174) ...ha nem írom le, elfelejtődik... (1) E. és a "szegszortírozás"

...nemrég történt...

E., az unokánk nagy előszeretettel tölti az idejét a Papájánál, a műhelyében, ahol a Papa a bármilyen cipők, bármilyen bajával addig foglalatoskodik, míg ismét ép és egészséges lesz az éppen javításra való lábbeli...

A kisgyerek érdeklődő, mindenre nyitott, mint bármelyik más kisgyerek...
Mindent megfog, érdeklődik, mi micsoda, mire való...
"Kalapácsolok!" mondja, mert minden alkalommal kezébe kapja a suszter-kalapácsot, s azzal "ügyködik".

Tetszetősek számára a Papa eszközei, szerszámai...
...legfőképpen azonban a szegek, mert azok dobogós helyen állnak, s minden alkalommal E. különös érdeklődésének középpontjába kerülnek...
A sokfakkos, különböző, válogatott szegekkel teli fiók tartalma roppant érdekes, mert E. mindig rendezkedik egy kicsit benne...
Már ott tart a helyzet, hogy a sok fakkból mindössze egy nagy kerek edénybe került az összes apróbbnál is apróbb szeg, mert a történet "érdeklődő hőse" összeborítgatta azokat.

...többször is...

Kicsit hamiskás mosollyal, Papa felé fordított, érdeklődő arckifejezéssel teszi fel a kérdést, amikor borítgatja a szegeket innen-oda, s onnan-ide: "Jó Papa?"
"Jó kisfiam!" Hagyja rá a Papa, s mosolyog közben...

Amikor először megláttam kettejük páros "alkotását" megjegyeztem, hogy ide aztán nagyon türelmes Hamupipőke kell majd, aki szétválogatja ismét azokat a szegeket, ezután a vissza-össze (=össze-vissza) szegszortírozás után...

...csak sejtem, hogy ki is lesz az a Hamupipőke...

(:-)