34) A U T Ó...

Csupa N A G Y B E T Ű V E L !!!!!

T. és V.!

Gyerekeink!

Kívánunk Nektek nagy örömet,

balesetmentes vezetést...,
sok-sok szerencsésen megtett kilométert...

és nagyon jó egészséget!!!!!!

... s mielőbb várunk H A Z A Benneteket!...

(:-) (:-)

33) Gyógyulófélben a Bleki kutyánk

"Nálunk a kutya is ember!" - szokta mondani a férjem.
Most is így történt...

Aggódtunk, mérgezésre gondoltunk...

Még az állatorvos is azt mondta, a jelek alapján mérgezésre gyanakszik...

Aztán a vizsgálat után kiderült kullancs-fertőzés okozza a levertséget, az erőtlenséget, kedvetlenséget, a több, mint 40 fokos lázat.

Ínjekciót kapott... Remélhető, hogy hatásos lesz.

A bölcs kutya nem evett, nem ivott, koplalt és csak feküdt, ... feküdt a félárnyékban.
Nagy barna szemeivel szomorúan, segélykérően nézett ránk...
Máskor pedig a nagy területen virágzó gyöngyvirág hűs levelei között talált megnyugvást..., vagy a magas fűben, a diófa alatt...
Naphosszat hasalt a hideg leveleken, enyhítve lázát...
Alkalmanként pedig vizet/tejet ivott felváltva... egyre sűrűbben...

Beszéltünk/beszélünk Hozzá, nyugtatgatjuk... s Rá bízzuk a továbbiakat...

S bizakodunk továbbra is...,
...a gyógyulásában...

32) Ültess fát!

Tavasz van, így szót fogadtam a felhívásnak. Mégpedig annyira, hogy három hársfát ültettem el.

A kis fácskák a kövek között magról keltek, megmentettem őket! (legalábbis remélem).

Az átültetés után reménykedem, hogy majd növekedésük után nagy-nagy árnyékot vetnek az udvarra, s mi élvezhetjük majd azt.
A kis magoncok "ősei" 10-12-m-es hársfák, tehát lesz árnyék, sőt lesz a madaraknak hely a nyugalmas életre...

Bizakodó az az ember, aki fát ültet - mondják öregjeink - hosszú életű lesz.

Bizakodó vagyok én is, mert meg szeretném érni a felnövekedését ... az pedig hosszú-hosszú idő...

A most kb. 10 cm-nyi fácskák még messze vannak a fa-léttől, de már egy napja a végleges helyükön vannak, nyugodtan tudnak növekedni.

Ezek a kis fák ajándékok, furcsa ajándékok...

AJÁNDÉKOK, tőlem/nekem, a névnapomra...

Jókívánság: növekedjenek szépen, jó nagyra azok a kis növények...!!!!!

31) Bleki kutyánk beteg

Bleki nálunk született.

Sosem fogom elfelejteni azt az áprilisi napot, amikor a kis fekete gombócot tartottam a kezemben, s kis piros, lógó nyelvvel nyüszögött, anyja, Fürge után.
Mindez Bleki volt 2004-ben.

Megszerették a gyerekeim, s szerette E., az unokám is.
Sokat játszottak együtt. Labdáztak, szaladgáltak...
Okosodott. Aztán jól megnőtt, felnőtt, erős kutya lett belőle. Őrizte a házat, hallatta hangját, mindenre figyelt..., mindig jókedvű volt...

Bevett szokássá vált Nála, hogy a kapunknál a lábunk mellett sorozatosan kiszökött az utcára.
Fél/egész éjszakákon át izgultunk miatta. Keresgéltük...
Aztán másnap hajnaltájt megjelent a kapu előtt, s nyüszítve kért bebocsájtást.
Persze jól "megszidtuk", aztán jól megsimogattuk, bízva, hogy máskor nem fog előfordulni.

Kicsit elegünk lett a csavargásából, így aztán úgy döntöttünk, hogy kivisszük a hobbi telekre, ott őrizze a házat, az udvart/kertet tovább.
A változásban bizakodtunk.
Jól is ment minden egy ideig.

Majd a vadonatúj kerítésen hol itt, hol ott akasztotta körmeit a drótba, s nyitott rést, majd vágtázva ismét elszökött tőlünk...
Megkötöttük/szabadon engedtünk...., s ez így folytatódott, néminemű csavargással vegyítve.
Újabban ismét csak másnap jött haza, s várt bennünket délután az udvar közepén a füvön heverészve, hamiskás kutya-mosollyal.
...
Egy ilyen csavargás után hazajött, de vonszolta magát, nem eszik/nem iszik, csak fekszik és alszik...
...
Megmérgezhették?

A viselkedése erre utal...

Bízunk benne, hogy hamarosan felgyógyul, s megint az az ugrándozó, jókedvű kutya lesz, mint aki volt.

Remélem tanult Bleki abból, hogy nem igazán lehet itt össze-vissza csavarogni.

Mi meg azt tanultuk, hogy jobban kell Rá vigyázni, jobban oda kell figyelnünk...

30) Ünnep

Ott voltunk Nálatok!
Á.-t és Szüleit meglátogattuk.

Néhány nap színesítette a mindennapokat.

Volt Á.-mosoly és sírás is, alvás, séta és levegőztetés... mint ahol egy pici gyermek él...
Nagyon jól telt az idő.

Itt voltatok nálunk!
E. és Szülei megérkeztek hozzánk. E. és anyukája maradtak velünk.

Néhány nap színesítette a mindennapokat.

Volt E.-hang az udvaron; öröm, kutyákkal való labdázás, hintázás, létrára mászás, esti tűzgyújtás... mint ahol egy óvodás tartózkodik.
Nagyon jól telt az idő.

Eljöttünk.

Elmentetek.

...

Most csönd van. Csak a saját hangunkat hallhatjuk, ha beszélünk.
Más ez...

... de minden Rátok emlékeztet, s tölt fel bennünket, addig míg újra találkozunk!

Jó volt Veletek!

(:-)                                  (:-)

29) Családfa

Találtam egy családfa-készítő lapot, ami nagyon egyszerűen működik: a családtagok (nevük, nemük és egyéb adatok...)  beírása után megjeleníti, meg is rajzolja a személyeket.

Nagyon tetszett, örülök, hogy kipróbáltam a saját, szűk családomra.

Hahó! 5-let! (=ÖTLET!)

Ha Valaki szeretné a saját családfáját "feltérképezni", kattintson a KÓD-mezőben a második linkre: az "ittvoltam.hu/családfa..."-ra, s máris kezdheti a regisztrálás után saját kutató/emlékező/megörökítő munkáját.

Jó

   családfa készítést

                              kívánok

                                           MINDENKINEK!

Elképedve tapasztaltam azon a lapon, hogy van olyan családfa, amelyikben több, mint négyezer "szereplő" van...

Egy ekkora alapossággal elkészített családfa rengeteg munkával jár, de megéri...

A kutakodás a családunk tagjainak személyeiről, életéről, értékes emlékezés alapja lehet.

Sok-sok információ birtokába juthatunk a keresgélés során.

Nem felejtődnek el azok a családtagjaink sem, akik már túljutottak az élők során.

Emlékeinkben szeretettel őrizzük MINDNYÁJUKAT.

***************************************************************************************

Felejthetetlen számomra, amikor jó pár évvel ezelőtt a testvérem, J. egyre nagyobb papírlapokon, kézi rajzolással, precízen tüntette fel azokat a családtagjainkat, akiket meg tudunk nevezni.

A precizitására jellemző, hogy levéltári kutatásokat végzett, hosszú időn keresztül, órákon/napokon/heteken/hónapokon át...

Visszajutott időben az 1700-as évekig...

Le a kalappal előtted TESTVÉREM!

Minden elismerésem a Tiéd!!!!!!!!!

No és akkor az én "kicsi" családfám:

A KÓD-mezőben a második, az "ittvoltam.hu/dobozgeneralo"...-ra kattintva megjeleníthető, s a kurzor mozgatásával az egész megtekinthető:

<!-- http://www.ittvoltam.hu/ adatszolgáltató kódja -->
<iframe id="familytreeframe" src="http://www.ittvoltam.hu/dobozgeneralo.aspx?command=2&id=d2183729-cd69-417a-9a28-e5cd72d1a4aa&affid=d6ca0f6c-367d-4a26-a999-6e034cb874ba" width="596" height="400" frameborder="0"></iframe>
<div style="width:596px;text-align:right;margin-top:2px;"><a href="http://www.ittvoltam.hu/csaladfa/default.aspx?id=d2183729-cd69-417a-9a28-e5cd72d1a4aa&affid=d6ca0f6c-367d-4a26-a999-6e034cb874ba" target="_blank">
Cs. V. családfája
</a></div>
<!-- http://www.ittvoltam.hu/ kód vége -->

(:-)

28) Bemutatkozom...

Én egy kis ember vagyok a nagyvilágból…

A Föld nevű bolygón, az Északi féltekén, Európa közepén, egy kis ország, Magyarország közepén, Cegléden élek.

Akár ceglédinek is vallhatom magam, mert többet éltem/dolgoztam itt, mint bárhol máshol.

Nem itt születtem, hanem párszáz kilométerrel odébb, Hajdú-Bihar Megyében, Derecske nevű kisvárosban, Édesapám szülőhelyén. (+)

Laktam korábban Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye legnagyobb városában, Nyíregyházán a tanulmányaim miatt, ill. kis családunk megalapítása idején, Gávavencsellőn.

Felejthetetlen kötelék fűz Kemecse községhez, mert ott születtek a lányaim.

A sok e-hang/betű végigkísérte az életemet, mert Édesanyám (+) Szolnok Megyében, Kenderes községben született.

Cs. J. G., a fiútestvérem, Debrecenben él a családjával.

Férjem H. Á. könnyűipari (cipőipari) szakmérnök, vállalkozásában dolgozik.

Lányaim H. V. középiskolai tanár (matematika-rajz szak), H. G. egyetemi tanulmányai (filozófia, török nyelv) vége felé jár; mindketten családosak.

Unokáink: E., Z.(+), Á.

Tanárként dolgozom (matematika-pedagógia szak) több mint 30 éve.

Matematikát, tanulásmódszertant, viselkedés és kommunikációt, pályaorientációt tanítok középiskolásoknak.

Elérhetőségem: h.csizmadia.vali@gmail.com

Én egy kis ember vagyok a nagyvilágból, és írom tovább ezt a blogot…

...

..

.

27) Ötszázadik!

Kedves blog-olvasóim!

Köszöntelek Benneteket abból az alkalomból, hogy fordulóponthoz jutott a blogírásom, ill. az írásaim megjelenítése.

5 0 0 .

Számomra ez nagyjelentőségű, igen fontos!
Bízom benne, hogy akik olvasnak, erőt tudnak meríteni a kis gondolatokból!

A lelki-töltődést én is minden nap megérem, s igazán jó hatással/visszahatással van rám.

Javaslom bárkinek azt az elfoglaltságot, amivel boldognak, kiegyensúlyozottnak érzi magát.!

Folytatom... az írást... továbbra is...

Minden Kedves Olvasómnak az elképzelése szerinti legjobbat kívánom, a legjobb szívvel!

Üdv.!

Ho Csiz Vali

26) Ragozás

Gyerekeink!

Ha nálunk Vagytok...

Még el sem mentetek, máris hiányoztok!
(:-)

Ha Nálatok vagyunk...

Még el sem jöttünk, máris hiányoztok!
(:-)

25) Könyvtári tagság

Új, egészen aktív tagja lett a Városi Könyvtárnak Gy-n.
Édesanyja beíratta a könyvtári tagok sorába a még egy hónapnál is fiatalabb kisfiát Á.-t.
Szegény kisgyerek..., mondhatnák néhányan.

Pedig itt, ekkor kezdődik az olvasóvá nevelés!

Nem lehet ezt elég korán kezdeni!

Már ki is hozták az első kedves könyvet, s olvassák a Vackor, a piszén-pisze kölyökmackó történeteit...
;-)

24) Matematika könyv

Néhány éve találtam a könyvesboltban egy kemény lapú, hajtogatós kis könyvecskét.

Számok 20-ig kis képekkel,  formákkal.

Igazi könyvecske, nem az a fajta rágható és megkóstolható, fürdővizet is kibíró, hanem egy valódi kiadvány..., egy párnáskönyv...,

egy K Ö N Y V !

;-)

Mosolyogtam amikor fizettem.

Micsoda könyv-ajándék!

Első matematika könyvét kapta a nagyobbik unokám, E., még három  hónapos korában.

                                                         ?????
Szegény kisgyerek...,

mondták néhányan mosolyogva...

23) Unokatestvéri szeretet

E. és Á. unokatestvérek. Kisfiúk. Ők az unokáink.
E. januárban volt négy éves, Á. ezen a héten lesz egy hónapos.

Már találkoztak.
Á.-t még nem  igazán érdekelték a körülötte lévő dolgok. Neki a Szülei és a  számára biztosított nyugalom jelenti még a "világot".

Á. születése előtt E. közölte, ha megszületik, "majd adunk neki cumit".

E. látogatásunkkor jól "szemrevételezte" az új családtagot, megállapította, hogy "még nagyon picike, sokat alszik, és ha megnő, majd fognak játszani". Aztán folytatta játékát.

Aztán néhány nap múlva elővette a "Tente Babát" és szerető gondoskodással megnyugtatta, mesélt neki, betakargatta, megsimogatta, jóéjtpuszit is adott neki.

Majd a szokásos esti telefonálásunkkor...
"Te Mama! Figyelj csak! Menj el hozzánk, keress egy játékot és vidd el a kisbabának! Hadd játsszon! Jó?"

Én szót fogadtam.

A kiválasztott játék egy kis piros autó, ami ajándék E-től Á-nak. Az első kis piros autó...

Visszük a kis autót egy plüss nyuszi kíséretében, s átadjuk...

A fogadtatásról, majd hónapok múlva...

 

Mi ez, ha nem szeretet a javából?... 

Szeretet...

Unokatestvéri szeretet...

Csoda helyes!

22) Jó találmányok!

Mi, a férjemmel korunk szerint közelebb vagyunk a 60 évünkhöz, mint az 50-hez.
Sokmindent megéltünk, sok jót/rosszat.
Így visszaemlékezve, több jót; de voltak nagyon nehéz időszakaink.
Rengeteget dolgoztunk az életünk során...
Főállásban, mellékállásban, sokadik mellékállásban...
Mindig ténykedtünk..., jókedvűen...
Szellemi/fizikai, alkotó/kiszolgáló munka váltakozva...
volt eddig belőle bőven...

Szerencsénk van, hogy mindketten szeretjük a földet.

Műveljük évtizedek óta, s élvezzük munkánk és a kertünk gyümölcsét egész évben. Szinte önállóak lettünk a családunk gyümölcs-zöldség ellátásában.
No és a virágaink, bokraink is megszépítik a mindennapjainkat.
Megtanultunk sokmindent a föld/kertműveléssel kapcsolatban.

Szeretjük mindezt...

Hisszük, hogy az erőnk az elfoglaltságainkkal megsokszorozódik.

Ilyenkor tavasszal különösen sok a munka, aztán

             nyáron különösen sok a munka, aztán

             ősszel különösen sok a munka,

             s télen?

             minden nap kijárunk a hobbi-telekre kutyákat/macskákat etetni/itatni, a kismadarakat jóllakatni, havat söpörni, hógolyózni, unokával hóembert építeni...

Egy-egy egésznapi kerti munka után, általában sötét este, már-már "négykézláb"-on jövünk haza, annyira "eldolgozzuk" a kezünket/lábunkat.

Ilyenkor emlegetjük a családi szókapcsolattá vált "jót haladtunk ma is!",
meg  hogy "ettől többet már nem lehet dolgozni!" és a
 "JÓ TALÁLMÁNYOK"-at:

• a meleg fürdővizet,
• a meleg, vagy hűs lakást,
• az ágyunkat, és az alvást,
• a szelet kenyeret, hozzávalóval...
• valamint a jókedvet és a bizakodást is...

Hálásak vagyunk mindenért, mindezért...,

s folytatjuk tovább, ill. másnap kezdjük elölről...

Köszönjük...

:-)   :-)

 

21) Mákos/diós bejgli

Most jöjjön az a klassz, egyszerű receptet!

Jó szívvel ajánlom a "sütkérezőknek"!

Hozzávalók:
50 dkg liszt ( 2 evőkanálnyi teljeskiörlésű, a többi sima liszt)
25 dkg vaj, vagy margarin
2 egész tojás
2 dkg élesztő
1 ek. cukor
pici só
1,5 dl tejföl
a kenéshez: tojás

                                Töltelék:
                                10-15 dkg cukor
                                 30 dkg mák, citromhéj, mazsola, 1 evőkanál szezámmag
                                        vagy
                                 30 dkg dió, 1 reszelt alma, fahéj, 1 evőkanál lenmag

előző este begyúrni, hűtőbe, fóliába csomagolva tárolni egy éjszakára, másnap nyújtani, tölteni, kenni, 10 percnyit pihentetni, sütni...

Jó étvággyal a szeretteinknek felkínálni és elfogyasztani! : - )
Kedves M.! Köszönöm a receptet Neked! Utólagos engedelmeddel adom közre, hogy más is elkészíthesse!

20) Vidám bejgli, azaz mákos/diós tekercs kiskanállal...

Imádjuk a mákos/diós bejglit...

Kaptam egy nagyon klassz receptet, a hétvégén ki, is próbáltam.
Minden rendben ment. A sütés is folyamatban volt már, az illatok is érezhetők voltak, amikor ott kellett hagynom egy kis időre. Nem tudtam mit tenni, kis lángra vettem a sütőt, bízva abban, hogy visszaérek.
Aztán meg is érkeztem, a sütőt elzártam. Langyosra hűlt aztán jött a kóstolás...
Nagyon finom, ropogós lett...
Másnap, azaz ma újra ettem belőle.
Szeleteléskor ropogósan lehetett csak vágni, bár nem morzsálódott nagyon szét, csak annyira, hogy kiskanállal lehetett csak megenni egy részét.
Nem gondoltam, hogy a sütési bakim olyan jól sűl el, hogy nevetés lesz a vége.

Kedves Barátném!
Szeretettel vittem Nektek kóstolnivalót.
A "Jó étvágyat hozzá!" mellé elfelejtettem mondani, hogy kiskanál is szükséges az elfogyasztásához :-) !

Ezek boldog bejglik lettek, mert mosolyra fakasztottak, én meg jókedvű lettem, mert finomat ettem... :-D!

19) Képek... az újszülöttről és kedves családjáról

Fotókat kaptunk...
Már többször is megnéztük azóta...
Jó hangulatot teremtettek. Köszönjük!

Szemmel látható a változás a születés óta.

Másfél centi növekedés és bő félkilónyi súlygyarapodás..., három hét alatt.
Milyen kicsi, és milyen nagy változás egy picinyke életben...

A fotósorral látunk egy új családot, az alakulását, a formálódását, a felelősségvállalás,
a szeretetteljes gondoskodás, gondozás szép példáját.

Látjuk T.-t, a fiatal apát, aki úgy tartja, öleli a pólyában újszülött kisfiát, mintha mindig itt lett volna velük, s veszi szemügyre szeretetével...

Látjuk V.-t, a fiatal anyát, aki a szülés/születés után minden érzékszervével csöppnyi kisfia rezdülésével ismerkedik, s próbálja megérteni  Őt...

Látjuk Őket a babakocsijukat boldogan tolva, benne pedig gyönyörű kisfiukat levegőztetve.

Isten Hozott Á.! ... az új családodban!!!

... és hol vannak azok a fotók?

... a szívünkbe/lelkünkbe zártuk azokat ...
... onnan tesznek ezután jó szolgálatot ...
... leszünk tőlük jobb emberek, bizakodók ...
... s boldogabbak...


(:-)    (;-)    :-o

18) Szeretlek Mama/Papa!

Nem hiába a legszebb szavak egyike a "szeretlek" szó.
Tartalmát tekintve szívet-lelket gyógyító, felemelő érzések birtokába juttató, felejthetetlen csengésű.

Játszótérre vitte G. E-t. Anyja és kisfia a hétvégi erős szélben is kimerészkedett.
E. búcsúzásként odaszaladt hozzám, s boldog mosollyal mondta: "Szia Mama! Szeretlek! Majd jövünk!"

Boldog voltam.

Eszembe jutott, hogy máskor a Papa ölébe ugorva, nyakát kis kezével körbefonva közli csillogó szemmel: "Papa! Szeretlek!"

Milyen jó annak, aki már gyermekkorában megtapasztalhatja az őszinte szeretetet, és hangoztatja is.

Milyen jó annak, aki felnőtt korában megtapasztalhatja az őszinte szeretetet, és hangoztatja is.

Nagyon jó nekünk...

Köszönjük!!! ...

Mi is S Z E R E T Ü N K !!!!!!!!! BENNETEKET! :-)

17) Frász!!!!!

Most, amikor bejelentkeztem a blogomba, azt az információt kaptam, hogy eltűnt az egész eddigi "művem".

Aztán kiderült, hogy mégsem...

Sajnálnám, mert örömet okozott, s az emlékeim sem vesznek el, hanem egy kicsit megmaradnak...

Ha lenne a kezem ügyében egy smile, kicsordult volna a könnye..., mert szomorú lenne...
: - (                                 : - )

16) Hónapforduló

Egy egész hónapon át jegyeztem a gondolataimat az új blogomban...

Ez egy röpke idő.

Ünnep. Sajátos kis ünnep, mégpedig H Ó N A P F O R D U L Ó.
Nagyon jól érzem magam "benne". Tetszik ez az új foglalatosság.

Beteljesült az álmom... Mindig szerettem volna naplót, emlékezést írni, most jött el az ideje...

Köszönöm Sz. E.-nek, hogy megmutatta, hol induljak el.

E.!

Jó, hogy a kínai mondást nem szó szerint értelmezted, és nem halat adtál nekem, hanem megmutattad, hol lehet horgászni.
Kellemes perceket töltök a gondolataimmal..., feltöltődöm általa.
Nem felejtődnek el az események a kis életemben. Utólag olvasva, szinte vérátömlesztést jelentenek.

Folytatom...
S javaslom mindenkinek, hogy foglalkozzunk így is magunkkal.

Ez a blogírás önismereti tréning, mert megtanít máshogy, másképp gondolkodni.
A fotóim pedig...
Új szemmel látom a világot a fotóimmal is.

Hálás vagyok ezért...

15) Első!!!!!

... az adott pillanatban felejthetetlen, aztán az idő előrehaladásával, a rengeteg megélt első dolog után elhalványuló, akár elfelejthető dolgok kerülnek az utunkba...

Az élet kezdetén nagyon sok az első...
Az első dolgok az újdonság erejével hatnak..., az esetlenséggel, magabizonytalansággal telítettség után talpraesettséggel és magabiztossággal folytatható..., de csak a megélt e l s ő után...

Van abban valami meglepő természetesség, hogy kinek, mikor, mi az első.

... az első önálló száguldás a nagy biciklin ...,     az első friss levegőn töltött percek az életben ...

... az E L S Ő -k kezdetei valamiknek, amiknek folytatása lehet...

Mindenben az első, az  nagy élmény!

Próbáljuk meg nem elfelejteni azt az érzést,
ami akkor kerít hatalmába bennünket, amikor megérjük az ELSŐT !!!!!!