263) Anya! Kattints a sebtapaszra!

G., a lányunk otthon töltött le valamit a számítógépére az internetről.
Valami nem úgy sikerült, ahogy azt tervezte, s ezt meg is jegyezte.
E. az unokánk odaszólt anyjának:
-Anya! Kattits a sebtapaszra!-mondta a legtermészetesebb módon.

?????
Nagy-nagy nevetés lett ezután...

Kiderült, hogy a "sebtapasz" a képernyő jobb felső sarkában lévő bezáró kis négyzetben lévő x-et jelenti.

Az öt és féléves "számítógépes ismerete" zseniális!!!!!

Ugye, tényleg sebtapasz?

(:-)

262) ...szóalkotás: Meme! Nyenye! Nyanya! Anya!...

Aranyos folyamat az, amikor a másféléves "kisember", nevezetesen Á., az unokánk gőgicsél; hangokat utánoz, szókezdeteket formál, amivel megérteti magát a környezetével...
Délutáni alváshoz készülődtek...
Á. bekerült a kiságyába, de még nem volt kedvére az alvás...
Anyja elköszönt, kiment a szobából, bízva, hogy csemetéjét az álom megkörnyékezi...
Aztán kintről hallja ám Á. hangját:

-Meme!


-Nyenye!


-Nyanya!


-Anya!

(:-)

261) ...elajándékoztam a teát...

Még 2011-ben, a 120. bejegyzésemben írtam...

"...ha nyár, akkor kezdődik a 

NA G Ytakarítás, vagy  N A G Y  takarítás

(ahogy tetszik)!R E N D R A K Á S!    M e g ú j u l á s!

A fűszereket szeretem a legjobban, mert mindig okoznak meglepetéseket.

...nini!
...vannak lejárt szavatosságúak is. Csak óvatosan merem leírni,  hogy találtam 10 éves fűszert...

Ki vele!
             Kukába!
                            Kidobni!
                                           ...
                                              Kidobtam!

Hú, mekkora NAGY HŐS vagyok!
...és megint NINI!

Találtam két kis üveget, fekete teával (másfélékkel), még az elmúlt évszázadból/évezredből...

Egészen pontosan 34 évesek (házasságunk első éveiben kerültek a kis üvegbe).
Még a férjem, Á. hozta az orosz teákat. Aztán megmaradtak...

Kinyitottam azokat, megszagoltam, ...klassz az aromájuk, visszazártam őket, áttöröltem az üvegeket és ne tessék csodálkozni!, visszatettem a polcra!Mostmár csak KIS HŐS vagyok!

*****

Kedves Családom!

Ígérem Nektek, hogy nem fogom megfőzni senkinek!

Akkor meg minek?
...jó kérdés! ...szerintem nem jött még el az ideje, hogy a kukában kössön ki..."

...hát az ígéretemet sem sikerült betartanom, mert...
...jött hozzánk vendégségbe egy fiatalasszony, M. és a két kislánya P. és B...


...este a mit igyunk a nagy melegben kérdésre M. egy másik kérdést fogalmazott meg:
-Esetleg fekete tea van?
...
?????
...
...eszembe jutottak, a réges-régóta tárolt kisüveges teák...
Elindultam a keresésükre.
Meg is találtam, még mindig érintetlenek voltak. (Már 35 éve!)
Tétován nyitottam az üvegeket, hogy komolyan gondolja-e M., hogy ezt a fekete teát szeretné fogyasztani...
...de aztán beleszippantott a kis üvegbe, s közölte, hogy "fantasztikus illata van!"
Még mindig kétségeim voltak, de megnyugtatott, hogy hosszú ideig foglalkozott teafélékkel, és ért hozzá,...
így elkészítettük a teát, ami "beillatozta" az egész konyhát...
M. megelégedéssel nyugtázta a finom aromájú italt..., s elfogyasztotta.
...
Másnap ismét előkerült az üvegecske és az újabb adag tea, amit mostmár mi is megkóstoltunk...
...
Tényleg finom, illatos, aromás... volt.
...
Aztán a hazamenetelükkor odaajándékoztam az előző évezredből származó teafüvet...
...
DE VAN MÉG EGY MÁSIK ÜVEGEM IS!

(:-)

260) ...a nevenincs rigó"gyerek"...

Még akkor történt, amikor huzamos ideig nagy meleg volt...
...a majdnem megyven fokos hőségben késő este, úgy tizenegy felé nagy szellőztetést tartottam, kinyitottam az ablakokat, sőt még az utcára nyíló műhelyajtót is...
...akkor láttam, hogy valaki a házunk sarkánál a villanyoszlop alatt áll...
...megkérdeztem:
-Segíthetek-e?
...
-Nem tudom mit kellene tenni, itt van egy kismadár az úttest szélén. -felelte a fiatalember, aki kislámpával mutatta meg a madarat...
...
A madárka egy feketerigó"gyerek" volt, aki valószínűleg "repülőleckéket vett" rigó anyukájától, csak éppen rosszul vette az irányt és lepottyant a fűbe...
Nem volt más, markomba vettem a megszeppent, remegő kismadarat és bevittem megmutatni a családomnak...
Csak kikukucskált az ujjaim közül...
...
...majd elővettem egy nagy üveget beletettem a félős kismadarat, és sárgarápát reszeltem neki...
Gondoltam sárgarigó, vagy bármilyen rigó egyen sárgarépát, ha már egyszer rigó! (bár biztosan nem a sárgarápától tudnak olyan szép hangot adni!)
...
Nem kért belőle!
...
Leoltottam a villanyt. s éjszakai nyugalmára biztam a kis ágról leesettet...
...
G. a lányom és E. az unokám is megnézték a madárkát, jó éjszakát kívántak neki.
...
Másnap reggel a rigó"gyerek" érdeklődő szemmel figyelte a világot..., s nagyon csöndben volt...
...
Jött a "hadművelet"!
Valamirevaló kismadár sem mehet el itthoról reggeli nélkül... gondoltam, megitatom/megetetem...
Sikerült.
Apró csőrével csak úgy ízlelgette a friss vizet, mint a "nagyok".
A reggeli kiegészítéseként pedig a csőrébe beleadagoltam a reszelt sárgarépát.
...
Szépen, óvatosan megtelt az éhes begy, s egyre elégedettebb szemekkel nézett a rigó"gyerek".
...aztán kimentem az utcára és egy meggyfa magasan lévő ágára "ráültettem" a kismadarat, s vártam...
Kicsit messzebb mentem.
Nem telt el, csupán néhány perc, s ott röpdösött egy felnőtt rigó.
"Figyelőállásba helyezkedtem", s láttam, hogy a kis csőrön át kapja a kismadár az utánpótlást, az ennivalót... S ez többször egymás után is megismétlődött.
E.-szel, az unokánkkal is meglestük a madarakat.
Megnyugtató volt, hogy megtalálták egymást, rigó-anyja és -gyereke...
...
Napközben többször hallottam, hogy a rigómama, "szólongatja" rigó-kicsinyét...
...
HA ÉRTENÉM A RIGÓ-NYELVET, MÉG MEG IS ÉRTHETTEM VOLNA A RIGÓ-MAMA NEVELŐCÉLZATÚ CSIRIPELÉSÉT, AMINT A RIGÓGYEREKÉT NEVELTE.
...
Még mostanában is sokszor hallom a "beszélgetésüket"!
...
Nem is gondolnék arra, hogy mi lett volna, ha az éber cicusok közül valamelyik észrevette volna az "elveszett" kismadarat.
...
Ez a rigó"gyerek" hozzánk jött egy éjszakát aludni, megpihenni, erőt gyűjteni, s másnap "útra kelni".
Olyan rövid időt töltött nálunk, hogy még nevet sem adtunk neki...
...így marad ő a rigó"gyerek"..., neve ugyan nem lett, mégsem felejtjük el...
(:-)

259) ...MICÓ, a cica"gyerek"...

Hol volt, hol nem volt, volt/van három macskánk...
...sorrendben: Kormi, Marci és Tóbiás...
...
Elmentem az egyik reggelen vásárolni, a sarki kisboltba.
Hogy jön ez ide?
...

...akkor történt...

...
Hazaérkezésemkor a férjem/papa és E., az unokánk nagy ovációval fogadtak...
...s már mondták is az eseményeket szépen, sorban...
...hogy míg nem voltam itthon, addig...
...nos addig a garázs-eső csatornájából előkerült egy vékonyan nyávogó hang, mégpedig egy kiscica képében...
Ők pedig gyorsan megmentették... és már be is fogadtuk... és adjunk neki enni/inni,... meg "ismertessük össze" a többi macskával,... meg a kis Picur nevezetű kutyánkkal...
S ezt így egyetlen levegővétellel közölték...
G. lányommal mi ketten csak mosolyogva hallgattuk az élménybeszámolót és a jót tenni akarás fokozatait.
...
Ez lett tehát az új feladat...
...telt a nap, s minderre sor került...
A kiscica hozzánk szegődött, nálunk akarta cicagyerekkorát tölteni, s nálunk akar felnőni...
Mindez úgy két-három hete történt...
S a neve?
Telefonos név adás útján V. a lányunk adta neki a MICÓ nevet, amit azonnal el is fogadtunk, s azóta is használjuk...
Miután egyetlen szomszéd sem keresett eltűnt kiscicát, így Micó azóta éli a mindennapokat nálunk, a többi állatunkkal együtt a családunk örömére.
Van játék, kergetőzés, kúszás-mászás, önfeledt nyávogás, jó étvágy, a kosárban sok-sok alvás és nyújtózkodás...
...
Jókedvet hozott ez a cica"gyerek"!
Mindnyájan örülünk a rövid idő alatt teljes jogú "családtagnak", a kis szürke cirmos pamutgombócnak...
(:-)

258) ..."helyváltoztató jókedv..."

E., az öt és féléves unokánk és G., a lányunk jókedvűen szálltak fel az autóbuszra...
...utaztak, nézegettek, s az idő telt...
G. megkérdezte kisfiát:
- Mi történt? E.! Hova lett a jókedved? Ottmaradt a buszmegállóban?
...
... a válasz semmitmondó volt...
...
- Elmenet a jókedvem...
...
- Majd visszajön! ... Biztatta anyukája.
...
Már a nap is eltelt. A jókedv/rosszkedv kérdésről pedig szó sem esett...
...
Este a fürdéskor megint csak mosoly, sőt nevetés "zengte be a házat".
- Anya! Késett a busz, most ért vissza a jókedvem!
...
(:-)

257) ...pancsolunk...

Kaptam egy mms-t, V-tól, a lányomtól.
A küldött kép látványnak elsőrangú, épphogy "meg nem szólal".
S ha megszólalt volna, "boldog rajcsúrozást, kiabálást, hancúrozást" hallhatnánk.
...s hogy mit is mutat az a kép?
...
Természetesen a másfél éves kisfiát, Á-t, aki éppen fültől-fülig mosolygósan űl egy kád fürdő vízben, s játszik a vízbeli játékokkal.
Szinte hallom a "kis kiabálót", örömteli kritikát, hogy ez igazán jó ötlet Anyukám, ebben a nagy-nagy melegben...
...
...a kis "ZABÁLNIVALÓ PANCSOLÓ KISFIÚ"!
(:-)

256) ...némaságot választva...

...bizony, bizony...
...már rég elfelejtettük azt is, hogy cseresznyét ettünk az idén, mert már a meggy is lassan "leért", a feketeribizke, a ribizli, a josta még mutatóban maradt a fákon ill. a bokrokon.
A sárgabarackból alig 10 szem "termett" az idén... nincs is gond a befőzésével...,
...de nem is eszünk az idei barackból...
...
...tehát a gyümölcsök "végzik a dolgukat", mint ahogy én is azt tettem...
...dolgoztam, haladtam..., elfoglaltam magam...
...s így választottam a némaságot, mert más volt helyette, ami kitöltötte a napjaimat...
... s közben nem hódoltam az írásnak...
...de mostmár megint itt vagyok/leszek!!!!!

Reszkessetek emlékek, mert megírlak Benneteket, hogy ne merüljetek feledésbe!
...és persze reszkessetek Ti is olvasóim, mert nincs kímélet!

Írok továbbra is!!!!!!!!!!

(:-)