Oldalak

2011. október 6., csütörtök

160) Papa! Tedd már le azt a kisbabát!

E., a nagyobbik unokánk igencsak érdeklődve figyeli Á.-t, az unokatestvérét, aki igen picike hozzá képest.

Fűrkészi a négy és féléves a félévest.

Tágra nyílt szemmel nézi a féléves a négy és félévest.

Gyűjtik a tapasztalatokat egymásról.
Ismerkednek...
Minden találkozáskor történik valami...
...
Nemrég történt...

Egyik hétvégi délelőttön hosszasan gokartozott E. az utcán a házunk körül, s követte őt a Papa, hogy biztonságosan hazatérjenek a körök rovásából...

Aztán kicsit hazajöttek pihenni...

A Papa ölébe vette Á.-t, s vele sétálgatott az udvaron, szépen, lassan, óvatosan...
Ugatott Picur, a kiskutyánk az utcai zajra; Á. számára ismeretlen zajok zavarták meg a napsütéses csöndet; a szőlőlugas, ill a fák levelei imbolyogtak... a Papa csöndes hangon beszélt a kisfiúhoz, nyugtatta a csöppséget...

Klassz volt...

E. csöndesen eljátszadozott az udvaron, mígnem egyszercsak megtörte a csöndet, s felszólította Papáját:

- Papa! Tedd már le azt a kisbabát!

... s játszott tovább, csöndesen, mígnem Á.-t etetni kezdték a Szülei, így tényleg kikerült a Papa öléből...
...s ezzel E. visszakaphatta hőn áhított játszótársát, a nagyon szeretett Papáját...

(:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése