...nemrég történt...
E., az unokánk nagy előszeretettel tölti az idejét a Papájánál, a műhelyében, ahol a Papa a bármilyen cipők, bármilyen bajával addig foglalatoskodik, míg ismét ép és egészséges lesz az éppen javításra való lábbeli...
A kisgyerek érdeklődő, mindenre nyitott, mint bármelyik más kisgyerek...
Mindent megfog, érdeklődik, mi micsoda, mire való...
"Kalapácsolok!" mondja, mert minden alkalommal kezébe kapja a suszter-kalapácsot, s azzal "ügyködik".
Tetszetősek számára a Papa eszközei, szerszámai...
...legfőképpen azonban a szegek, mert azok dobogós helyen állnak, s minden alkalommal E. különös érdeklődésének középpontjába kerülnek...
A sokfakkos, különböző, válogatott szegekkel teli fiók tartalma roppant érdekes, mert E. mindig rendezkedik egy kicsit benne...
Már ott tart a helyzet, hogy a sok fakkból mindössze egy nagy kerek edénybe került az összes apróbbnál is apróbb szeg, mert a történet "érdeklődő hőse" összeborítgatta azokat.
...többször is...
Kicsit hamiskás mosollyal, Papa felé fordított, érdeklődő arckifejezéssel teszi fel a kérdést, amikor borítgatja a szegeket innen-oda, s onnan-ide: "Jó Papa?"
"Jó kisfiam!" Hagyja rá a Papa, s mosolyog közben...
Amikor először megláttam kettejük páros "alkotását" megjegyeztem, hogy ide aztán nagyon türelmes Hamupipőke kell majd, aki szétválogatja ismét azokat a szegeket, ezután a vissza-össze (=össze-vissza) szegszortírozás után...
...csak sejtem, hogy ki is lesz az a Hamupipőke...
(:-)
Kedves OLVASÓM! Köszöntelek! Bemutatom a NAPLÓM-at: ... az életemet/életünket... benne: események, fotók, történetek... az emlékezés segítésére, ill. szolgáljon ajándékul bárkinek, aki örömét leli az elolvasásában. Várok szeretettel mindenkit a virágaim és állataim megtekintésére... Ho Csiz Vali
2011. október 30., vasárnap
173) Bolondos ajándék házi feladattal!
Bevallom, elterveztem...
...mármint azt, hogy előrukkolok valamilyen ökörséggel...
?????
... egy tökkel...
?????
Ajándéknak szántam a testvéremnek, J.-nak a hobbi telkünkön termesztett kisméretű tököt, azzal a szándékkal, hogy R.-nak, a kislány unokájának "faragjon" belőle töklámpást.
Kora délutáni időben adtuk át a tököcskét, azzal, hogy komoly házi feladat van vele, merthogy estére, mire dolgunk végeztével újra találkozunk, a lámpást ki is kell faragnia, sőt "belakni", azaz mécsessel ellátni és rendeltetésszerűen világítani is vele!!!!!
...jó kis ajándék...
...jó kis házi feladat...
...vagy kifaragja, vagy nem..., gondoltam...
A férjem Á. meg azt mondta mosolyogva, hogy egyébként meg azt csinál vele, amit akar, ha mégsem akar házi feladatot készíteni...
...hát igen, nekem is szöget ütött a fejemben a gondolat...
...akár a fejemhez is vághatja a tököt, azzal, hogy menjek vele a csudába!...
...
...csak bizakodtam, hogy mindez nem fog megtörténni...
...különben még sohasem voltam ennyire közel ahhoz, hogy tökkelütött legyek!
...és még akkor ne is panaszkodjak, mert én akartam!
De az én testvérem mégsem csinál ilyesmit! (legalábbis bíztam benne, s optimistán vártam az esti találkozást).
...
...töklámpás ügyesen kifaragva!
...gyertya benne meggyújtva!
...R., az unoka mosolyogva!
...jó hangulat!
... J. testvérem a legtermészetesebben...
... ez várt este bennünket...
Örülök, hogy a kis tök "célba ért", s jó ajándék lett a terményből!
(:-)
...mármint azt, hogy előrukkolok valamilyen ökörséggel...
?????
... egy tökkel...
?????
Ajándéknak szántam a testvéremnek, J.-nak a hobbi telkünkön termesztett kisméretű tököt, azzal a szándékkal, hogy R.-nak, a kislány unokájának "faragjon" belőle töklámpást.
Kora délutáni időben adtuk át a tököcskét, azzal, hogy komoly házi feladat van vele, merthogy estére, mire dolgunk végeztével újra találkozunk, a lámpást ki is kell faragnia, sőt "belakni", azaz mécsessel ellátni és rendeltetésszerűen világítani is vele!!!!!
...jó kis ajándék...
...jó kis házi feladat...
...vagy kifaragja, vagy nem..., gondoltam...
A férjem Á. meg azt mondta mosolyogva, hogy egyébként meg azt csinál vele, amit akar, ha mégsem akar házi feladatot készíteni...
...hát igen, nekem is szöget ütött a fejemben a gondolat...
...akár a fejemhez is vághatja a tököt, azzal, hogy menjek vele a csudába!...
...
...csak bizakodtam, hogy mindez nem fog megtörténni...
...különben még sohasem voltam ennyire közel ahhoz, hogy tökkelütött legyek!
...és még akkor ne is panaszkodjak, mert én akartam!
De az én testvérem mégsem csinál ilyesmit! (legalábbis bíztam benne, s optimistán vártam az esti találkozást).
...
P R O D U K C I Ó!
...töklámpás ügyesen kifaragva!
...gyertya benne meggyújtva!
...R., az unoka mosolyogva!
...jó hangulat!
... J. testvérem a legtermészetesebben...
... ez várt este bennünket...
Örülök, hogy a kis tök "célba ért", s jó ajándék lett a terményből!
(:-)
2011. október 28., péntek
172) ... amikor egy férfi cipőt vásárol magának...
...nagy dolog, hogy nem az asszonypajtás veszi a cipőt a férjeurának, hanem Ő MAGÁNAK...
...hogy a történetet a legelejéről kezdjem...
J. I.és Á., a férjem, évek óta jó barátok.
... ez nem olyan "összejárós" barátság, hanem egy jó barátság.
Néhány napja egy kora délutáni időben telefonon kereste a férjemet VALAKI..., nem ám akárhonnan, hanem KÜLFÖLDRŐL(!), az egyik szomszédos országból.
I. kérte a szakembert, a férjemet, hogy segítsen a nagyon szép üzletben meglátott álom cipőről véleményt alkotni: megvegye-e, vagy sem, azt a kiszemelt cipellőt...
A fiúk hosszasan beszéltek ama lábbeliről...
S íme a párbeszéd:
Á.: Felpróbáltad a cipőt, jó a lábadra?
I.: Jó, csak kicsit itt-ott szorít. Ha megveszem, majd te biztos tudsz vele valamit csinálni, legfeljebb majd kitágítod otthon!
... a beszélgetés folytatódott, a döntés pedig I.-ra hárult...
Á. letéve a telefont, megjegyezte:
Ha az első számú funkciójának, hogy hordható legyen egy cipő, nem felel meg, akkor nem szabad megvenni.
Hiába van nekem akármilyen segédeszközöm, sosem lesz jó, de ha I. a cipőt a szekrény mélyére eltenni szánta, akkor meg nem kell rajta alakítani semmit...
...de akkor meg minek az a cipő?
...és azt még nem is tudjuk, hogy I. megvette azt a cipőt, vagy sem...
...nemsokára azt is megtudjuk...
(:-)
...hát így vásárol egy férfi cipőt magának..., távtanácsadás igénybevételével, kis komplikációval...
...hogy a történetet a legelejéről kezdjem...
J. I.és Á., a férjem, évek óta jó barátok.
... ez nem olyan "összejárós" barátság, hanem egy jó barátság.
Néhány napja egy kora délutáni időben telefonon kereste a férjemet VALAKI..., nem ám akárhonnan, hanem KÜLFÖLDRŐL(!), az egyik szomszédos országból.
I. kérte a szakembert, a férjemet, hogy segítsen a nagyon szép üzletben meglátott álom cipőről véleményt alkotni: megvegye-e, vagy sem, azt a kiszemelt cipellőt...
A fiúk hosszasan beszéltek ama lábbeliről...
S íme a párbeszéd:
Á.: Felpróbáltad a cipőt, jó a lábadra?
I.: Jó, csak kicsit itt-ott szorít. Ha megveszem, majd te biztos tudsz vele valamit csinálni, legfeljebb majd kitágítod otthon!
... a beszélgetés folytatódott, a döntés pedig I.-ra hárult...
Á. letéve a telefont, megjegyezte:
Ha az első számú funkciójának, hogy hordható legyen egy cipő, nem felel meg, akkor nem szabad megvenni.
Hiába van nekem akármilyen segédeszközöm, sosem lesz jó, de ha I. a cipőt a szekrény mélyére eltenni szánta, akkor meg nem kell rajta alakítani semmit...
...de akkor meg minek az a cipő?
...és azt még nem is tudjuk, hogy I. megvette azt a cipőt, vagy sem...
...nemsokára azt is megtudjuk...
(:-)
...hát így vásárol egy férfi cipőt magának..., távtanácsadás igénybevételével, kis komplikációval...
2011. október 22., szombat
171) ...hol van a határ?... "zsonglőrködő kisfiúk"...
Fiatal édesanya, B. M. K. kolleganőm mesélte:
Gipszbe került M., a kisfia (3 éves!) keze, mert az alkarja eltört.
M. előszeretettel fejezte ki mindennapos anyjára a frászt hozó kreativitását azzal, hogy összetolta a fotelt és a dohányzó asztalt, s a fotelről az asztalra felmászva leugrott onnan...
...naponta csak annyiszor, ahányszor lehetett, meg ahányszor csak kedve tartotta...
Anyja minden alkalommal óvó/intő megjegyzéseket tett, hogy gyermeke félelmét felébressze.
Hiábavaló volt az összes próbálkozás!
...folytatódott tovább a zsonglőrködés...
...addig-addig "sikerült", míg a parkettára esve M. összetörte magát.
Fájdalom, sírás, kórház, gipsz, kötözés,... minden kellemetlenségével, és persze az anyai intelmek és óvó/védő beszélgetések...
...hogy többet ugye nem szabad ilyet csinálni...
M. úgy tűnt, meg is értette, s visszafogta magát...
Ám ez csak a látszat volt, mert M. újra próbálkozott, de mostmár a gipszes karjával.
Ügyeskedett, hogy összetolja a két bútort...
Türelmes anyja nagyon összehúzta a szemöldökét és egyértelmű üzeneteket közölt csöpp fia felé, aki meg-megtorpant az újabb próbálkozástól...
Hogy megtanulta-e egy életre, hogy nem mászik és ugrál lehetetlen helyekről, veszélyes helyekre... (?)
...még nem tudni...
Elgondolkodtam, mit is tennénk, ha E.-nek, az unokánknak eszébe jutna ilyesmi...
Aztán a gondolatot nyomban elhessegettem, E. már idősebb, biztos nem jut ilyesmi az eszébe.
Óriásit tévedtem!
Egyik esti telefonálásunkkor G., E. anyja többször megszakítva a telefonálást, szólt rá kisfiára, aki a sarokgarniturára ügyeskedte fel az összerakható kis asztalok közül a legkisebbet, azzal a céllal, hogy majd rámászik és leugrik onnan...
...az ész megáll!...
...s hogy megtanulta-e, hogy ezt a dolgot nem szabad máskor csinálni...., nem tudni...
A kis BATMAN-ek!
Nincs veszély érzet, csak bátor próbálkozás...
...de meddig, a szülőkre rájövő frászig, vagy a kórházig?
Komoly kérdés marad!
...hogy mi játszódik le a kis gyerekfejekben, azt nem tudjuk, de hogy a fiatal aggódó anyukák homlokráncai gyarapodnak, az biztos!!!!!
Gipszbe került M., a kisfia (3 éves!) keze, mert az alkarja eltört.
M. előszeretettel fejezte ki mindennapos anyjára a frászt hozó kreativitását azzal, hogy összetolta a fotelt és a dohányzó asztalt, s a fotelről az asztalra felmászva leugrott onnan...
...naponta csak annyiszor, ahányszor lehetett, meg ahányszor csak kedve tartotta...
Anyja minden alkalommal óvó/intő megjegyzéseket tett, hogy gyermeke félelmét felébressze.
Hiábavaló volt az összes próbálkozás!
...folytatódott tovább a zsonglőrködés...
...addig-addig "sikerült", míg a parkettára esve M. összetörte magát.
Fájdalom, sírás, kórház, gipsz, kötözés,... minden kellemetlenségével, és persze az anyai intelmek és óvó/védő beszélgetések...
...hogy többet ugye nem szabad ilyet csinálni...
M. úgy tűnt, meg is értette, s visszafogta magát...
Ám ez csak a látszat volt, mert M. újra próbálkozott, de mostmár a gipszes karjával.
Ügyeskedett, hogy összetolja a két bútort...
Türelmes anyja nagyon összehúzta a szemöldökét és egyértelmű üzeneteket közölt csöpp fia felé, aki meg-megtorpant az újabb próbálkozástól...
Hogy megtanulta-e egy életre, hogy nem mászik és ugrál lehetetlen helyekről, veszélyes helyekre... (?)
...még nem tudni...
************************
Elgondolkodtam, mit is tennénk, ha E.-nek, az unokánknak eszébe jutna ilyesmi...
Aztán a gondolatot nyomban elhessegettem, E. már idősebb, biztos nem jut ilyesmi az eszébe.
Óriásit tévedtem!
Egyik esti telefonálásunkkor G., E. anyja többször megszakítva a telefonálást, szólt rá kisfiára, aki a sarokgarniturára ügyeskedte fel az összerakható kis asztalok közül a legkisebbet, azzal a céllal, hogy majd rámászik és leugrik onnan...
...az ész megáll!...
...s hogy megtanulta-e, hogy ezt a dolgot nem szabad máskor csinálni...., nem tudni...
A kis BATMAN-ek!
Nincs veszély érzet, csak bátor próbálkozás...
...de meddig, a szülőkre rájövő frászig, vagy a kórházig?
Komoly kérdés marad!
...hogy mi játszódik le a kis gyerekfejekben, azt nem tudjuk, de hogy a fiatal aggódó anyukák homlokráncai gyarapodnak, az biztos!!!!!
170) ..."túl félek mindentől!"
...mondta ezt E., a nagyobbik unokánk mind a négy és fél évével, amikor ő is és G., az édesanyja is betegek lettek...
Anyja rosszabbul volt, mint E.
Mindketten csak keltek/feküdtek, szomorkásan...
A betegségük kellemetlenségekkel járt...
...láz, étvágytalanság, fájó köhögés, szobazárka, kedvetlenség...
A mindennapos telefonálásainkkor most mi köszöntöttük jobb kedvűen, s "kurjantottuk" a telefonba, hogy Szia E.!, hátha jobb kedvre deríthetjük. Nem sikerült igazán. (:-(
Aztán a válasz lehangoló, lassú, csöndes, már-már elkeseredett volt.
Mama! ...túl félek mindentől!...
...a helyzet komolyságára ráébredve közölte mindezt E.
(:-(
Anyja rosszabbul volt, mint E.
Mindketten csak keltek/feküdtek, szomorkásan...
A betegségük kellemetlenségekkel járt...
...láz, étvágytalanság, fájó köhögés, szobazárka, kedvetlenség...
A mindennapos telefonálásainkkor most mi köszöntöttük jobb kedvűen, s "kurjantottuk" a telefonba, hogy Szia E.!, hátha jobb kedvre deríthetjük. Nem sikerült igazán. (:-(
Aztán a válasz lehangoló, lassú, csöndes, már-már elkeseredett volt.
Mama! ...túl félek mindentől!...
...a helyzet komolyságára ráébredve közölte mindezt E.
(:-(
2011. október 21., péntek
169) ...fűtenek
...még merev, darabos a napunk...
...még mindig hatással van ránk, hogy teljesen átfáztunk...
Remélhetőleg hétfőre, az új hétre fel is melegednek a termek...
...mert történt itt a tanév kezdéskor még egy másik munkát akadályozó dolog is...
...még a nyári szünetben csőtörés volt az iskolában.
Meglehetősen hosszú ideig, igen nagy mennyiségű víz áztatta a falakat.
Még a jó időben szellőztetéssel lehetett szárítani a helyiségeket.
Ahogy megérkezett a hideg, egyre nehezebb lett a szellőztetés, nehezedett a száradás.
...és mit láttunk ma?
A festő tanulóink dolgoztak a korábban beázott tanteremben.
Már az előkezelt falak szárazak lettek a mennyezetet festették a fiúk...
Ez már haladás!
A gyerekek is és mi is megkíséreljük "túlélni" a megpróbáltatásokat...
Nehéz időszakon vagyunk túl.
...még mindig hatással van ránk, hogy teljesen átfáztunk...
Remélhetőleg hétfőre, az új hétre fel is melegednek a termek...
*******************************************************
Ez a fűtés hiány csak hab a tortán..., ...mert történt itt a tanév kezdéskor még egy másik munkát akadályozó dolog is...
...még a nyári szünetben csőtörés volt az iskolában.
Meglehetősen hosszú ideig, igen nagy mennyiségű víz áztatta a falakat.
Még a jó időben szellőztetéssel lehetett szárítani a helyiségeket.
Ahogy megérkezett a hideg, egyre nehezebb lett a szellőztetés, nehezedett a száradás.
...és mit láttunk ma?
A festő tanulóink dolgoztak a korábban beázott tanteremben.
Már az előkezelt falak szárazak lettek a mennyezetet festették a fiúk...
Ez már haladás!
A gyerekek is és mi is megkíséreljük "túlélni" a megpróbáltatásokat...
Nehéz időszakon vagyunk túl.
2011. október 20., csütörtök
168) Fázunk az iskolában...
Igaz, a hivatalos fűtési szezon még csak néhány napja kezdődött, de már az elmúlt héten is fáztunk a suliban.
...és ezen a héten ez folytatódott...
...hideg hétfőn,
hideg kedden,
hideg szerdán,
hideg csütörtökön...
most itt tartunk...
Fázunk...
...fáznak a gyerekek, fázunk mi is...
Senkit nem vigasztal, hogy a város szinte minden középiskolájában szünetel a fűtés...
A gáz-szolgáltató még tavasszal elzárta a gázt, tartozás miatt. Eddig nem egyenlítették ki...
Tanítási szünet/rövidített órák...
Nem megoldás...
Fázunk, de nagyon!
Jó lenne, ha Valakik meghallanák a fázók halk kiáltását!
A tanulók/tanárok nem tehetnek róla, hogy fáznak.
Nincs közünk a gáz-tartozáshoz.
A tanulóinknak joguk van ugyanazt a biztonságos iskolába járás körülményeit megélni, mint mi, vagy a szüleik, annak idején.
A héten az idő múlásával egyre több tanulónk hiányzik...
...névsor olvasás, ...kérdés: mit tudtok róla...?
...ez is beteg, az is beteg, amaz is beteg... egyre több a hiányzó...
Hiába a rövidített óra, minden nap átfáznak a csontjaink...
Mindenki végzi a munkáját..., szépen, csöndben...
...egykedvűek lettek a mindennapjaink...,
...lecsendesült a jókedvű, energiával teli gyerekzsivalytól egyébként más esetben szokásos iskola...
Leveleznek az illetékesek, ígérik, hogy megoldják...
...de mi még mindig fázunk...
...lehet, hogy holnap, hétfőn lesz fűtés...
...lehet, hogy holnap, kedden lesz fűtés...
...lehet, hogy holnap, szerdán lesz fűtés...
...lehet, hogy holnap, csütörtökön lesz fűtés...
...lehet, hogy holnap, pénteken lesz fűtés...
(...mint egy nyelvfejlesztő gyakorlat)...bizakodunk... minden nap, de eddig még csak fázva tanulunk/tanítunk...
Ma azért annnyi változás történt, hogy meleg teát kaptunk a portánál, s annyit fogysztottunk a testet/lelket
melegítő innivalóból, amennyit csak akartunk...
...és ha lesz fűtés?...
...az nagyon jó lesz, ...csakhogy a tantermek teljesen kihűltek, idő kell a felmelegedéshez...
Bárcsak ott tartanánk már, hogy fűtenének az iskolákban!
(:-)
...és ezen a héten ez folytatódott...
...hideg hétfőn,
hideg kedden,
hideg szerdán,
hideg csütörtökön...
most itt tartunk...
Fázunk...
...fáznak a gyerekek, fázunk mi is...
Senkit nem vigasztal, hogy a város szinte minden középiskolájában szünetel a fűtés...
A gáz-szolgáltató még tavasszal elzárta a gázt, tartozás miatt. Eddig nem egyenlítették ki...
Tanítási szünet/rövidített órák...
Nem megoldás...
Fázunk, de nagyon!
Jó lenne, ha Valakik meghallanák a fázók halk kiáltását!
A tanulók/tanárok nem tehetnek róla, hogy fáznak.
Nincs közünk a gáz-tartozáshoz.
A tanulóinknak joguk van ugyanazt a biztonságos iskolába járás körülményeit megélni, mint mi, vagy a szüleik, annak idején.
A héten az idő múlásával egyre több tanulónk hiányzik...
...névsor olvasás, ...kérdés: mit tudtok róla...?
...ez is beteg, az is beteg, amaz is beteg... egyre több a hiányzó...
Hiába a rövidített óra, minden nap átfáznak a csontjaink...
Mindenki végzi a munkáját..., szépen, csöndben...
...egykedvűek lettek a mindennapjaink...,
...lecsendesült a jókedvű, energiával teli gyerekzsivalytól egyébként más esetben szokásos iskola...
Leveleznek az illetékesek, ígérik, hogy megoldják...
...de mi még mindig fázunk...
...lehet, hogy holnap, hétfőn lesz fűtés...
...lehet, hogy holnap, kedden lesz fűtés...
...lehet, hogy holnap, szerdán lesz fűtés...
...lehet, hogy holnap, csütörtökön lesz fűtés...
...lehet, hogy holnap, pénteken lesz fűtés...
(...mint egy nyelvfejlesztő gyakorlat)...bizakodunk... minden nap, de eddig még csak fázva tanulunk/tanítunk...
Ma azért annnyi változás történt, hogy meleg teát kaptunk a portánál, s annyit fogysztottunk a testet/lelket
melegítő innivalóból, amennyit csak akartunk...
...és ha lesz fűtés?...
...az nagyon jó lesz, ...csakhogy a tantermek teljesen kihűltek, idő kell a felmelegedéshez...
Bárcsak ott tartanánk már, hogy fűtenének az iskolákban!
(:-)
2011. október 17., hétfő
167) Á. ül! (vagy mégse?)
Á., a majdnem héthónapos unokánk kapaszkodva, segítséggel felül...
...igaz, még nem stabil, de affelé halad...
Nő ez a gyerek!
(:-)
...igaz, még nem stabil, de affelé halad...
Nő ez a gyerek!
(:-)
2011. október 16., vasárnap
166) Népszerű a lázmérés
E., az unokánk lázas/beteg lett.
Anyja megkísérelte a lázmérést. Kicsit tartott a művelettől, mert egy éve egy hasonló betegségnél E. nem engedte a lázát megmérni.
Van ilyen a gyerekeknél.
Azt hiszik, hogy ez a művelet az ő "övezetüket" sérti.
-Nő az a gyerek!- mondta a Papa, amikor meghallotta, hogy E. a mostani alkalommal minden zokszó nélkül közreműködött a lázméréskor.
Sőt!!!!!!!!!!!!!!!!!
Anyja megegyezett vele, hogy ha az óra nagymutatója a 12-es állást eléri, akkor lefekvés előtt, 9 órakor megmérik a lázát.
Ez a megállapodás ESTE 3/4 8 körül történt.
E. figyelte az óramutatót és 8 órakor kikövetelte magának a lázmérést.
Sőt!
Annyira megtetszett neki a dolog, hogy neki este 9 óráig négyszer, anyjának meg két alkalommal is megmérték a lázát.
Tényleg nő az a gyerek!
(:-)
Anyja megkísérelte a lázmérést. Kicsit tartott a művelettől, mert egy éve egy hasonló betegségnél E. nem engedte a lázát megmérni.
Van ilyen a gyerekeknél.
Azt hiszik, hogy ez a művelet az ő "övezetüket" sérti.
-Nő az a gyerek!- mondta a Papa, amikor meghallotta, hogy E. a mostani alkalommal minden zokszó nélkül közreműködött a lázméréskor.
Sőt!!!!!!!!!!!!!!!!!
Anyja megegyezett vele, hogy ha az óra nagymutatója a 12-es állást eléri, akkor lefekvés előtt, 9 órakor megmérik a lázát.
Ez a megállapodás ESTE 3/4 8 körül történt.
E. figyelte az óramutatót és 8 órakor kikövetelte magának a lázmérést.
Sőt!
Annyira megtetszett neki a dolog, hogy neki este 9 óráig négyszer, anyjának meg két alkalommal is megmérték a lázát.
Tényleg nő az a gyerek!
(:-)
165) Belátás...
E., az unokánk mondta:
-Nem hallgattam rád Anya, ezért megbetegedtem.
Nagy hűvös helyiségben egy csomó kisgyerekkel, boldog, önfeledt játszadozás, kimelegedésig szaladgálás...
...s már kész is a köhögős/lázas állapot...
(:-(
...
Szobazárka, meleg tea, meleg ágy...
...
Gyógyulás következik!
(Reméljük!)
...ez a tanulási folyamat következő fokozata.
Összerakta, megfogalmazta, ki is mondta..., be is látta... szót kellett volna fogadnia...
E.! Jó az irány!
-Nem hallgattam rád Anya, ezért megbetegedtem.
Nagy hűvös helyiségben egy csomó kisgyerekkel, boldog, önfeledt játszadozás, kimelegedésig szaladgálás...
...s már kész is a köhögős/lázas állapot...
(:-(
...
Szobazárka, meleg tea, meleg ágy...
...
Gyógyulás következik!
(Reméljük!)
...ez a tanulási folyamat következő fokozata.
Összerakta, megfogalmazta, ki is mondta..., be is látta... szót kellett volna fogadnia...
E.! Jó az irány!
2011. október 13., csütörtök
164) ...telefonon...
Szia Mama!
Figyelj csak! Megmutatom neked, hogy mit csinálok! Hallgasd csak!
Éppen koppannak...
Hallod? Látod?
E., a négy és féléves unokánk így "mutatta meg", hogy éppen mit csinál.
Édesanyja, G. volt a közreműködő, s tolmácsolta, mi történik éppen...
...sok-sok apró labda koppanását lehetett hallani, mert E. a kis labdákat boldogan feldobálva a földretétésüket hallgatta.
Micsoda örömteli "közvetítés" telefonon...
Csupa jókedv! Csupa öröm!
Ha az emberfiának sok a gondja/feladata, a kis csiripelő királyfi szívet melengető módon felüdíti a fáradt lelkünket...
Klassz ez így...
(:-)
Figyelj csak! Megmutatom neked, hogy mit csinálok! Hallgasd csak!
Éppen koppannak...
Hallod? Látod?
E., a négy és féléves unokánk így "mutatta meg", hogy éppen mit csinál.
Édesanyja, G. volt a közreműködő, s tolmácsolta, mi történik éppen...
...sok-sok apró labda koppanását lehetett hallani, mert E. a kis labdákat boldogan feldobálva a földretétésüket hallgatta.
Micsoda örömteli "közvetítés" telefonon...
Csupa jókedv! Csupa öröm!
Ha az emberfiának sok a gondja/feladata, a kis csiripelő királyfi szívet melengető módon felüdíti a fáradt lelkünket...
Klassz ez így...
(:-)
2011. október 12., szerda
163) ...iskolai adminisztráció!?!?!?!?!?! (3)
...és kérem eljött az újabb fordulója ama számbavételnek!
Megint egy kétoldalas telis-teli kérdésekből álló sok okosság, amire persze a meglévő tanulói adatokból nem igazán lehet ám szert tenni.
Maradt tehát a megkérdezés, telefonálás, aztán újra megkérdezés, ...összesítés, majd sorbanállás/sorbanülés a kollegák előtt/után, s leadás...
...és megkönnyebbülés!
Ó! Egek!
Micsoda megkönnyebbülés, mert valószínűleg már csak a félévi eredményhírdetés tájékán kerül sor egy újabb statisztikai rohamra...
...addig végre taníthatunk!
...boldogan, felhőtlenül, s titokban készülünk a következő számbavételre!!!!!
(:-)
162) Hasrafordulás
Hát bizony!
Telik az idő!
Á. már elmúlt féléves.
Ma délután, egy megszokott szopizás után kibontakozott Édeanyja karjaiból s csak úgy sebtiben hasára gördült... ...valamiféle játékok keltették fel az érdeklődését, s azoknak gyorsan utána kellett nézni.
Nagy volt a meglepetés! Ezzel új dimenzió nyílhat a fiatalember számára. Érdekes lehet a világ szemrevételezése.
Volt ám egy kis bömbölö is, mert már visszafele nem működött a fordulás.
Egyelőre a folyamatnak az egyirányú változata ismerős.
...de lesz még idő megtapasztalni, hogy a hasrafordulásnak ellenkezője is létezik...
(:-)
Telik az idő!
Á. már elmúlt féléves.
Ma délután, egy megszokott szopizás után kibontakozott Édeanyja karjaiból s csak úgy sebtiben hasára gördült... ...valamiféle játékok keltették fel az érdeklődését, s azoknak gyorsan utána kellett nézni.
Nagy volt a meglepetés! Ezzel új dimenzió nyílhat a fiatalember számára. Érdekes lehet a világ szemrevételezése.
Volt ám egy kis bömbölö is, mert már visszafele nem működött a fordulás.
Egyelőre a folyamatnak az egyirányú változata ismerős.
...de lesz még idő megtapasztalni, hogy a hasrafordulásnak ellenkezője is létezik...
(:-)
161) ...megint mértékegység!
E. és V. beszélgettek...
E. az unokaöccs, V. pedig a nagynéni...
Kb. 25 évnyi köztük a korkülönbség, mégis mindig jól megértik egymást.
E. komoly kérdést intézett V.-hoz:
-V.! Te hány kilométer vagy?
No erre aztán ember legyen a talpán, aki választ tud adni, mert E., hiába érdeklődő óvodás, még nem tudja, hogy mennyi az egy kilométer!
- Én nem vagyok egy kilométer sem, csak százhatvannyolc centiméter.
...és E. még azt sem tudja, hogy mennyi az egy centiméter!
No de valahol/valamikor/valakivel el kell kezdeni azt a mértékegységismeretet!
Hát elkezdődött!!!
(:-)
E. az unokaöccs, V. pedig a nagynéni...
Kb. 25 évnyi köztük a korkülönbség, mégis mindig jól megértik egymást.
E. komoly kérdést intézett V.-hoz:
-V.! Te hány kilométer vagy?
No erre aztán ember legyen a talpán, aki választ tud adni, mert E., hiába érdeklődő óvodás, még nem tudja, hogy mennyi az egy kilométer!
- Én nem vagyok egy kilométer sem, csak százhatvannyolc centiméter.
...és E. még azt sem tudja, hogy mennyi az egy centiméter!
No de valahol/valamikor/valakivel el kell kezdeni azt a mértékegységismeretet!
Hát elkezdődött!!!
(:-)
2011. október 6., csütörtök
160) Papa! Tedd már le azt a kisbabát!
E., a nagyobbik unokánk igencsak érdeklődve figyeli Á.-t, az unokatestvérét, aki igen picike hozzá képest.
Fűrkészi a négy és féléves a félévest.
Gyűjtik a tapasztalatokat egymásról.
Ismerkednek...
Minden találkozáskor történik valami...
...
Nemrég történt...
Egyik hétvégi délelőttön hosszasan gokartozott E. az utcán a házunk körül, s követte őt a Papa, hogy biztonságosan hazatérjenek a körök rovásából...
Aztán kicsit hazajöttek pihenni...
A Papa ölébe vette Á.-t, s vele sétálgatott az udvaron, szépen, lassan, óvatosan...
Ugatott Picur, a kiskutyánk az utcai zajra; Á. számára ismeretlen zajok zavarták meg a napsütéses csöndet; a szőlőlugas, ill a fák levelei imbolyogtak... a Papa csöndes hangon beszélt a kisfiúhoz, nyugtatta a csöppséget...
Klassz volt...
E. csöndesen eljátszadozott az udvaron, mígnem egyszercsak megtörte a csöndet, s felszólította Papáját:
- Papa! Tedd már le azt a kisbabát!
... s játszott tovább, csöndesen, mígnem Á.-t etetni kezdték a Szülei, így tényleg kikerült a Papa öléből...
...s ezzel E. visszakaphatta hőn áhított játszótársát, a nagyon szeretett Papáját...
(:-)
Fűrkészi a négy és féléves a félévest.
Tágra nyílt szemmel nézi a féléves a négy és félévest.
Ismerkednek...
Minden találkozáskor történik valami...
...
Nemrég történt...
Egyik hétvégi délelőttön hosszasan gokartozott E. az utcán a házunk körül, s követte őt a Papa, hogy biztonságosan hazatérjenek a körök rovásából...
Aztán kicsit hazajöttek pihenni...
A Papa ölébe vette Á.-t, s vele sétálgatott az udvaron, szépen, lassan, óvatosan...
Ugatott Picur, a kiskutyánk az utcai zajra; Á. számára ismeretlen zajok zavarták meg a napsütéses csöndet; a szőlőlugas, ill a fák levelei imbolyogtak... a Papa csöndes hangon beszélt a kisfiúhoz, nyugtatta a csöppséget...
Klassz volt...
E. csöndesen eljátszadozott az udvaron, mígnem egyszercsak megtörte a csöndet, s felszólította Papáját:
- Papa! Tedd már le azt a kisbabát!
... s játszott tovább, csöndesen, mígnem Á.-t etetni kezdték a Szülei, így tényleg kikerült a Papa öléből...
...s ezzel E. visszakaphatta hőn áhított játszótársát, a nagyon szeretett Papáját...
(:-)
159) ...segítő kollegák...
Kedves Kollegák!
Most, még itthonról köszönöm Nektek, hogy a betegségem alatt az osztályom ügyeit, ill. iskolai dolgaimat egyengetitek!
Nagyon rendes dolog Tőletek!
...
... az osztályfőnöki munka megszervezésében, ellátásában, a Gólyavetélkedőben való részvételben... D. M., M. G.
... a hiányzások kezelésében... T. R.
... a tankönyv-vásárlás lezárásában... E. H.
... a következő statisztikával kapcsolatos információkban... Sz. E.
... a kollegákkal való telefonon történő beszélgetés megvalósításában... Z. P.,
...
...meg, hogy telefonon erőt adtál nekem a gyógyulásomhoz! T. M. S.
...
Tehát!
Jövök eggyel!
Sokótoknak, ...sokszor eggyel!
K Ö S Z Ö N Ö M !
(:-)
Most, még itthonról köszönöm Nektek, hogy a betegségem alatt az osztályom ügyeit, ill. iskolai dolgaimat egyengetitek!
Nagyon rendes dolog Tőletek!
...
... az osztályfőnöki munka megszervezésében, ellátásában, a Gólyavetélkedőben való részvételben... D. M., M. G.
... a hiányzások kezelésében... T. R.
... a tankönyv-vásárlás lezárásában... E. H.
... a következő statisztikával kapcsolatos információkban... Sz. E.
... a kollegákkal való telefonon történő beszélgetés megvalósításában... Z. P.,
...
...meg, hogy telefonon erőt adtál nekem a gyógyulásomhoz! T. M. S.
...
Tehát!
Jövök eggyel!
Sokótoknak, ...sokszor eggyel!
K Ö S Z Ö N Ö M !
(:-)
2011. október 5., szerda
158) ...amikor 1 kilométer nem 1000 méter!
...hát bizony nem arról van szó, hogy új mértékegység létrehozása van a láthatáron...
... ez még akkor sem megy, ha az ember lánya matematikát tanít...
...
?
...
Hogy is van ez akkor?
... az történt, hogy megint beteg lettem, s ismét itthon nyomom az ágyat, néhány napja...
Sikerült jól megfáznom.
Ha lehet a megfázási szinteket sorba rakni, akkor azt a fokozatot értem el, amikor "fáj az egész gyerek!" (mondta valamikor az Édesanyám...)
Ez azt jelenti, hogy fájnak a csontjaim, az izmaim, a bőröm is...
...még a hajam is fáj...
Belázasodtam.
...és így kényszerpihenőn vagyok. Sajnos már megint...
Komoly elfoglaltságom akadt.
A napjaim azzal telnek, hogy alszom...
... az éjszakáim meg azzal telnek, hogy alszom... (ez utóbbi természetes!)
Ebben a betegállományban csak ez a jó,... (ha jó lehet egyáltalán egy betegség(?)
...
Nem érdekel, hogy kint verőfényes napsütés van, pedig Nap-bolond, meg kert-bolond, meg frisslevegő-bolond... vagyok,
sőt az sem érdekel, hogy pár nap múlva már jön aminek jönnie kell, azaz az ŐSZ.
Az őszben pedig azt az "ÉN NYARAM, azaz a "VÉNASSZONYOK NYARA" állapotot szeretem, de nagyon..."
...és hogy jön ide a mértékváltás?
Elmentem az orvoshoz.
Ez egy kicsit túlzás, mert a férjem vitt el, mert jártányi erőm sem volt.
Miután Ő ment tovább intézni a dolgait, utazott tovább..., én elhatároztam, hogy majd hazamegyek. GYALOG. HAZASÉTÁLOK. Rakom a lábaimat egymás után... egy-kettő...
Kell egy kis mozgás, még ha beteg vagyok, akkor is, győzködtem magam...
(akkor még nem tudtam, mi vár rám...)
Kaptam volna segítséget H.-tól a barátnőmtől, hogy a párja majd hazavisz, de Neki is elmondtam, hogy köszönöm, de majd hazasétálok.
Aztán hazasétáltam.
...ill. pontosítsunk csak egy kicsit!
Hazamásztam.
Lassan... Óvatosan... Komótoan, mint aki beteg, (mert hát az is vagyok)...
Aztán itt-ott támaszkodtam a kerítéskehez, s bíztattam magam, hogy nemsokára hazaérek, s közben bántam, hogy visszautasítottam a segítségnyújtó kezet...
...de ha ezt választottam, az is volt valamiért...
(...mert jogomban áll rossz döntést is hozni, meg mindazt jól meg is bánni, a saját bőrömre, amiben még mindig "fájok"!)
...kínomon keseregve megállapítottam, hogy baj van a mértékváltással, mert hiába kb. 1 km-re, azaz 1000 méterre lakunk a háziorvosunktól, nekem már az út közepénél eszembe ötlött, hogy
ez az 1 km legalább 5000 méterrel vetekszik...
(:-)
... ez még akkor sem megy, ha az ember lánya matematikát tanít...
...
?
...
Hogy is van ez akkor?
... az történt, hogy megint beteg lettem, s ismét itthon nyomom az ágyat, néhány napja...
Sikerült jól megfáznom.
Ha lehet a megfázási szinteket sorba rakni, akkor azt a fokozatot értem el, amikor "fáj az egész gyerek!" (mondta valamikor az Édesanyám...)
Ez azt jelenti, hogy fájnak a csontjaim, az izmaim, a bőröm is...
...még a hajam is fáj...
Belázasodtam.
...és így kényszerpihenőn vagyok. Sajnos már megint...
Komoly elfoglaltságom akadt.
A napjaim azzal telnek, hogy alszom...
... az éjszakáim meg azzal telnek, hogy alszom... (ez utóbbi természetes!)
Ebben a betegállományban csak ez a jó,... (ha jó lehet egyáltalán egy betegség(?)
...
Nem érdekel, hogy kint verőfényes napsütés van, pedig Nap-bolond, meg kert-bolond, meg frisslevegő-bolond... vagyok,
sőt az sem érdekel, hogy pár nap múlva már jön aminek jönnie kell, azaz az ŐSZ.
Az őszben pedig azt az "ÉN NYARAM, azaz a "VÉNASSZONYOK NYARA" állapotot szeretem, de nagyon..."
...és hogy jön ide a mértékváltás?
Elmentem az orvoshoz.
Ez egy kicsit túlzás, mert a férjem vitt el, mert jártányi erőm sem volt.
Miután Ő ment tovább intézni a dolgait, utazott tovább..., én elhatároztam, hogy majd hazamegyek. GYALOG. HAZASÉTÁLOK. Rakom a lábaimat egymás után... egy-kettő...
Kell egy kis mozgás, még ha beteg vagyok, akkor is, győzködtem magam...
(akkor még nem tudtam, mi vár rám...)
Kaptam volna segítséget H.-tól a barátnőmtől, hogy a párja majd hazavisz, de Neki is elmondtam, hogy köszönöm, de majd hazasétálok.
Aztán hazasétáltam.
...ill. pontosítsunk csak egy kicsit!
Hazamásztam.
Lassan... Óvatosan... Komótoan, mint aki beteg, (mert hát az is vagyok)...
Aztán itt-ott támaszkodtam a kerítéskehez, s bíztattam magam, hogy nemsokára hazaérek, s közben bántam, hogy visszautasítottam a segítségnyújtó kezet...
...de ha ezt választottam, az is volt valamiért...
(...mert jogomban áll rossz döntést is hozni, meg mindazt jól meg is bánni, a saját bőrömre, amiben még mindig "fájok"!)
...kínomon keseregve megállapítottam, hogy baj van a mértékváltással, mert hiába kb. 1 km-re, azaz 1000 méterre lakunk a háziorvosunktól, nekem már az út közepénél eszembe ötlött, hogy
ez az 1 km legalább 5000 méterrel vetekszik...
(:-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)