Apró emberpalántánk, Á., a kisfiú-unokánk nem kis meglepetésre sajátos kritikát "fogalmaz" meg minden étkezésénél.
Még a jóllakottnak is újra jó étvágya támad, ha látja a kis embert étkezni.
Bármelyik szüleje eteti a héthónapos fiatalembert, az első kanálka ételtől, az utolsó kanálkáig minden falat után nagy levegőt vesz és kifejezi "kőkemény" véleményét...
...első falat után: hümmm...
...második falat után: hümmm...
...harmadik falat után: hümmm...
...negyedik falat után: hümmm...
...
...sokadik falat után: hümmm...
...
...utolsó falat után: hümmm...
... s mindezt olyan beleéléssel, ahítattal, hogy az Á. el nem hangzó gondolatait is hallhatjuk, pedig még csak babanyelven "beszél"...
...de finom,
...de jó,
...jót főztél nekem Anyukám,
...ügyesen adod az ételt Apukám!
...köszönöm Neked Anyukám!
...köszönöm Neked Apukám!
Kedves OLVASÓM! Köszöntelek! Bemutatom a NAPLÓM-at: ... az életemet/életünket... benne: események, fotók, történetek... az emlékezés segítésére, ill. szolgáljon ajándékul bárkinek, aki örömét leli az elolvasásában. Várok szeretettel mindenkit a virágaim és állataim megtekintésére... Ho Csiz Vali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése