)