127) A "durva-anyázástól a Kezét csókolom tanárnő!"-ig!

Amikor tanítottam T. G.-t, és kisgyerek lett volna, akkor amolyan vásott kölyök hírnévvel ruháztuk volna fel, mert olyan volt...

...csakhogy már nem volt kisgyerek, hanem egy általános iskolát elvégzett, a 14. életévét betöltött, jól "megtermett" fiatalember.

Az iskolában a tanuláshoz való hozzáállása a 0-val volt egyenlő.
Nem tudtuk mit akar, nem derült ki..., nem tudtuk miért ilyen, hiszen az Édesanyja sok energiát fektetett a nyugodt körülmények közötti nevelésébe...

No és a magatartása?
A "huncut,gazember,tekergő,csavargó,mindenhájjalmegkent,sötétbenbujkáló,elvetemültgazfickó", (így egyszerre, s levegő vétel nélkül egymásután kimondva sem tükrözte mindazt, amilyen volt valójában...)

És a modora? Szörnyű volt!
Minden második mondata azzal kezdődött, hogy "a .... anyád!"

Az életében "szerepet játszó" tanárokat mindet kihozta a sodrából, szép szóval, vagy türelmetlenül, mindegy, hogyan bántak vele...

Mindent kipróbáltunk Vele kapcsolatban: ...kérdeztük, szép szóval "eregettük", próbálkoztunk, hogy működjön együtt velünk... de a pedagógia teljes csődjeként tekinthetünk a Vele töltött időre.

Telt az idő...
...megbukott a 9. osztályban...
...megbukott a 9. osztályban...
...nem haladt 5-ről a 6-ra, pontosabban 9.-ből a 10.-be!
...majd leszámolt, az iskolából elment...
...
...aztán még "képben volt", tudtuk, hogy szakmai képzésre jelentkezett, az érvényes 8. osztályos bizonyítványával...
...majd a tanfolyam elvégzése után sikeres végbizonyítványt szerzett...
...
Sokáig nem tudtunk róla!
...
...most, nyári szünetben...
...
...nézegetem a virágaimat az utcán a ház előtt, amikoris hangos "Kezét csókol tanárnő!-re lettem figyelmes.
-Meg tetszik még ismerni? Én ám nem felejtettem el a tanárnőt!
...
 A kérdés után válaszolom, hogy:
-Persze, emlékszem!

...és akkor meséli, hogy mi történt vele...

Van munkahelye, nyelvet tanult tanfolyamon, mert szükséges a munkájához.
Egy héten belül megy külföldre, hogy hazatérve a munkáját már továbbképzett emberként folytathassa...
...hogy az Édesanyja is jól van, sokat dolgozik...
...
...mondja, mondja, mondja fáradhatatlanul...
...
Kérdez rólam, a családomról...

Beszélgetünk hosszasan.

Majd elköszön, egy "Örülök, hogy láttam a tanárnőt! Vigyázzon ám magára! Kezét csókolom!"-mal.

Elhalad, már nem látom, csak azon tűnődöm, kiből/kivé vált ez a fiatalember?
Milyen jó, hogy jó irányban változott!

...nem volt minden hiábavaló!..., csak nagyon elhúzódott az a sok-sok éven át történő "bírkózás" egy gyerek kontra többször tíz tanár között...

...mégis lett jó a vége...

(:-)