Tanár akartam lenni, majd az is lettem, ...s vagyok már nagyon sok éve (1978 óta!)
M A T E M A T I K A - ez töltötte/tölti ki főként az életemet!
Nagyon szeretek tanítani!
Az az öröm, hogy a tanulóim a számukra korábban nem ismert dolgokat a közreműködésemmel megtanulják, majd biztonsággal használják, felemelő érzés.
Megértetni, majd alkalmaztatni - ez az én dolgom!
Megérteni, majd alkalmazni - ez a tanulóim dolga!
...mindössze ennyi a titok.
Együttműködni, közreműködni.
...
...ha ez sikerül, akkor a tanítás/tanulás sikeres...
...
Aztán úgy alakult, hogy egyre többet és többet tanítottam... fő állás, másodállás..., felnőtt képzés, aztán másik felnőtt képzés...kézműves iskola...
...most ott tartok, hogy magam is rájöttem, hogy ez nagyon sok!
Nagyon elfáradok, "kilúgozódok"...
Elmondtam a gyerekeimnek, hogy "jövőre már nem fogok ennyit tanítani!
V. az idősebb lányom (szintén tanár) azt mondta nevetve, hogy "anya! hallottuk ezt már korábban is jó sokszor!"
...ez a tréfásan odavetett mondat aztán elgondolkodtatott...
...
Megfogadom...
...és meg is tartom... Lassítani kell egy kicsit!
Hosszú távon tényleg nem lehet a tanítás áldozatává válni!
Kell pihenőket beiktatni, hogy töltődjön/pihenjen/erőt gyűjtsön az ember, hogy másnap megint újult erővel és lelkesedéssel álljon a szépet/jót tanulni vágyó gyermekek elé...
(:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése