Amikor E. egyedül volt itt először egy hosszú hétvégére (péntek délutántól, vasárnap délutánig!), anyjával telefonon tartottuk a kapcsolatot.
Többször is beszéltünk/beszéltek egymással...
Egyik alkalmommal a délutáni alvás kezdetekor E. elsírta magát, hogy
-"Nagyon hiányzik az anyukám!"
...aztán folytatódott...
-G., E. anyukája mondta a telefonba, hogy
-"Ez nagyon gyors, nem csinálunk ilyet többet, hogy két hétvégét egymás után távol töltsünk egymástól, mert nagyon hiányzik a kisfiam!"
...aztán folytatódott...
E.-t hazavittük, s hazajöttünk...
Az esti szokásos telefonáláskor E. mondta:
-"Nagyon hiányzik a papa és a mama, miért nem maradtak itt velünk?"
Tetszenek ezek a megnyílvánulások...
...olyan szívet-lelket melengető őszinte érzések kerítenek hatalmunkba, hogy szinte leírhatatlanok...
(:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése