89) ... fűnyírás...

... mindenkor, mindenhol..., már megint...

Most éppen az udvarunkon és az után előttünk, no meg persze a sok szomszéd előtt, merthogy bővült a sor.
Fűgyűjtős, benzines nyíróval az emberfia ott nyír füvet, ahol akar..., s természetesen E., az unoka segítségével.
Hát ez élmény, ahogy a kis fűnyírójával tili-tolizott, meg zúgó hangot is ad a szájával.
Szépen haladtak egymás mellett...
A Papa többször is ürítette a gyűjtőt. Bevitte az udvarra, s leöntötte egy kupacba a fűnyesedéket.
A "majd lesz vele valami" elven ott is maradt a kupacban...
Aztán estefelé, amikor már befejeződött a fűnyírás, a két fűnyíró egymás mellett "beparkolt" a garázsba.
E. meg még az udvaron a talicskájával hurcilászta a nagy kupacból módszeresen, de rendesen, úgy ide is, meg oda is... meg mindenhova a füvet.

Az esti fürdetésnél igazán nem volt könnyű eldönteni, hogy A FŰBŐL RÁZZUK KI A GYEREKET, VAGY A GYEREKBŐL A FÜVET...

Másnap "folytatom a munkát", "én végzem a munkámat" címszóval ismét csak a fűvel foglalatoskodott, hosszú időn át. Addig sikerült a hurcolkodás, amíg a fűküpacból nem maradt semmi.
Mindenhol fű volt, "szana,meg széjjel"...
...
Hazamentek.
...
Mondta is a férjem, hogy mekkora munka volt E.-nek széthordani az összes füvet, hogy gondosan, mindenhova jusson.

Másnap egy fél délelőttbe került, míg az udvaron összetakarítottam a száradó fűnyesedéket, és rend is lett.
...
Kisöpörtem az unokai produkciót. (:-(
...
Tudom nem szép tőlem, de lesz még fűnyírás hamarosan, s lehet újra hurcilászni!
...
nekem meg feltakarítani...

(:-)