Az történt, hogy befejeződtek a kémény felrakási munkálatok, a kipróbálás után voltunk már,
...meg esteledett is,
...meg el is fáradtunk már,
...meg fáztunk is kint,
...meg hazafelé kellett volna vennünk az irányt, de nem sikerült, mert a férjem az autójának a kulcsát elkeverte.
...valahol a hobbin...
...valahol...
...ez egy elég tág kategória a füves lombját/termését is hullató diófák alatt/mellett, egy igen nagy területen...
...
...kerestük..., kerestük..., kerestük... és még mindig kerestük.
Sikertelenül.
......egy egész órán át, míg besötétedett...
Aztán nem volt már mit tenni. Az autót otthagytuk, melyet apánk kézi vezérléssel le tudott zárni, s hazajöttünk.
*****
Másnap én mentem a kutyákat etetni/itatni...E teendőm mellett a kulcskeresést is házi feladatként kaptam a férjemtől.
...kerestem, kerestem..., de nem találtam...
...aztán a kutyákat elláttam, és láss csodát!
NINI! ...a szalétli alatt, a kis asztal lábánál megpillantottam a bújócskát játszó slusszkulcsot...
MEGTALÁLTAM!!!!!
Hívtam is telefonon a férjemet, hogy micsoda öröm ért bennünket!
Nagyon örült Ő is.
Elmondta, hogy sokba került volna, ha az elektronikát az autószerelőnek szét kellett volna szedni, s újra működőképes zárat kellett volna produkálni belőle...
... szerencsére már erre nem kerül sor!
...de hogy mennyibe kerül ez az én férjemnek?
..."csak" egy nagy-nagy örömteli köszönetbe!
(:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése