338) Kánikula után ítéletidő...

Tudtuk/vártuk/előre "jósolták"... az időjárás jelentést előrejelzők.
Még ma is ragyogó meleg nyár volt. verőfényes napsütés és szűrt napsütés...
...
...nagy csend, aztán hírtelen mennydörgés, nagy-nagy szél, jeget sejtető kopogó eső, ami sok vízzel jött, így a jég elenyészővé vált, ha egyáltalán jég volt és nemcsak az eső cseppek ereje.
Vízszintesen fújta az esőt a szél.
Félelmetes volt.
A bejárati ajtónkat kitámasztó nagy, súlyos, földdel teli virágtartóban gyönyörűen csokorban virágzó bordó muskátlit egy másodperc alatt lesodorta a szél.
Minden kiborult.
A kutyákat beengedtem az előtérbe, mert nagyon megrémültek a vihar erős hangjától.
Csak akkor merészkedtek ki, amikor már elcsendesedett.
Csak zúdult az eső, mintha dézsából öntötték volna ki.
Hurrikánszerű szél, özönvízszerű esővel, kíméletlenül söpör át az ország-város-részen...

Nem kell locsolnunk! Megtette a természet.
...nem így gondoltam...

(:-)

337) ...elfelejtett blogírás... (?)

...nem, nem felejtődött el, ...csak mindenkor a

"második",

"sokadik"

sorszámot kapta...

Volt esemény bőven az elmúlt egy évben, ... nem felejtődtek el...
Remélem, tudok egy kicsit visszaadni majd a megélt eseményekből valamennyit...(?)
Van egy naptáram...
Rám is érvényes az a gondolat/mondás, mint másokra, akik feledékenyek, hogy

"akinek nincs esze, annak legyen notesze!"

Nekem naptáram van, ami segít emlékezni, mi is történt...

(:-)

336) Anyáknapi virág...

B. elmúlt egy éves. Apjával elmentek egy kicsit sétálni/levegőzni (addig a többi szülő és unoka itthon ténykedett/játszott az udvaron).
Jó idő volt, elég sokáig elidőztek... aztán hazaérve látom, hogy a kis legény kezében egy szál virág van...
Anyját lehet vele köszönteni az anyák napja alkalmából...
...
...csakhogy...
...a kis százszor szép szírmait letépkedte az aprócska kisfiú.
Útközben "szeret, nem szeretet"-t játszott (bár ő még nem is ismeri ezt az érdekes kérdés feltevést) és így nem maradt a kis virágból, csak a közepe és a szára.
...
Ez volt a legkedvesebb anyák napi virág, az eredetisége miatt, no legapróbb/legnagyobb ajándéka anyjának...
(:-)

335) Tanításra "ÍTÉLVE"!

Úgy kezdődött, hogy a legszebb pályát választottam!
Tanár akartam lenni, majd az is lettem, ...s vagyok már nagyon sok éve (1978 óta!)
M A T E M A T I K A - ez töltötte/tölti ki főként az életemet!
Nagyon szeretek tanítani!
Az az öröm, hogy a tanulóim a számukra korábban nem ismert dolgokat a közreműködésemmel megtanulják, majd biztonsággal használják, felemelő érzés.

Megértetni, majd alkalmaztatni - ez az én dolgom!

Megérteni, majd alkalmazni - ez a tanulóim dolga!

...mindössze ennyi a titok.

Együttműködni, közreműködni.
...
...ha ez sikerül, akkor a tanítás/tanulás sikeres...
...
Aztán úgy alakult, hogy egyre többet és többet tanítottam... fő állás, másodállás..., felnőtt képzés, aztán másik felnőtt képzés...kézműves iskola...
...most ott tartok, hogy magam is rájöttem, hogy ez nagyon sok!
Nagyon elfáradok, "kilúgozódok"...
Elmondtam a gyerekeimnek, hogy "jövőre már nem fogok ennyit tanítani!
V. az idősebb lányom (szintén tanár) azt mondta nevetve, hogy "anya! hallottuk ezt már korábban is jó sokszor!"
...ez a tréfásan odavetett mondat aztán elgondolkodtatott...
...
Megfogadom...
...és meg is tartom... Lassítani kell egy kicsit!
Hosszú távon tényleg nem lehet a tanítás áldozatává válni!
Kell pihenőket beiktatni, hogy töltődjön/pihenjen/erőt gyűjtsön az ember, hogy másnap megint újult erővel és lelkesedéssel álljon a szépet/jót tanulni vágyó gyermekek elé...
(:-)

334) ...bizonyára jól vagyok...

Emlékszem, amikor a blogomat elkezdtem írni, nem volt minden "felhőtlen" az életemben.
Birkóztam ott, ahol nem igazán volt értelme... fájt a lelkem is...
...aztán ez megváltozott... és most igazából jól vagyok!!!!!
Lehet, hogy ezért nem írtam az utóbbi időben...
...most megint írok...
...
Valakinek ajánlottam:
- írni kell, ha szomorú, bánatos az ember, hogy "KIÍRJA MAGÁBÓL A GONDOLATOKAT", hogy túljusson a problémán, hogy elhalványuljanak, elfelejtődjenek a dolgok...
-
- írni kell, ha örül az ember,  hogy "KIÍRJA MAGÁBÓL A GONDOLATOKAT", hogy megmaradjanak a felejthetetlen pillanatok, események, történések...

Az írás számomra azt jelenti, hogy szóba állok magammal,

hogy időt szakítok magamra!

Ajánlom B Á R K I N E K kipróbálásra az írást!
...hogy "világgá kiabálja" az örömét és hogy "világgá sírja" a bánatát... 
S E G Í T ! ! ! ! !
(:-)

333) ...ételrecept-módosítás: töltött káposzta, ami nem töltött káposzta...

...az történt, hogy én is a hagyományos karácsonyi ízeket terveztem... ezért a hungarikumnak számító töltött káposztát is bevettem a "menü rendbe"...
Csinos fejes káposztát találtam... sikerült kiügyeskednem a torzsát és már bele is raktam az enyhén sós vízbe melegedni/abálni... fa kanál nyelével - ahogy azt az Édesanyámtól  láttam/tanultam - varázsoltam le a leveleket, s kiraktam a fedőre, hogy legyen hely az edényben...
Végére értem a műveletnek, lefejtődtek a levelek.
Úgy döntöttem, hogy visszarakom a lefejtett leveleket a meleg lébe, merthogy úgyis csak másnap kerítek rá sort a megfőzésére.
Elzártam a gázt, ...aztán itt jön az, amit így már utólag tudom, hogy baki volt... rátettem az edényre a tetejét.
Másnap jöhet a töltött káposzta készítése... lendületével fogtam hozzá a művelethez.
Edényből levele ki...
...nono!
...az összes levél "rongyos", csupa lyuk, szakadozott lett...
...
A töltött káposzta pedig nem maradhat el, ...így módosítottam az ismert alap recepten:

Az edény aljára tettem apró savanyú káposztát, amire füstölt szalonna bőröket helyeztem, majd jöttek a húsgombócok, rá császár szalonna-csíkok...
Ízesítettem, megfőztem, majd a tetejét leborítottam az apróra szeletelt rongyos káposzta levéllel, és újraforraltam az egészet...
...
Mi tagadás, az értékéből egy cseppet sem veszített, annak ellenére, hogy ez a töltött káposzta nem lett töltött káposzta, csak töltött káposzta ízű-állagú fenséges eledel...
...
...azért azt bevallom, hogy nem jelentkezem ezzel a recepttel

"a legjobb szakács" 

-címre!

No és utánozni sem ér!
(:-)

332) KESKE... MASKA... FESKE...

Á. beszél...
...folyamatosan...
...már óvodás! (két és fél évesen!)
...
Kis képeket nézegettek, s meg is nevezte a képeken lévő állatokat...

KESKE = kecske

MASKA = macska

FESKE = fecske

...van az a kor, amikor még a hangok kiejtése, a szavak tanulása időszakában érdekesen történnek.

ARANYOS!

(:-)

331) Á. óvodás lett...

Á. két és féléves, és óvodás lett.
Ez nagy hír a családnunkban!
A jókedvű, mindig mindent megvizsgáló, jól szemügyre vevő kisfiú mostmár közösségben tölti a napjait.
Eleinte csak fél napokat volt távol anyjától és a nyolc hónapos tesójától, B-től, de lassanként az egész napját az oviban való időtöltés jellemzi.
...
Nehezen indult...
...sírt, nyugtalan volt... (pedig úgy ismertük, mint akit igencsak nehéz a kis nyugalmából valamivel is kibillenteni...
...hát sikerült az óvodával ezt megtenni...
...pedig a szülei  gondosan készítetté gyermeküket a közösségbe...

A jele: kis lapát.
Édesanyja minden holmiját "megjegyezte" a lapátocskával, hogy Á. le tudja "olvasni"...
...tehát eljöttek a DOLGOS ÓVODÁS HÉTKÖZNAPOK, amik azért mindig ÜNNEPNAPOK IS!

Á.! Kívánom Neked, hogy szeresd meg az ovit, érzed jól magad ott, a többi kis nebulóval együtt!

... s ne feledd, apa, anya és B. mindig hazavárnak!

(:-)

.

330) ...várjuk az ISON-t, a "túlélő" üstököst!

...az internet igencsak "tele volt" érdeklődőkkel az utóbbi napokban...
Vártuk, mi is fog történni. Képek, animációk, aztán hosszas hallgatás (olyan vihar előtti csend volt ez)...
Aztán a HÍR:
...hogy JÖN,
...mi meg VÁRJUK!
Hozzánk jön, vissza jön...
Várakozással teltek/telnek napjaink/óráink...
Gyere csak ISON!
Hadd lássunk, gyönyörködjünk Benned!
Látványod a képeken is felejthetetlen, ... hát még élőben!
Kíváncsiak vagyunk Rád!
(:-)

329) ...aggódás ISON-ért, az üstökösért...

Mindnyájan feszült figyelemmel kísérjük a képeket, fotókat..., hol jár, éppen "mit csinál"...
...száguld, hasít, siklik, repül... szédült tempóban megy a NAP felé... (lehet, hogy a vesztébe?)

... "mondjuk", vigyázzon magára, mert mi is szeretnénk egy kicsit még látni a tiszta égbolton..., 

...vendégül látni az udvarunkon, ill. az ablakainkban...
...hogy tündöklő fényével elkápráztasson..., s emlegessük, hogy a mi életünkben volt módunk arra, hogy lássunk egy ilyen "csodát"...

...de sorsa nem a mi kezünkben van...

Reménykedünk, drukkolunk, hátha sikerül NEKI! 
...túlélni...
...megmenekülni...
...
...s teljes fényben, csillogva továbbpompázni...

(:-)