Á., a kilenchónapos unokánk kifli/zsömle, sőt lassan a mindenevésben is akár bajnokságot is nyerhet.
Gyakorolja is szorgalmasan, minden nap többször is, családja minden tagja megelégedésére.
A kis aprókánk igencsak jó étvágyú. Örülünk is ennek.
Kapott is a kis kezébe egy kekszet, ami eddig teljesen ismeretlen volt számára.
Eddigi szokásához híven meg is kóstolta.
Sikerült az első "harapásra" a harmadnyi kekszet letörni azzal a hat fogával, ami már kinőtt ...
Látták, hogy ez a tempó még igencsak nagy Á. számára, s elvették a maradék kekszet a kis kézből...
...
...s ekkor történt...,
...hogy ez a kisfiú "mérges" lett, s hangosan mindenki tudtára is adta nemtetszését...
...
...ilyen nincs is, baba-"düh"!
...
...de van!
"E L V E T T É K T Ő L E M! D E A K K O R M I É R T A D TÁ K ?????"
Jó kérdés!
Vígaszalásként kenyérhéj-darabkát kapott a kezébe, amivel egy pillanat alatt szelíddé vált...
Mit is ér egy darabka kenyérvég?
...valakinek a NYUGALMAT/BOLDOGSÁGOT!
(:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése