Oldalak

2011. március 6., vasárnap

9) Fészekrakóéknál

Meglátogattuk a majdnem családot.
Minden előkészítve.
Apró babaholmik, szükséges eszközök, lakásátrendezés..., meg ami vele jár.

Bizakodással teli érzések.

Eddig minden rendben.
V.és T. eddig ketten, hamarosan hárman, családként.

Idő..., idő..., idő.
A pocaklakó már itt van, jelzi minden mozdulatával, hogy Ő is jelen van, csak még nem közöttünk: az összkomfortos, luxus-"Mama-Hotelben", egyre kisebb helyen tölti az idejét.

Jön, majd, ha eljön az ideje... a kis jövevény, az új családtag. Várjuk!

Milyen csodaszép a magyar nyelv!

Oly sokféleképpen kifejezhető a szeretetteljes várakozás, a reményteljes, mással össze nem hasonlítható érzéskavalkád.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése