...nagy dolog, hogy nem az asszonypajtás veszi a cipőt a férjeurának, hanem Ő MAGÁNAK...
...hogy a történetet a legelejéről kezdjem...
J. I.és Á., a férjem, évek óta jó barátok.
... ez nem olyan "összejárós" barátság, hanem egy jó barátság.
Néhány napja egy kora délutáni időben telefonon kereste a férjemet VALAKI..., nem ám akárhonnan, hanem KÜLFÖLDRŐL(!), az egyik szomszédos országból.
I. kérte a szakembert, a férjemet, hogy segítsen a nagyon szép üzletben meglátott álom cipőről véleményt alkotni: megvegye-e, vagy sem, azt a kiszemelt cipellőt...
A fiúk hosszasan beszéltek ama lábbeliről...
S íme a párbeszéd:
Á.: Felpróbáltad a cipőt, jó a lábadra?
I.: Jó, csak kicsit itt-ott szorít. Ha megveszem, majd te biztos tudsz vele valamit csinálni, legfeljebb majd kitágítod otthon!
... a beszélgetés folytatódott, a döntés pedig I.-ra hárult...
Á. letéve a telefont, megjegyezte:
Ha az első számú funkciójának, hogy hordható legyen egy cipő, nem felel meg, akkor nem szabad megvenni.
Hiába van nekem akármilyen segédeszközöm, sosem lesz jó, de ha I. a cipőt a szekrény mélyére eltenni szánta, akkor meg nem kell rajta alakítani semmit...
...de akkor meg minek az a cipő?
...és azt még nem is tudjuk, hogy I. megvette azt a cipőt, vagy sem...
...nemsokára azt is megtudjuk...
(:-)
...hát így vásárol egy férfi cipőt magának..., távtanácsadás igénybevételével, kis komplikációval...
Kedves OLVASÓM! Köszöntelek! Bemutatom a NAPLÓM-at: ... az életemet/életünket... benne: események, fotók, történetek... az emlékezés segítésére, ill. szolgáljon ajándékul bárkinek, aki örömét leli az elolvasásában. Várok szeretettel mindenkit a virágaim és állataim megtekintésére... Ho Csiz Vali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése